Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Az aranyló sugarak lassan elfogytak, mint táplálatlan láng szürke színné rogytak. Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt, a fonalával fényt szórva a takarón.   Ott toporgott már vontatott percek óta, két fa közét vágyaival teleszórva. Levelek szabályos zizegése megszűnt, belőle erősebb surranáshang kitűnt.   Nesztelenül egymás karjaiba szálltak, örökös beteljesedés, mit kívántak, mint imádottjáért […]

Posted by
Posted in

A nyár, apályba hanyatlik…

Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot… Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot… Nyár is őszül és a saját apályát építi, Apálya mocskába, szinte magát beleveti… * Zörgeti, árva Kórót szél, magányában. Nagy társtalanság. Könnyező őszi ködben Vágyom még kezed csöndben. * Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő […]

Posted by
Posted in

Kettecskénk így fest

Megfigyeltem a saját életem, hogy fergetegesen rest! Ha tenni kell érettem… semmit, szóval a kettecskénk így fest. Csoda, ha pech úrfi rögvest felajánlotta a szolgálatát? Ez a lehetetlen alak meg csak… rugdosta az ember farát. (sedoka) Mért vert az Isten, Ilyen élettel? Büntet? Ez ellenem, nem bűntett? Mért volt ily’ Isten? Rám küldte úrfi pechet… […]

Posted by
Posted in

Nyár van és hőség

A nap túlhaladt A delelőjén, csak süt. Mezőn, délibáb. * A tiszta égbolt, Végtelen napfény-tenger. Felhőzet nincsen. * A tiszta égbolt, Végtelen napfény-tenger. Felhőzet nincsen. * Szépség a kék ég, Felhő nem mutatkozik!. Égő napsugár! * Uralkodó lett A napfény, mind a tájon. Messzeség vibrál. * Naptűztől izzik A szomjazó, forró táj. Mint gyilkos katlan. […]

Posted by
Posted in

A tavasz üzenete

Senrjú variációk eredeti stílusban… cseresznyefával. Cseresznyefának Virága gyönyörűség. Életrejtek nyílt. * Cseresznyefának Virága gyönyörűség. Új élet elő. * Cseresznyefának Virága gyönyörűség. Az élethírnök. * A cseresznyefa Virág, maga a szépség. Jó idő hírnök. * A cseresznyefa Virág, maga a szépség. Kivirulás jő! * A cseresznyefa Virág, maga a szépség. Változás kora. Vecsés, 2014. május 21. […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

Edit Szabó : Bakancslista / Akrosztichon / Bejárnám a Földnek minden nagy bokrát, A lábamon hordanám út bocskorát, Keresném a láthatatlan végtelent, Ahol szemem varázslatként megjelent, Nem lehet az, hogy elbújjon előlem, Csalfa szellők elfújják a felhőket, Sima égen napfény ragyog felettem, Látni enged,mindent amit szerettem, Ibolyakék íriszén tekintetem Soha még így bele nem feledkeztem, […]

Posted by
Posted in

Csendélet

Mély csendbe burkolva élem Színtelen életem. Hallgat a lelkem, hallgat a szám, Nem kell semmilyen fény nekem. Hosszúra nyúló árnyakkal Vászonra festem bánatom, Lebegő, homályos szavakkal Levelet küld a fájdalom. Üres kannámból inni kér A hervadni készülő virág, Odakinn zajlik az élet, Számomra csendes a világ. Fekete varjúhad fölöttem Rekedt hangon károg, Lenn a járdán […]

Posted by
Posted in

Írok én szitáló esőben…

Írok én a szemetelő, szitáló esőben, Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben. Agyamból, szinte betűpermet hullik, Vágyam, hogy most írjak, biz’ el nem múlik! Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban, Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban. Ma már rég nem lúdtollal írok, De golyósok, bizony […]

Posted by
Posted in

Teaház

Hajnali mámor Ében pillanat. Fekete csókja oldja az új ráncokat. Pörkölt áldás Forró akarat. Könnyű, bársony gőz alatt aranyhab szalad. A lángvirág Izzó holdvilág. Testéből tűz fakad, mely benned ég tovább. Olajos élvezet A telt aroma kacér bókja a nyelvnek. Egy antik csoda!

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kaum berührt…

Rózsa Iván: Kaum berührt… Im Wasser verbrannt, Im Feuer gekühlt… Ich stehe nicht wie gebannt: Nur durch Gott berührt… Budakalász, 02. 08. 2020