Hétköznapi pszichológia A világ olyan, hogy rendszeresen ad új tavaszt, A kikelet megújul, és rügyfakadást fakaszt, A világ olyan, hogy rendszeresen ad új tavaszt. Jő Mindig Új tavasz, A természet Újra születik. * Én már jócskán lehagytam éltem, megöregedtem… Az életem már tavaszmentes, pedig szerettem… Én már jócskán lehagytam éltem, megöregedtem… Az Élet Tavaszán Túl […]
Edit Szabó : Bolondozok . Sose mondtam, bolond lennék, holnap április elsején jobban vigyázok magamra, nehogy bolondnak mondjanak. . Régi móka és nevetés, ha sikerül az átverés, ám most kevés az alkalom, a négy fal között hallgatok. . Bolond lennék, bár nem hiszem, minden terhet magam viszek, gondolatok a fejemben, az egészséget szeretem. . Mégis […]
A pillanat elszállt, az érzés itt ragadt. A remény levált, a tudat alul maradt. Gyenge a lélek, hajlik mint a nád. Hallgatni rá vétek, ez nem a te órád. Csikorog az erő, a szó hangtalan. Az ábránd vakmerő, a kiáltás hasztalan. Hol van már a múlt, hol a széles mosoly. Egy árny benyúlt, elméd újra […]
Hétköznapi pszichológia… Kapcsolati kommunikációba jelezzük nagy bajnak, Ha a „körülmények” egymás közt, tisztázatlanok maradnak. Óriási a pszichés kockázata a „találgatásnak” És Tévútra kerülhet, a gondolati közössége, agynak. Az eltávolodás a biztos jele, „végső sorvadásnak…” Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc
Héthelyi Krisztina Oly váratlanul Oly váratlanul döf beléd az élet, és mindig alulmarad, ki nyomorult. De még ha ostorral ütnek se érted, hogy miért nincs a koporsón koszorú. Nem te döntöd el, kinek jár kímélet. Valahol már hamvasztják a holtakat. Hogy te élsz vagy halsz, arra nincs ígéret, mégsem hiszed, hogy a Kaszás elragad. Hullik […]
Az örökkévalóság végtelenjében ott áll az Időkapu. Születéskor belépsz életutadra, halálod napján térsz vissza oda. Felöltöd földi tested, belefoglalod lelked. Meddig tart utad, mi volt küldetésed? Lelked mélyén a titok, egy életen át bányászod. Azon a Kapun végül átlépve léted feloldódik a szent fényben.
Felvidékről apám, Szilágyságból anyám származott. Külföldre vitt a vonat, mégis magyar tájakon öleltük egymást, mi rokonok.
Edit Szabó : Csalóka tavasz . Gólyamadár haza talált fészkére, kora tavasz, hazudott a szépsége, csiklandóan sütött a nap sugara, hótakaró a földet nem takarta. . Tél szépségét igen ritkán élveztük, elmúlott már, fagyot alig éreztünk, hógolyózás öröme is odalett, egyszer esett, a hóember olvadt el. . A Nap fénye szétterült e Föld tekén, februárban […]
Vannak örök vesztesek Kik mások helyett is szenvednek Egy múló percnyi boldogságért A sors rajtuk kéri számon Mindenki más bünét Vannak örök vesztesek Kik csak arra születtek Hogy a létben ,ne is legyenek Vannak örök vesztesek Kik szorongatva a fájdalomtól Összeroppanak a súly alatt S a meghalt idök csörgedeznek ereikben Tán az ösök hagyták rá […]
Egy szép tavaszi napon, mikor a virág kelyhét bontja ki, tópartra indult kirándulni a szeleburdi Puszi. Kutyus létére nem jött zavarba, ha hemperegni kellett az avarba. Kergetett lepkét, lesett halat, nagy jókedvében a tóba is beszaladt! Ám amikor éppen a bundáját rázta a parti ösvényen, világ csudája! Hát elébe ugrott egy öklömnyi labda! […]
