Mit látok! Segíts Jézusom! Feketeség, láthatáron… Nyisd fel a szemem, lássak már fénysugarat, Kiúthoz mutass nekem fényalagutat. Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc
Hó még nincs, de már fagyos a reggel, Az időjárás köddel szemetel. Efkáefvé ezt nem szedi össze, Minden ez, csak nem hölgyek öröme. Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is, Autóst érinti, gyalogost is. Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen… Autós, gyalogos el ne essen! Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc
Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]
Szememben könnyek. Apró, csillanó kis gyöngyök, éppen rájuk esik egy napsugár. Szinte tündökölnek. Máskülönben talán észre sem vennéd. Az előbb még nevettem? Nyugodtan ültem? Meglehet. Most könnyezem. Lelkemnek már szüksége volt rá. Megkönnyebbülés. Fellélegezhet. Jó ideje húzta már a bánat. Érzelmek, élmények kavalkádja, színek, fények, illatok, Szavak, gyöngyök, hangzatok, illanó kis gondolatok. Itt-ott egy-egy […]
Nézem magam a tükörbe’. Arcomon széles barázdák futnak körbe. Egyik sima, másik görbe. Van óriás, van, mi törpe. Szürkéből hajlanak fehér-törtbe, Árkos hasadékok körbe-körbe. Vannak fájóan mélyek közte. Nem múlnak el, nem mennek össze. A bőr megy inkább köröttük egyre tönkre. S én csak nézem magam a tükörbe’. Önbecsülésem tükrébe’. Fakó üvegfelszíne szilánkosra törve. Sebzett […]
Egy padláson felejtett üvegdoboz, a fantáziában mindent összebogoz. Cirkalmas írással címzett boríték. Vajon csalfa lélekre bizonyíték? Lehet, hogy benne lapul a szenvedély, ehhez ugye nem kell külön engedély. Valószínűleg sírva epekednek a sorok, gyöngyökben gurulnak a mosolyok. Ha pedig némi kétely fel is merül, a józan ész azonnal ellenszegül. Ne nyisd ki, ne nyisd ki, […]
EROTIKUS LIMERIK csokor Rudink, ha a combjaid között Végezné a dolgát, mint… lökött?! Elvesznénk mind ketten… Lennénk így elegen. De dárdám, bugyidba ütközött. Tartózkodó gondolat, minek? Tömény kéj, jár biz’ mindenkinek! Nekem, veled kéne. Óh! Mi lenne vége… Bugyiban nem lehet, az minek? Csak már hallanám üvöltésed, Tudnám, elmúlt a félszegséged… Kitárnád vasajtód, Lennék… behatolód. […]
Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik, És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik. Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom, Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. Estefelé az égbolt oly’ szép, gyönyörű, mámorító, A milliónyi csillag beborító fénye csábító. Holdsugár fény […]
Föntről, a szférák titkos zenéje, ködből és homályból Nekünk szól, és elalélunk a bódító hangfoszlánytól… Csókot lehel a homlokomra, az elsuhanó szél, Közben az eszem fönt jár ősöknél, elődeinknél. Mint kiszáradt kóró, várok valamire, Csak nem a vihar előtti mennydörgésre?! Lelkem fürdik éji, idilli mámorban És várok, bár már nem hiszek… a csodákban. Mily’ csodálatos, […]
Este van; Leszáll a csendes éj, Sötétség vajh’ mit regél? Este van; Lassan vége a napnak, Retesz háznak, ólaknak. Este van; Uralkodik a sötétség, Jöjjön elő a merészség. Este van; Nem kevesen tévéznek, Mások végre pihennek. Este van; Sötétben indult a gonosz, A bűnös oszt és szoroz. Este van; Az állatok elülnek, Mind elcsendesednek. Este […]
