Translator: Vízi Lujza Gizella Bodó Csiba: An oasis of the mind Hot sand Summer is stubborn He stuck with heat like Desert Eagles, the dried-up throat panting for camel footprints, pursuing for the illusion of oases. His mind creates a lake— he drinks greedily from it, and lying down he relaxes on the ground.   […]

Erőlködik még a tél, de nyerni úgysem fog, mert a tavasz erősebb, bár ma havazott. Ismét havas minden fa, de a hólepel alatt, mosolyog a sok zöld rügy, és hozza a tavaszt. Sándor, József, Benedek hozhat hideget, ezért az csak erőlködés, Tél Apó már nem nyerhet. Fehér leplet gyorsan elűz felkelő nap melege, mert tél […]

Apám után Az arcomon már árkait véges korom megásta, ülök szobámban egymagam a végtelenre várva, már nincs sötét szál, mind oda, a gyérülő hajamban, kezem is néha megremeg, s nem oltja semmi szomjam. Csak állok sorsom várfokán a semmivel dacolva, merengek nagy csatáimat előkeresve sorba, aztán lesöpröm őket is, már nem hevít az emlék, habár […]

Szohner Gabriella:  A kereszt    (haiku füzér) Egy fa volt tiltott kezdetben, mi keresztfát ácsoltunk belőle ember alkotta büntetésre állított embertelenség izmokat tépő vértől ragacsos, kínzón fullasztó gyilok alá állsz, viszed, megrogysz, elesel, felállsz – Isten átölel keresztre feszülsz halálnak adod magad – eléred a fényt nincs irgalom, ha ráfeszítesz másokat hasad a függöny Kép […]

Ó ez nem az a sivatag Hol csikorog a kő a talp alatt Néma vidék ez. Még csak nem is az a tenger Hol a szél kerget. Más, nagyon más e táj. Lehetne akár az űr. Nem járja hang. De fény sem. Minden világok Legsötétebbike jutott neked: A magány csöndje ez. A világok között létező […]

Ha felhő lennék, esőt sírnék, könnyeiddel egyesülnék. Ebből egy nagy tavunk lenne, melyben tested megfürödne. Ha szellő lennék, szárítnálak, simítnálak, csodálnálak. Elbújnék göndör hajadban, elvesznék az Illatodba. Ha napfény lennék, ölelnélek, melegemmel hevítnélek. Felgyújtanám a szívedet, éltető fényt adnék neked. Ha fa lennék, úgy óvnálak, árnyékomban vigyáználak. Megvédnélek minden bajtól, hideg széltől, nagy vihartól. Ha […]

Rideg reggel, hűs hajnalon zörögtek a kis ablakon. A bábaasszony, mint annyi máskor, mint a múltban vagy százszor. Tudta már, hogy mért keresték, tudását már jól ismerték. Kint egy asszony dideregve, “Jöjjön, drága”, szólt sietve. “A menyem várja, már szülne, vele az Isten segedelme.” Mentek hát a poros úton, át a mezőn, át a hídon. […]

Párizs szikrázó kék egén akkor éppen megtört a fény, s fáradtan bolyongtunk a Champs-Élysées-n. Majd a Szajna parton át ittuk a város monoton zaját. Az eső áztatta Eiffel-torony túlemelkedett a holnapon, és már előttünk pompázott a mesés Louvre múzeum. Néma hallgatásba zuhant köztünk a bántó, buta csend, és a büszke szerelemváros, tudtuk, már semmit nem […]

Tekinteteddel mikor a távolba nézel, látod, amint egy óriás feléd lépeget. Ott őrzöd még tarka képzetedben a csodás meséket és az üveghegyet. Midőn útjára kelt a színes képzelet, s hitted, hogy jó lesz majd megint, elporladóban szép gyermekálmaid, mert a valóság rútul arcul legyint. Piroska épp a haldokló erdőket rója, hol a farkas már régen […]

Ki adja ránk cifra maszkunk, létünknek óvó fátyolát? Ki mondja meg, hogy meddig élünk, és hogy mi van odaát? Ki ad vigaszt a fájdalomban, és törli le fájó könnyeink? Ki számolja tovább, ha elmegyünk, csodákkal s búval telt éveink? Ki ölel át a két karjával, ha a miénk már oly erőtelen? Ki suttogja majd fülünkbe, […]