Kiszakadt a tél dunnája, pelyhes lett ettől a világ. Lett a szarvasnak munkája, gyerekeknek ez a vígság. Mikulás puttonnyal rajta, izgalommal indul útra. A szánhúzót egyre hajtja, járnak együtt házról házra. Jónak jut dió, mogyoró, csokoládé és cukorka. A rosszaknak virgács vonó, csengőn zeng a szép dalocska.
Elmúltak az ünnepek messze repülnek a vágyak. Visszatér az ember, a valós rohanó világba. Egy díszes fa áll sarokban mélán, elvesztette tekintélyét,méltóságágát. Már csak egy szimbólumtelő nappalon, Ő az ki meg mutatja milyen a karácsony. Elfogynak alóla az ajándék hegyek, nem sokára ő is az utcán hentereg. Újra elfeledve a szeretett ünnepét, mikor boldogan […]
Forog az óriáskerék körben, mint évente az élet kereke. Beül mindenki, vár a gyönyörre, mert ő is a sorsának kegyeltje. Van, hogy fent, vagy lent tartják a kabint, változás hulláma érezhető. Eszerint zajlik az érzelmi szint, időnként nehezen viselhető. Van, aki az újabb lentnél kiszáll, van aki , nem vár a kijáratra. Idő […]
Hajnalra hórengeteg fárasztotta a fenyőerdő valamennyi fáját. Az őszi csupaszságot átkarolta, mint a szerelmes fiú a leánykát. A látvány szinte már leírhatatlan, léptek a hóban recsegnek – ropognak. Fenyőágat napsugár ragyogtatja, olyan, mint a hótündérek otthona. Társammal a havas tájon merengünk. Mily pompázatos, fehér és csillogó! Mikor lesz újra ilyen csodás telünk? A […]
Hatalmas, kaput titok övezi, erős, ki sem lehetne dönteni. Képtelenség rajta ki-bejárni. Vajon mit lehetne bent találni? Beszőtte a rózsa a járatot, az ágai átjárhatatlanok. Az élénk virágok hívogatnak, de közben valamit takargatnak. Apám öröksége ez a lakás, mint hímes tojás, olyan a hatás. Bent valós élő történelemkönyv, eredeti, igaz eleven gyöngy. […]
Domboldalban suhan a szánkó, száll az ének, Gyerekek önfeledtek, ők biz’ még nem félnek. * Karácsony. Pici gyermek érti már a szót. Izgul és elkerülné ma, depressziót! Hozza-e Jézuska a kért kisautót? * Karácsony, álom. Ünneplő ruha, fények. Csillagszórózás. * Örömgyertyák gyúlnak az ablakokba, Sötétben jól látszik, egyben, szalagokba… Szakaszokba! * Látom, hogy fehér lepel […]
Eljött az idő ragyogni kell, zöld ruhámat díszítették fel. Ragyog a fény mi pompámat adja, szeretet ünnepén velem vannak Itt a testvérem Advent napja, hirdeti a kis böjt a várakozás maga. Sziszin a gyufa életet adva, lobban a gyertya hisz ünnepnap van. Majd fellobbannak a testvérek, hitben reménnyel, örömmel tele. Már, mint a négyen elégtek, […]
Halk zenét hallok a messzeségből, valahol még szerenádot adnak mit a múltban tettek szenvedélyből, lágy simogatása van a dalnak. Hegedűszóból fut az érzelem, finoman csábítgat, szégyenlősen. A fülekben susog, mint a selyem, átjárja bús lelkem ráérősen. Mintha szívre rózsaszirmot szórna, ölelő karjaiban megtartva, Apró csókjaival elhalmozna, a világ tetején elringatva. Magasabbra már […]
A kelő nap csábítására ablakom korai hajnalban szélesre kitárom. Azáleámat látom fény udvarában, ahogy bekacsingat ilyenkor szobámba. Gyönyörűséges rózsaszín álomcsokor, mint habokból formázott vattacukor. A nőiesség tipikus szimbóluma, érezni, hogy akár hozzám is simulna. Eredetileg vérvörös a virága, visszautal a kínai kultúrába. Kakukkvirágnak is néhányan nevezik, a madár könnyeiből vette színeit. Juhászok […]
Ne nézz ide! Nem lásd, hogy élem a vegetáló napjaimat, Nem tudsz ítélni, sem eltartani… legalább adj falatokat… Csak nézz rám, a hajléktalanra, csukd be szemedet tán’ ítélkezz! De ne felettem, én csak egy kivert kutya lettem. És ne mérgezz! Nagy istenek ítéltek kárhozatra, vagy halandó emberek? Már nyisd ki a szemedet és lásd, nekem […]
