Posted by
Posted in

Nemzetközi Gyermeknap

Edit Szabó : Nemzetközi Gyermeknap . Isten éltessen minden gyermeket, boldogság érzése legyen veletek, érezzétek a szabadság illatát, féltő szemek vigyázzák a varázst. . Varázsát az élet szépségének, haladást az idők végtelenjében, tisztaság,egészség legyen veletek, minden jót kívánnak szüleitek. . A szemüknek fénye a gyermekük és veletek létezik az életük, egészség,törődés szívükben ébred, hogy a […]

Posted by
Posted in

Vörösen izzó meteor

Vörösen izzó meteor Vörösen izzó meteort csináltál belőlem. Egy feszültségtől dagadó égitestet, végső pusztításra teremtett szörnyet. Nem tudsz már elmenekülni előlem, édesem! Megállíthatatlanul száguldok az éterben. Darabokra szakít a lelkiismeret, ám ordítok fájdalmat, okádok tüzet. Felperzselődik, aki csak elhalad mellettem. Vonz engem a végcél, vonz engem a becsapódás. Hiába vagy nekem a Napocska, a fény, […]

Posted by
Posted in

Ágról leszakadt levelek

Ágról leszakadt levelek Éltem, lélegeztem, szenvedély lüktetett ereimben. Lágy voltam s puha, örömöt fakasztott kezem nyoma. Magam után hagytam virágot, fákat és bokrot, egy egész erdőt, ahol a Napocska takarta el a felhőt. Boldog voltam, amíg nem jött értem a vihar. Nem védett avar. Egymagam voltam, védtelen-hontalan bolyongtam. Aztán elpusztultam. Kizsigerelték lelkem a sebek. Végleg […]

Posted by
Posted in

Kilépő

Kilépő Az arcodon finom barázda, megkapó, szerelmünk csak csavarkötés, mi oldható, habár az álmaink kopottak, rettenet, kinek nem tetszik ez sem, innen elmehet. Falon kakukkos régi óra, hallható, ahogy velem pörölsz te egyre, megható, velünk az élet lassulása éteri, szívem szeretne még dobolni, nem meri. Ha majdan itt a búcsúóra már közel, és engem éppen […]

Posted by
Posted in

Fölénk borul az alkonyat…

Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét, Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét. * (HIAQ) A kéklő hegyeket… Lenyugvó napkorong még fest. Bíbor, a csúcs színe! * A bíboros palást, Alkony elől elmenekül. Messzi a láthatár. * Fény, föld mögé borul, Naplemente vége után. Bíbor, befeketül. […]

Posted by
Posted in

Lassan elengedi az óvoda…

A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába, Mert ősszel –amit nagyon vár- már menni fog az iskolába… A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába. Már hullnak kifelé szép számmal a tejfogai, Első, középső négy mik elsőnek hullottak ki. Az óta máshol is már bőn foghiányos, Rásütöm a jelzőt, az óvodás sármos. Pár hetet […]

Posted by
Posted in

Életbe beballagunk…

(Septolet) Ballagunk… Elballagunk… Életbe beballagunk! Gyerekkor, Fiatalkor… Minden múlik, minden változik, Életében ember, sokszor álmodik! * (Senrjon) Életszakasz ideje, Lejárt, már újabb szelek fújnak. Még esernyő sincs… * (Apeva) Ma Már csak Ilyesmi: Hogy ballagás. Minden múlt polcán! * (HIAQ) Elballagás, múlás. Ezen időszaknak vége. Létrész már elmúlás. * (Senrjú) A homokóra Sem áll meg! […]

Posted by
Posted in

Isitől, búcsú

Most Ballag Sok gyerek… Tanároktól, Isitől, búcsú! * Ott Vannak A szülők, Barátok és A rokonság. * Lét Ketyeg. Lét múlik. Öregedés. Ballagás… emlék! Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott apeva csokorban, a ballagásról.

Posted by
Posted in

Egy mongúz

Egy mongúz A végtelenből tűnt elő sziszegve, mégis lustán az óriási elnyelő a mérhetetlen pusztán. Tekergett szinte lázasan, a prédáját keresve, felém kanyargott untalan kövér, sikamlós teste. Remegve, némán álltam ott, már-már halálra váltan, esélyem ím, aligha volt, csupán mérgére vártam. Ám akkor ott a semmiből egy mongúz lépett közbe, vad villámként előretört, rátámadott a […]