Posted by
Posted in

Volna

Nemcsak úgy szimpla az énem, Volna sokféle igényem… Sors, semmi kívánságot nem teljesít, Mint egy csacska angyal, folyton csak ámít… Vecsés, 2007. január 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nagy dilemma

Elmennék én messzire, El a világ szépibe. Én elmenni nem tudok, Én magyar ember vagyok. Nem tudok én nem, nem… semmit, külföldisül, De ha maradok, abbúl mi az mi kisül? Nagy dilemma ez nekem, Nem tom’, hogy mi lesz velem. Vecsés, 2007. október. 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Arcul csapott

Az élet a benyomások szimfóniája, Az életem a pech sorozat kavalkádja. A sors állandóan, csak arcul csapott, Sokszor rám mosolygott, orvul becsapott. Csak állok, ázok az életszerű pusztában, Védtelenül nem is állhatnék itt pusztábban. Csak a távolban látok hegyet, fákat… Egyedül, ázva-, fázva élem, mákat… Nagy sikerek, öröm, pénz… jut bizony másoknak, Mert élet… ezeket, […]

Posted by
Posted in

Vezetékló

Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló… Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem, E tudattal kacagok a vezetékszár végen… Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Itt a tavasz

Itt a tavasz, hahó-, halihó! Bízom benne, már nem lesz több hó. Szépen virágzik a cseresznyefánk, Vacsorára lesz: ízzel töltött fánk. Már napoztam is, tán’ harminc percet, Ez jól szolgálja az egészséget. Nő a fű és leveleznek a fák, Látom, jönnek az udvari zabák. Nagykovácsi, 2006. április 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Új célok

Előttem új célok lebegnek, Régi barátok rendre felednek. Lelkem dala szárnyalna ormon át, De életem, hogy nélkül… delikát. Vecsés, 2003. szeptember 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Barátságban…

Légy már inkább legjobb barát, váltsál szint, Ne bántsál, mint vihar a tengerfelszínt. Barátságban tartozzunk már ketten együvé, Ne kerüljük egymást, ne váljunk együgyűvé… Hmm… életemben volt nekem is barátom, nem is egy… De megértem, hogy átvágtak, és mind elhagy, elmegy… Ma már tudom, élet nem mese… nincsen üveghegy. Vecsés, 2014. február 15. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Az idő rohanvást halad…

Vízióm az időről… az élet vége felé. Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy csak úgy, rám törnek álmatlan hajnalok! Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy rám törnek, pofátlanul a bánatok… Meg nem áll, rohan az idő, mégis hosszúak a nappalok… Sokszor […]

Posted by
Posted in

Semmi

Mi az a létező valami, Aminek a neve a semmi? Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi. Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi? Ha már a vágyad, üldözi a semmid, Akkor úton vagy, hogy legyen valamid. Ha szegény vagy és nincsen semmid, Akkor a vagyonod a semmid. Ha semmid nincsen, nálad úr […]

Posted by
Posted in

Üres képkeret

Te nem eltűntél, hisz sosem voltál, szelíd esőként bár rám hajoltál;   éji káprázat szülte képzelet, hol szakadt szívem üres képkeret.   Nincs történeted, bár Te vagy az ok, megannyi emlék, mely sosem ragyog.