Edit Szabó : Költészet napjára Apeva csokor Fény, virul virágod, sorok között könnyeket fakaszt. ” Írj verset, olvassák, köszönetet kapsz a szívekkel. ” Ó, anyám, kezedből nincs édesebb, falat kenyérnél. ” Én fogok, akarok, tanítani egy életen át. ” Vers, próza, költőnek könnyebben megy, szívet hódítsa ! Bőcs,2019.04.10.
(Bokorrímes) Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, Így bizony gyalog én, sehova nem megyek… Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… (3 soros-zárttükrős) Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. Idealista nem vagyok Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? Idealista nem vagyok. Lovam patái a […]
Edit Szabó : Toldi Miklós szobrához “Toldi Miklós képe úgy ragyog fel nékem, ” senki sem hinné el, mostoha legényke saját szorgalmán emelkedett magasra, törtető bátyja elleni nagy harcban. Emberséget tanult a jobbágyok között, keze munkája után kapott betévőt, teste erősödött, hiszen nem kímélte, erejét mindenben keze kifejtette. Általa emelkedett megillető helyre, erejét és vitézségét […]
Ki vagyok én az élet víztükrén? A határnak éles peremén? Az örök búcsú szegletén? Ki vagyok én a múltnak díszletén? Túl a gyermek szerepén? A mának küszöbén? Ki vagyok én a holnap szőttesén? Lüktető remény az életnek hangszerén? Ki vagyok én túl a mindenség képzetén? Szilánkos költemény a betűknek rejtekén?
Edit Szabó : Ne számold az éveket Volt egyszer egy nagy csapat, nagyra törő álmokkal, személyes találkozások, ismerkedtek így a tagok. Egy embernek nagy volt célja, rengeteg pénz alapítványba, tehetségek ápolása, szervezése táboroknak. Egy személyben rendelkezett, burkoltan kért segítséget, saját néven birodalom, sok száz ezer számlájukon. Önteltsége igen megnőtt, nem kellettek a segítők, egyik ember […]
Edit Szabó : Fehér templom Zöld pázsiton,lankás dombon kimagaslik fehér templom, harangtornya messzire lát, körül öleli csodás táj. Körbe veszi virágmező, fényes nap süt rá teremtőn, csenevész fák, bokrok között, utak hosszán éred el Őt. Ember keze hozta létre, boldogságot adja néked, betérhetsz Isten házába, áldást kérhetsz családodra. Birodalma csendességnek, nyugalmat kap tested-lelked, fogadd el […]
Kicsi volt és töpörödött. Dauert, körömlakot, nem ismerte. Bőre: ráncos, és száraz, És a teste? Azzal már , nem törődött! Lelkét, a sok éhes száj emésztette, De, becsülettel, mind felnevelte. Gondokkal, járványokkal, Fel vette a harcot, Egyetlen célja volt, A család mindig összetartson. Gyakran, sóvárogva mondta: Szeretnék jövőtökbe látni, vajon Nektek is ennyit kell küzdeni? […]
Jól néznek ki, ezek a sík-virágos területek, Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek. (Haiku) Színpompás határ, Ám tavaszkor felszántják. Rögök; sírhantok… * Rügyfakadás… mélységes, halotti csendben, Fű sarjadás sercegéssel… nagyon rendben. Szellő fuvallat, S fény ágon rügyet fakaszt. Dér rügyet fagyaszt… * Napnak a kezdő tüze, Telet végképp elűzze… Télben kikelet, […]
tükörvers lassan lefoszlik minden ami szép szürke vakolatként mállik az idő szemed csillogásán a megdöbbenés ha a tükrödből reggel rád tekint ő ha a tükrödből reggel rád tekint ő szemed csillogásán a megdöbbenés szürke vakolatként mállik az idő lassan lefoszlik minden ami szép
hittel élni vagy hited nélkül egyszerűnek tűnik a képlet dogmák szava ha eléd perdül elsöprő lehet a kényszerképzet hinni kell mert most anélkül dúló harc az egész világ hinni a magad erején felül hogy tárt ajtókkal várnak odaát hisz minden ott van legbelül, az út is kanyarog előtted hogy merre indulsz te döntöd el azt […]
