Posted by
Posted in

Víz fölé hajlik ” Vers a karanténból “

  Víz fölé hajlik Víz fölé hajlik a szomorúfűz. Bágyadt lombsátor, nincs benne tűz. Az ég peremére hanyatlik a nap. Színe vérvörös, Bíbor, majd narancs. Itt az idő, mikor bennem is dúl az elem. Benső, öntörvényű, katartikus szerelem. Gazdagító elememmé vált a gyengéd, puha csók. Feledhetetlen tüneménnyé, mit a szám rád rajzolt. Tüzes, izzó, lelkesült […]

Posted by
Posted in

Zuhog az eső ” Vers a karanténból”

Zuhog az eső. Zuhog az eső, úszik a tömör Összegabalyodott felleg, Kopott rongykabátja feslik, Olyan hajléktalan-jelleg. Barna parasztszemek égnek, Néznék a Nap aranyzománcát, Olvadnának villanó kék színekbe, Éreznék a felhők nemes, szép románcát. A szürke föld szuszog, szendereg, Begörbíti fodros hátát, Hadd paskolja a bolond eső, Úgyis lepereg a lábán. Parányi rezzenések vesznek körül, Belőlük […]

Posted by
Posted in

A rideg valóság mely nem akar látni ” A költészet Világnapja Március 21 “

A rideg valóság, mely nem akar látni A rideg valóság, mely nem akar látni, Álarc mögé bújik rettegve, mint a hold, Fénynél is tudsz jövődről szépet álmodni, De felejtened kell mind azt ami rossz volt, Becsukott szemekkel nem lehet haladni, Csak sérülést szerezni sebzett lelkednek, Fájdalmaid elöl messzire szaladni, A nincs után kapkodva üres kezekkel, […]

Posted by
Posted in

A fák alatt fájón sír a szél az éjbe ” Költészet világnapja Március 21″

    A fák alatt fájón sír a szél az éjbe A fák alatt fájón sír a szél az éjbe, Ahogy szerelmünk is, kínkeservvel kéjben, Valahányszor kérlek, megkísértlek, elfutsz, S mint vad menekülsz előlem, de mire jutsz Egymagad, nem kiváltságod az öröklét, Mondanám maradj itt, alig mindörökké, De lassan múlik a hajnalok homálya, Mint ahogy […]

Posted by
Posted in

Mormota

Fent, a magas hegyen lakik a mormota, a szép hosszú telet ő végigaludta. Tavasz van, tavasz van, a gyomra azt jelzi, épp itt az ideje étel után nézni. Mormota mama morcos, mogorván morog, az eszed mindig a hasad körül forog. Hisz alig aludtál vagy hat-hét hónapot, előtte megettél jó néhány falatot. De a kis mormota […]

Posted by
Posted in

Kinek, másnak?

(10 szavas duó) Áruló az élet, mert másnak Dolgozott! Nekem nem. Kinek, másnak? Áruló az élet, genyóként Dolgozott! Nem nekem. Nekem csak árulóként! * (Septolet) Mit kaptam? Ostor Csattant rajtam Milliószor. Bűnhődtem más bűnéért, Más nyújtotta kezét A babérért. * Illetném létet sok jó szóval, De nem tudom, csak morgóval. Illetném létet vastag dicsérettel, De, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária országában

Rózsa Iván: Mária országában Mária országában legyen a szeretet az úr! Ott, ahol a vaddisznó az avar alól szarvasgombát túr… Ott, ahol sok ember embertársat piszkál, fúr… Ott, ahol szegény összeugrasztott magyaroknál épp járvány dúl… Ott, ahol korábban másképp zúgtak a folyók… Ott, ahol nyerészkednek most álszent széltolók… Ott, ahol még mindig van, aki csak […]

Posted by
Posted in

Csak a zordság.

Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz. Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz? Hah! Most látom a tengeren nincsen is út! És ha nincsen, hogyan is volna kiút… Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség! Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség? Van ilyen is, elfogadom, ez az élet, De ha lehet […]

Posted by
Posted in

Ő lelke gúzsba kötve

Koldus ül az út szélén és lesi az úri népet. Az ő lelke gúzsba kötve, nem teszi a szépet. Csodálják nézését, irigylik szabadságát, De nem kérnek belőle, semmiért, világért. Dobnak neki alamizsnát, de kevesen. Aki… A többség azt hiszi, látja őt valaki. A koldus változtatni nem tud, csak ül a padkán… Ruhája rongyos, szabadsága nincs; […]

Posted by
Posted in

Régen földi vándorok voltak az őseink

Régen földi vándorok voltak az őseink, Most csillagösvényről hallatszanak lépteik… Ti már biz’ nem vagytok, leperegtek a napok, De a mi szívünkben vagytok, eszünkbe juttok. Ha én már nem leszek, akkor is peregnek a napok, Rátok akkor még emlékeznek utódok… Ősapók! De most még emlékezek én is a régi öregekre, Kiket ezernyolcszázas évek végén szült […]