Posted by
Posted in

Kapaszkodom

KAPASZKODOM Mint a gyökér a földben kapaszkodom sorsom kifürkészhetetlen szövetébe. S ha rosszul megy dolgom, még mélyebbre kúszom, ott talán meglelem mi táplálja létemet. Nincs mindig jó sorom, talp tapossa, vihar veri, sár siratja földemet. Mégis ragaszkodom hozzá, mit rám mért a sorsom, mert az enyém, én kaptam e gyökeret eresztett, Földimádó, Napot csodáló, Csillagokat […]

Posted by
Posted in

Levél egy barátnak

LEVÉL EGY BARÁTNAK Napok óta nem írtam egy sort sem, pedig akartam, elsodortak a feladatok. Gurulnak a hetek, mint leszaladt gyöngyszemek, s te itt élsz gondolataimban elevenen. Mintha tegnap lett volna, hogy ültünk a nappali homályban és egy pohár bor mellett megváltottuk a világot, vagy legalábbis úgy hittük, hogy nekünk dolgunk van. Valahogy minden sok […]

Posted by
Posted in

Hallgatás

HALLGATÁS Feszül a föld, két marokkal a lét kapaszkodik a mába. Eloszlik a köd, árad a csönd, készül a világ tisztulásra. Enged az elme, szelíd szavakat hint az idő folyamába. Titkolt napokon ölelő karokkal csönd lopózik aurámba. 2021. február 6.

Posted by
Posted in

Zajt akarok

Minden csendes. Egy ideje néma minden. Nincs tánc, nincs zene, nincs semmi. Csak a néma csend. Minden hiányzik! Még a szörnyű álszent hazugság is. Az utak, a nevetés, a fáradt éjjelek is. Néma csend van. Utálom a csendet! Nekem az nem való! Szeretem ez életet élni! Táncolni akarok, üvöltve énekelni! Zajt akarok! Érezni! Megélni hangosan […]

Posted by
Posted in

Ősi látomások

Poe hollója kopogtatja ablakom Engedem, hogy repítsen az álmokon Túl az árnyakon, át az időtlenségbe A csillagtalan, örök feketeségbe… Lovecraft szelleme suhan át a szobán Dermesztő hideg és csend marad nyomán Rothadó világok alaktalan lényei Letűnt koroknak elfeledett emlékei… Sötétben gomolygó, rémes álomképek Mámorítóan gyászos, végtelen évek Holt vidékek iszonytató ösvényein A halál misztériuma lehel […]

Posted by
Posted in

Mán’ nem ifjú tollnok vagyok…

Mán’ én öregszek, megettem a kenyerem javát, De öregségemben még jobban szeretem hazát. Írok is én érte, mindent, amit csak tudok, Én már nem megyek el, el sehova sem futok. Tollam is van nekem, golyós és töltőtoll is, Fiatalon az dukált, volt még tollszáram is. Ha én a tollam, marokba fogom és csak írok, Akkor […]

Posted by
Posted in

Advent halk nesze

Halk neszezés idáig el is hallik, Közeledő gyertyafény körbe nyaklik. Jő a szeretet, terjesztése reményével, Jő a szeretet, kiosztása reményében. Ez, bíz még csak az első gyertya, De hosszú advent időszaka… Lesz még itt kis gyertya több is, Lesz itt még melegség több is… Messze még a január hatodika, Bízzunk, szeretet addig uralkoda. Vecsés, 2021. […]

Posted by
Posted in

Advent megérkezik… 1.

Az első gyertya… Igen ez is eljött, advent első vasárnapja Már elő is került a múlt évi koszorúja… Igen ez is eljött, advent első vasárnapja. Szívünkben fellobbant a csodavárás fénye, Ezzel elébe is mentünk… a várt ünnep elébe. Hét nap és már az első gyertya gyújtás vagyon, Lila lesz az, mi melegfényű, nem marad parlagon. […]

Posted by
Posted in

Advent a küszöbön

Manapság elég sötétek a napjaink, Manapság ledöntenék a mi falaink… Manapság elég sötétek a napjaink. A falainkban van bőviben szeretet, Ebből kell nekünk, kapjunk így hát eleget…. A falainkban van bőviben szeretet. Nyakunkon az advent együtt és mindannyian várjuk, A szeretet terjedjen, ez tőle mind el is várjuk… Nyakunkon az advent mindannyian várjuk. Közben lassan […]

Posted by
Posted in

Őrangyal

Csodás béke és csendes nyugalom árad szét mindenhol. Széttárt karokkal repülök. Olyan közel van a Hold! Élénkzöld fű, égszínkék ég, fények, fények mindenhol. Varázslatos, bódító illatok. Fák, bokrok, csodaszép virágok. Olyan boldog vagyok! Régóta repülök, de mégsem tudom, hová is tartok. Elvezet egy furcsa hang, olyan csiripelésféle, mintha ez a hang mágnesként húzna-vezetne. Sietek, követem, […]