Edit Szabó : Az életed a tét . Kezünkben a Föld, aranyló mezők, világtengerek, szép magas hegyek, fáknak ereje, ózondús leve, védd az életet, tiéd a természet. . Legyen erejed tenned érette, megvívni csatát, ez a nagy család védje életét, Föld természetét. . Nem kell korona, nincs itt otthona, szeressed magad, vagy te hatalmas, túl […]
Szívem reszket Szívem reszket, boldogság tölt el mert megajándékoztál szerelmeddel Te vagy a virág, mely kelyhét nyitja szét a virágzó mező, a selymes puha rét Te vagy a kezdet és te vagy a vég ajkad ízével sem telhettem be még Te vagy számomra a reggel mely minden nap újra felkel Csiklandósan, mézeskedve telepszel meg életemben […]
Szomszédom volt. Szomszédom volt, túlságosan zárkózott élettörténetét felszínesen ismerem, láttam harmincas évei közepén, volt két válása, mielőtt a halálba temetkezett. Élettársi kapcsolat egy bérelt lakásban meglehetősen ront minden kapcsolaton, nem lehet kibékülni eme igazsággal, csak gondolkozni az itt leírtakon. A nyomor nyomort szül, a szegényből szegény lesz s ki nem tud véle megbékélni arra vár […]
Szőlőlugasok Szőlőlugasok tátják szájukat szerelemre éhes párok előtt kik osonva bújnak fedele alá kíváncsi, hunyorgó szemek elől egymáshoz simítják testüket a párok kapkodva, forrón, idegesen lázasak csókjaik, remeg a szájuk lehunyt szemmel is figyelmesek szőlőlugasok tátják szájukat szerelem dúl az éhes párok között kik osonva bújnak fedele alá kíváncsi, hunyorgó szemek elől.
Úszik a szoknya, Lebben a szélben Úszik a szoknya, lebben a szélben halk zongoraszó kíséretében méla akkordok egy karcsú kézből szerelmes sóhaj a lélek mélyéből fehér tüllruha és csipkekesztyű bolondos illat, mi lett a vesztünk bódító illat, tavaszi zsongás, mézédes szerelem, az íze pompás hosszú séták az elhagyott parkban, szerelmes szavak versben és dalban s […]
Valamikor Valamikor hegyek között ébredt fel a lelkem, tovatűnt gyermekkort ez idéz fel bennem. Bércek és völgyek, erdő borította világ, szülőföldön apa nélkül nőttem fel, mint virág. Az erdőtől elhódított kevéske földön, keskeny völgyekben, parcellákban őrzöm Letűnt életem, múlt ifjúságom, férfivá érett kérges kezű álmom. Görbehátú hegyen, szétszórva aranyát, rengeteg munkával a boldogság vert […]
Víz fölé hajlik Víz fölé hajlik a szomorúfűz. Bágyadt lombsátor, nincs benne tűz. Az ég peremére hanyatlik a nap. Színe vérvörös, Bíbor, majd narancs. Itt az idő, mikor bennem is dúl az elem. Benső, öntörvényű, katartikus szerelem. Gazdagító elememmé vált a gyengéd, puha csók. Feledhetetlen tüneménnyé, mit a szám rád rajzolt. Tüzes, izzó, lelkesült […]
Zuhog az eső. Zuhog az eső, úszik a tömör Összegabalyodott felleg, Kopott rongykabátja feslik, Olyan hajléktalan-jelleg. Barna parasztszemek égnek, Néznék a Nap aranyzománcát, Olvadnának villanó kék színekbe, Éreznék a felhők nemes, szép románcát. A szürke föld szuszog, szendereg, Begörbíti fodros hátát, Hadd paskolja a bolond eső, Úgyis lepereg a lábán. Parányi rezzenések vesznek körül, Belőlük […]
A rideg valóság, mely nem akar látni A rideg valóság, mely nem akar látni, Álarc mögé bújik rettegve, mint a hold, Fénynél is tudsz jövődről szépet álmodni, De felejtened kell mind azt ami rossz volt, Becsukott szemekkel nem lehet haladni, Csak sérülést szerezni sebzett lelkednek, Fájdalmaid elöl messzire szaladni, A nincs után kapkodva üres kezekkel, […]
A fák alatt fájón sír a szél az éjbe A fák alatt fájón sír a szél az éjbe, Ahogy szerelmünk is, kínkeservvel kéjben, Valahányszor kérlek, megkísértlek, elfutsz, S mint vad menekülsz előlem, de mire jutsz Egymagad, nem kiváltságod az öröklét, Mondanám maradj itt, alig mindörökké, De lassan múlik a hajnalok homálya, Mint ahogy […]
