rongyaira szakad lassan a világ sár borít mindent és letarolva hiába esdekel a kis virág a gőgös talp végleg eltiporja sok ártatlan ember porba sújtva reménye nincs már csak puszta léte hiába vár most tavaszt dacolva sújtásra kész a pénzisten keze eltiport vágyak és bomló álmok imák ködébe szorított a lét itt gyorsan épülnek szolgarácsok […]
haiku formára talán a lélek érti attól mi vár rám én nem félhetek
haikuban egy érintésed sokszor fontosabb nekem a mondott szónál
haikuban hűséges ebem most keresi a kezem hogy simogassam
haikuban nem történt semmi csak összetört az álmom vajon lesz másik
haikuban a könyv jó barát megtudsz belőle mindent élni nem tanít
haikuban meredek a part hol a lét suhan tova széttépve álmod
haikuban megtörni látszik szívemben őrzött csendem segíts most nekem
haikuban csodás virágok illathalmaza bódít hisz veled vagyok
haikuban nélküled élek de szüntelen remélek boldog álmokat
