Oly régóta ismerlek, most elmondom, néked szeretlek. Mindenhol szív reppen, hirdetve a szerelmet. Ajándéktárgyak mindenfele, rózsaszín fellegbe tekeregnek. De én másként szeretlek, másként vonzódom érted. Mikor megláttam termeted, mikor illatod keringet. A szívem majd ki eset, a vágy testem melege. Mikor érezlek s látom tested, kívánatba merengtek a percek. ujjaim zsibbadnak vár rád a […]

Edit Szabó . Aludni kéne már . Piros fényben tündököl az ég, hajnal felé majd barangol a szél, kerek Napnak búcsúznia kell, mert holnapra már új útjára lel. . Nyugat felé oly gyorsan halad, aludni tér a földi pillanat, megszokott napi tevékenység, ember s állat mind bevégez célt. . Kert alján a szikla magasán, felreppent […]

Rózsa Iván: Tragikomédia Hány ezer éve hazudják a történelmet? Hány ezer év óta hülyítik az embereket? Haladt előre a világ, vagy csak helyben döcög? A Jóisten is már csak rajtunk, földlakókon röhög? Budakalász, 2020. február 7.

A szokatlan nyüzsgés elkezdődött megnövekedett pulzusszám alatt. Több ismeretlen cucc is előjött válogatásra várva itt nyaggat.   Mikor a vevő mondta, megveszem, a szó kifejezetten kárpótolt. Az izgalom átjárta a testem, a lelkem rendületlen ficánkolt.   Az új lakásba kacat nem mehet. Kidobom az összes vacak rongyot. Közben nem tudom, hogy ébren lesek, vagy álmomban […]

Egyre fokozódó forgolódásra kényelmetlen kényszer lett már az ágya. Kinyitotta nehézkesen pilláját, álmos fénycsík futotta át a szobát.   Mi az? Nem alszik vagy így felejtette a lámpát, alvás előtt nem rendezte? Kicsoszogott kábultan a szobából, belesett nesztelenül a homályból.   -Hát te? -nézett szét merengve, figyelve. -Egész éjszaka dolgoztál meredve? -Be kell fejeznem a […]

Napnyugta Csendesen pihen a táj, fáradtan pihen a napsugár. Csak az öreg fűz tudja tán, mi zajlott a tópartján.   A békák éneke szállót, megindul szerelmes nászuk. De a z est király jöttével, csendborul a tó környékére.   Udvarhölgyek ragyognak, tó vízén táncolnak, Esti alkony csendjében öreg nyírfa áll a tópartján csendesen

    Érzelem csapdájába élve, mi hol szép és boldog lehet. Hol fájdalmas könny arcon csepeg hisz e csapda néha kegyetlen.   Lelke oly tiszta világa, rabul ejtő háborgása. Szerelmet nyújtó érzelem, csapdába eset a fehér lélek.   Mikor el jő a fájdalom, a csapdából nincs kiút. Hisz ha egyszer sebet ejtenek rajta, nem gyógyul […]

  Már ötven éve annak, hogy édesanyám az életet adta. Nyári forró napnak, enyhítő szele alatt. Meg vívtam életembe ezer csatát, volt kudarc győzelem is talán. Volt fájdalom mi marta szívemet, még is felálltam,egyedül mert felkellet. Elreppent az idő feledtem, sok embert meg ismertem az idő ez alatt egészségileg kikezdet Sok mindenben meg változtatta életem, […]

Meglátsz, s tudod, hogy mit akarsz. Meglátlak, s tudom, hogy mire vágyom. Meglátlak, s egyből tudom, terád vártam. Megölelsz, s megszűnik minden. Megölellek, s az idő megáll egy percre. Megölellek, s érzem, hogy dobban a szíved. Behunyod a szemed, és megcsókolsz. Behunyom a szemem, és látlak. Behunyom a szemem, hogy a világ színesebbé váljon. Fogod […]

Írok valamit, talán jó volna érteni is, szeretni is. Ám ha csak a betűk sorakoznak, az se baj. Talán hosszabb lesz, mint egy árvalányhaj.