Hétköznapi pszichológia (senrjú) Kérlek, adj nekem A tudásodból csöppet. Én jól elteszem. * Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember, Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát. Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember, Meg A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját. Aki […]
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) Folyton-folyvást keservanyagok termelődnek az életembe, Folyton-folyvást belerondítanak mások az él életembe. Folyton-folyvást zabrálódnak értékeim az én életembe… (Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) Megállás nélkül keresem eme rongy életből a kiutat, Megállás nélkül keresem ily’ élethelyzetből a kiutat. Megállás nélkül keresem azt, aki nekem jelez kiutat… (Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, önrímes) […]
Rózsa Iván: Az egyetlen… Az egyetlen ártatlan ember tán nem is a Földön él… A mai hatalom mindent, ami jövő és érték, felél… Mit csináljunk? Kötöttük volna fel magunk a köldökzsinórra? Nem! Mentsük át testünk-lelkünk az eljövő emberibb korra! Budakalász, 2020. augusztus 20.
Rózsa Iván: Ez van… „Idén nyáron kevesebb Adria, több Balaton!” – Röhög rajtunk a külügyminiszter egy luxusjachton… Vizet prédikál, és bort iszik ez a mai hatalom: Kettős mérce és korrupció! – ez van, angyalom… Budakalász, 2020. augusztus 19.
Rózsa Iván: Könyörgöm, lőjük fel! A gyűrűs férgek begyűrűztek a Parlamentbe; Vezérük, a főféreg ezt vidáman engedélyezte; „Nem akarunk látni migránst, egyet sem engedünk be!” – Hülyíti a népet, mi meg lőjük fel végre őt az űrbe! Budakalász, 2020. augusztus 19.
Rózsa Iván: Mindig a Jót?! A város főterén a hóhér vérpadot ácsol; Zenei aláfestésként mezőről jött varjú rikácsol; Élelmet remél ő is, talán egy szemgolyót?! Isten hol vagy, miért bünteted most is a Jót?! Budakalász, 2020. augusztus 19.
Rózsa Iván: Tél van a nyárban Miért tűnik bolondnak az, ki mindig igazat szól?! Egy hazug világban tán még a pacsirta is hamisan dalol… Tél van a nyárban, és mindenfelé csak varjú rikácsol: Fényévnyire a megváltás; Isten távol, bizony nagyon távol… Budakalász, 2020. augusztus 19.
Rég volt, több, mint ezer éve földjeinken, mikor István térítette őseiket a hitvallásához hű kereszténységre, államot alapított a medencében. Hozzá díszes, aranyos koronát kapott, amely Szilveszter pápa által adatott. Nem minden napi kitüntetés részese, ma is büszke népünk erre az érdemre. Ekkorra érik be a gabona haszna, új búzából kerül kenyér az asztalra. […]
Népünket a hadiszerencse elhagyta, felülmúlhatta a nyugat tudománya. Meg kellett állapodni ezen a földön, tovább senki ártatlanokat ne öljön. István vezette ekkor a magyar népet, aki alapító törvényeket képzett. Örök helyhez kötötte az embereket, hozatott hittérítő keresztényeket. Állammá alakította az országot, hozzá a koronát a pápától kapott. Leszámolt ő valamennyi ellenséggel, áradt ránk […]
Körbejártam az éjszakát, de csak sötétet látok, Behúztam a cipzáramat, de továbbra is fázok. Erősen aggódom, gyarmatizált országunk miatt, De a sötét és fázás, új gondolatot nem fialt. Pedig magyar vagyok, itt születtem, ez lett a hazám, Ennél, biztosan jobban bánt velünk, a török Hasszán. Csak úgy ránk sütik, hogy náci, népnyúzó és rasszista, Holott […]
