Három szolgálati kutya, köszi, jól van, Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van. Etetem őket, igyekszem, és jól tartom, Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom. No, de nem is ezt akartam elmesélni, Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri. Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél, Közelembe sem mer jönni, tán’ rossznak vél. Hosszú […]
Ó, a nyár… Piros cseresznye. Termés lett már szirmokból. Érlelőn süt nap. * Cseresznye pite Lesz, ez nagy átváltozás. Porcukorszórás. * Nap, búzatáblán Legelteti fény-nyáját. Égetően tűz. * Gabona szárán, Szél lengeti a kalászt! Izzadt kaszások. * Kemencék várják, Hogy samottok izzanak. Indulásra kész. * Új kenyér, már sül, Pirító már bedugva. Már velő is […]
Edit Szabó : Aranyló határ . Sárgán aranylik a nyár, magasban búzakalász ringatja a szép fejét, mindegyikben élet él ! . Aranyló búzamezők, aratás megkezdődött, kaszát fognak legények, megpendítve zenélnek. . Kora reggel indulnak, búza magot megóvnak, halomba dől minden szál, lányok, kezetekre vár ! . Kössetek hamar kepét, rakjátok a keresztjét, a harmatos hajnalon […]
Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]
Fiatalon még nem számít semmi, Akkor még érzed… tán’ vagy valaki. Hatvan felett; Ajándék minden év Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz, Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz. Jársz még volt barátokkal kirándulni Szeretsz még havonta színházba járni, De bizony […]
Este van este, van, aki nyugalomban. Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban Látszik szeretetem, mit érzek iránta Lemenése közben csakis őiránta. Esti misére zúg a harang… hívja híveket. A Nap elszendereg, elmegy, az útja ívezett Bár még maradna, mert szeret ő minket, itt Jól érzi magát, ránk verte sugarát… snitt. A sötét, szinte hallani, […]
Ó, a nyár, akkor él a bogár… Zöld akkor az összes falevél, Pereg a homok, mikor mesél. Ó, a nyár, bizony az elmúlt már… * Alkony is fáradt, Megviselték, hő napok… Hűvös láthatár. Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc
Nem akarnék én sírni, De szorítja a torkom… Könnyem… kezd kicsordulni. Eh, nem enged egykönnyen. Magányom egy tenger, és a víz felületén Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom. Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen, Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban. Viharok széttépték […]
Fekszek a réten, finom, vastag fűben, A szél nekem sóhajtozik a fűben. Velem van… őrült magányom… a fűben. El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban, A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban. Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen, A szél mozgatja, sóhajtozik […]
A gyűlöletről… Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond! Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok, Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok… Föntről csak úgy zúdul […]
