Pökhendi gondolat, Emmácskát Elkapom, de, nem a grabancát. Karjaimmal fogtam, Volt, ahol markoltam. Nehezen viseltem pofonját. Ó a kaland, nem a stílusom, Néha, elkap gépszíj, jól tudom! Jó vagy nem, hogy döntsek, Vágyak, csak ődöngtek. Rohamérzéssel, nem akarom… Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. De, ha […]
A félhomályban két aprócska láng integet ki a parázs alul egymásnak. Egyre több és több levegőhöz jutnak, feljebb, még feljebb nyújtózkodnak. Már jóval fölötte járnak a legnagyobb parázskupacnál is, még mindig nyúlnak. Kitartóan küzdenek, hogy összeérjenek, perzselő szerelemből töltekeznek. Egyre csak magasabbra emelkednek. A szél segíti útjukat, meleg légáramlat. Most […]
Edit Szabó : Csöndes folyó Hamisíthatatlan szépség, partjaidon úgy sétálnék, vízbe lógó ágak fölött, barangolnék álmok között. Sima vize lágyan lebeg, nincs ami most gátat vethet, napnak fénye simogatja, a delejét visszakapja. Érintetlen a természet, képzeld el a lehetséget, meder szélén fagyökerek, benne élnek hal gyerekek. ide-oda úszkálgatnak, szemed láttára kacagnak, játszanak a fénylő vízben, […]
Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket. Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek. Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal szőtt […]
Túlélő tréningen… (Lépcsőzetes) Roppant kegyetlen Volt a fagyos éjben, Önként vállalt sötétben. Nem félni itt lehetetlen. Szerencsecsillagunk felhőben, De kipróbáljuk magunk… röptében. Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben, Félelem lekötözte agyunk… élőben. Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben. Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben! Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben… Sötét égbolt, sötét föld […]
Egyedül bolyong a lélek, kutatgatja az örömét. Mindhiába keresi azt, lassan elveszti a hitét. Nyughatatlanul kóborol, újra meg újra próbálja. A szeretet olyan ritka, mint a víz a sivatagban. Fárad a meggyötört test is. Már le- lemond a képzelet. Feszít a lét, elköszön a vágy. Marad az álom, a sötét. Nem is tudni hol tarthat […]
Szertefoszlott lételemek sallangjából építkezett. A lehullott morzsákból járható utat épített. Kevés volt hozzá akkor már a kitartó, szívós akarat. Nem akármilyen segítség kellett, olyan alig akadt. Egy hajszálon mozgó kapcsolat, – nem szerelem, vagy barátság- vitte tovább a minden napokat, adva a megmenekülést. Nem ígért, sem számon nem kért, jelenlétével átkarolt. Erőgyűjtő […]
Nem csak az idő teszi, a kor sem kíméli testem. Láttam már másokon, de magamon nem hittem. Lassacskán fáradok, be kell osztanom a napot. Nem lehet mértéktelenül kihasználni a perceket. Nem idő nincs naponta, az erő az, ami korlátozza. Hamar izgat a kevés is, nem kompenzál a vágy se már. Inkább szembe száll. Elég! Mára […]
utamon hátranézve mit látok én port sarat fényt vagy talán sötét felhőt néha csak úgy cibál és rángat a szél de meg kell élnem a tavaszi időt néha ha csend van a hangszer is hallgat sok a régi dal már nem kell senkinek tépném szaggatnám még a húrokat dalom nem talál csak süket füleket de […]
rongyaira szakad lassan a világ sár borít mindent és letarolva hiába esdekel a kis virág a gőgös talp végleg eltiporja sok ártatlan ember porba sújtva reménye nincs már csak puszta léte hiába vár most tavaszt dacolva sújtásra kész a pénzisten keze eltiport vágyak és bomló álmok imák ködébe szorított a lét itt gyorsan épülnek szolgarácsok […]
