Örömében nótáját fütyörészve, szőttes tarisznyát a vállára vetve. Elindult Matyi felfedező útra, az otthoni világot már megunta. Tartott már a nyári szünet javában, mikor nem szeretett lenni magában.. Döntött, ahogy a mesében olvasta, útját városról városra folytatja. Tűzött már a nap sugara magasan, nem segítette őt a haladásban. Csurgott le az arcán a […]
Vendégem lehetnél, Etelka! Élvezettel rád másznék még ma. Szerelem oltárán, Áldoznánk… netalán. Szeretném… élvezném tested… ma. Vendégem lennél és a párnám? Fejemet hasadra hajtanám. Húsidat zabálnám, Cickókat csókolnám. Szeretném élvezeted, bíz’… ám. Vendégem lennél lepedőmön? Heverésznél, ezt gyűrőcködőn. Simítgatnám tested, Simogatnám lelked. Szeretném orgazmust örökkön. Vecsés, 2019. április 25. – Kustra Ferenc – Anaforás, erotikus […]
Rózsa Iván: Háború és béke (Haiku-füzér) Pacifista vágy: Háború után béke – Jöjjön el végre! Realista tény: Fegyverdörgés poklában Százezrek halnak… Még manapság is… Minden percben új hulla Évezred óta… Megváltásra vár, Nem változott a világ, S benne az ember… Annyi próféta – S naiv balek, áldozat – Próbálkozott már… De mindhiába: Öt Jézus és […]
Csendemben nincsen ártalom, Kinn lakik, rejtőzik a fájdalom Elszökik arcomról a búskomorság, Ha jelenednek mondom:itt a nyugágy Pillantásodban folyton-folyvást mosdok Látásodban éberen megvalósulok A végtelenben alanyi joggal teremtesz engem Én meg örökkévalósággal áldalak meg téged, Így kovácsoljuk testünk-lelkünk eggyé Összeforrasztjuk egy szerelmes eleggyé Leheletedben büszkén öltözködök Lihegésedben gyorsan fésűlködök Ha nem hallom meztelen hangodat, Lelkembe […]
Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]
Te, kis darázs, nem bántanál, csak a virág, az érdekel, a békés egyensúly dalát légy hát okos, zümmögd csak el. Te, Nap, adakozásodat dalos kedvemmel fogadom, télen vacogtam már sokat, az izzadás csak jutalom. Te, kis csípős csalán-bokor! Tudom, védened kell magad, leveledet, ha megfogom, a nyár heve megsimogat. Ó, kis csapatnyi kormorán sziklára gyűlve […]
Verseimnek menedékházában vigaszt keresve elpihengetek. Éles fájdalmam már tompulóban, leltározom az emlékeimet. Élőbb vagy bennem, mint valaha is. Álom nélkül aludtam hajnalig, semmi képzelgés, kép vagy hang, hamis! De tudtam, értő lelked itt van, itt. Mint annyiszor már, találtál címet könyvemhez, mely csak tervemben fogant. Csupán két szó volt: „Zenélő névjegy” a velem feleszmélő néma […]
Önmagam időutazása 1. Vitorlák Szélcsend-vitorlák rezzenése száll, mozdul merészen vásznak hófehére, árboc-csúcs ujja felmutat az égre, szellőnyi mámor útra invitál. Tágulj, csak tágulj, szép látóhatár! Ráérzünk itt a föld-gömbölyűségre. Kicsik vagyunk, s ha vagyunk is, mi végre? Megtorpanunk a lét kapuinál. Kis boldogságért némán reszketünk, csak távlatokban sejt reményt szívünk, fehér pontocskák, röppenünk felétek! A […]
Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]
Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]
