Haikus meditáció Úgy tűnik, a bárányfelhők, már téli szállásukra vonultak, És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak… A könnyű esti szél, dúdolgatva havazást ígér… varjúknak? * Komor hófelhők Mint, ég boltozatai. Nagyon fog esni? * Csak negyed gőzzel Közeledik havazás… Sok kristályszemcse. * Bimbók elfagynak, Ők már nyomot nem hagynak. Hópehely készül. * […]
Logikus a télben… Megyünk, csúszkálunk, a havon, jégen, Mindez fölöttébb veszélyes télen. A nagy örömből az következhet, Hogy elesünk, és a lábunk törhet. Életszerű télen… Ha valaki elcsúszik télen, a jégen, Akkor felmerülhet, hogy bizony, nem vétlen. Elesett, gondatlan volt, mert nem vigyázott, Azt hitte lehet… ő, a jéggel cicázott. Vecsés, 2013. július 2. – […]
Most voltam kint, Hideg van, borzongok. Fehér a hó, Hideg van, borzongok. Rideg a tél, Hideg van, borzongok. Varjak szállnak, Hideg van, borzongok. Van sok ruhám, Hideg van, borzongok. Ez biz’ a tél, Hideg van, borzongok. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc
A köd szűrte gázlámpa fényben, Baktat a konflis ló serényen. Fázós kocsis, összehúzza magát, Hóna alá szorítja ustorát. Az ember és állat, együtt fázik, Ha még esik is, akkor meg, ázik. Ez az ő sorsuk, ebből élnek, esznek, Bíznak; vége lesz a szűk esztendőknek. Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc
Eredeti, Basho féle haiku stílusban… Fák csikorognak, Égető hegyi fagyban. Csöndes nyugalom. * Az erdő tompán Csendes. Halkan eső hó. Recsegő kristály. * Havas erdőrész… Ott, járt ősvény hiánya. Magas, puha hó! * Veszélyes ősvény. Szakadékos hegyi út. Hógörgetegek. * Csillag, mit mutat Csendes, téli estéken? Tél, még soká tart! * Havas szélörvény. Fehér pelyhekben […]
Az időjárás-változatokról… haikuban. Az utcalámpa Néma-sárgán csak pislog. Gyors ónos eső. Sötét bársonyként Leborul csillagos ég. Hull… ónos eső! ** Sötét folyóban, Ég végzete elmerült. Hajnalban fagyott! Már mínusz húsz fok Hajnali hőmérséklet. Minden megdermedt. ** Hideg ridegség. Sűrű hószállingózás. Hold meg, világit. Napnyugtakor már, Lanyhul hó vakítása. Holdvilágos éj. ** Fagyott bokrokban, Állat nem […]
A madarakról a télben… eredeti Baso féle haikuban… Már hideg, ólmos, Az estéli szürkeség. Tyúkok, elültek. * Mert fagyot nyeltek A szirmok, oly’ kemények. Ritkák… madarak. * Zúzmarás a táj, Cinkék tolla is fázik. Tudott, jön a hó. * Kopasz ágakon, Cinkék szeme villódzik. Letört jégcsapok. * Hajnal zúzmarás, Tájat, takaró fedi. Cinke éhezik. * […]
Avagy: tavasz a télben… A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás, Varjúraj repül… ez talán a feltámadás? Süt A Nap, Köd sehol, Éled minden. Tavasz van talán? Tavasz van talán? Éled minden, Köd sehol, A Nap Süt. Így tél közepén tavaszt játszik a természet? Meleg levegő is elárasztja légteret! Már Langyos A légtér. Tavaszt idéz […]
Gergő, unoka vejem születésnapjára A mai napon is úgy kelt fel a Nap, mint bármikor, Te bizony öregedtél egy évet és lesz annyiszor… Bármi csinálhat jókedvet vagy bánatot, És nem jó, ha úgy érzed, élet hányatott. Igyekezz, éld a saját, teljes életed, Ha lehet, és kell, boldogságodat védjed! Ha lehet, akkor sohase siránkozz! Nagyon jó […]
A pillanat vízió idején… (Bokorrímes) Magányban figyelem a létet, rajta álarc! Ma már tudom, az egész élet elvadult harc, Siker csak akkor jöhet, ha kifullad… kudarc. (Anaforás, bokorrímes) Magányos pillanatok, melyben kútmélységű a végtelenség… Magányos pillanatok, melyben csapdányi mély az elvtelenség… Magányos pillanat mely, az elvtelenül hosszú végtelenség… (Bokorrímes, visszatérő rímes) A magány pillanata, az […]
