(3 soros-zárttükrös) Holdfényben óvatosan napozok, Átjár a fény, így kicsit sem fázok… Holdfényben óvatosan napozok. * (10 szavas duó) Ablakomon bekacsint a Hold, Fényével cirógat, mint egy csintalan kobold. Játékos kedvével elűzi gondom, Már nem érzem, ágyam mily’ zordon… ** (Haiku) A völgyek fölött Büszke, hegyorom-bástya. Természet és Hold. * Hold is titkolja Fényét, felhő […]
„Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért… s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?” /Wass Albert/ Miért kell nekem sírástól bedagadt szemmel rád,egyre csak rád gondolni, miért kell nekem az estére várni, ha érzéseimet szüntelenül szüntetni vágyom, s miért kell nekem lehajtott fejjel járkálni, mint […]
Úgy bántál velem,mint lánchoz vert kutyával, kinek szabadsága korlátozva van. Oly lekezelőn bántál velem,mint ahogy a leggazdagabb bánik a legszegényebbel. De a szegény mégsem panaszkodik. Úgy bántál velem,ahogy veled bántak. És mégis…elhitetted magad szépségét. Úgy bántál velem, mint a legdrágább karóráddal.. Először becsben tartottál,majd meguntál és félre dobtál. Úgy bántál velem,mint mással. Úgy […]
Nem nyertem, de nem is vesztettem, csak elvesztem. Leereszkedtem. Fent voltam, az egekben, a magasban, mint a hőlégballon. Aztán leereszkedtem, akár csak a hőlégballon. Elraktak egy sötét,hideg-rideg pince ijesztő zúgába. Eldobtak,elfelejtettek, pincébe zártak. Színeim kifakultak, akár csak egy ósdi hőlégballoné. Nem nyertem, de nem is vesztettem, csak elvesztem. Nem volt ki elvezessen, nem […]
Hegedűszó sír fel az éjszakában, Piros sipkát visel a sápadt Hold. Halk sugallatával a szél is átkarol, A Föld is meggörnyed álmában. Sétálok a téren és megpillantalak, Szívem egyre hevesebben dobog. Távolban egy rőzse lángja lobog, Megnémulnak bennem a szavak. Nézem mosolygós fénylő arcodat, Szemed fürkészve élénken keres. Sziluetted a sötétben is tökéletes, Az idővel […]
(3 soros-zárttükrös) Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te? Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár… Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte, Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte… Napom […]
Rózsa Iván: Az emberiség története (Haiku-sor) Kezdet Tán porszemecskék Nászából született meg Az emberiség? Fejlődés Bizony, porszemek Dinoszauruszokká Váltak: fejlődés! Evolúció Kis vadászokból Nagy ragadozók lettek: Végül az ember! Vége! Kár keresgélni Tűnő idő, múlt nyomát: Ami múlt; vége! Szerelem Szerelmünk nyomát Ne csak a Földön keresd, Inkább odaát! Porszemek Porszemek vagyunk; Akár szerelmünk, akár […]
Sápadtan sétálgatott az erdőn, járni ereje alig létezett. Botladozott még karon fogva is, mint a madár, kinek lába sebzett. Erőltette testét, haladt tovább, leste a zöld vegyes árnyalatát. A friss levegő folyton töltötte, élvezte a létnek pillanatát. Léptei egyre bátrabbá váltak, a kartámasz el is maradhatott. Arcára halovány pír költözött, a közelebbi fáig […]
Amint a Nő egy csecsemőt meglát, Szeme fel, szíve azonnal kigyúl. Szeretve óvja, vigyázva őt feléje nyúl. Ám mást tesz a férfival szemben, Főleg a szerelemben. Ott sokszor másként cselekszik, Belül önmagával harcol, veszekszik, Holott lelke nála is gyakran melegszik. Örömét felejti, vágyait elrejti … Mást súg a szíve, mást mond az esze, Majd mást […]
Lélek-leltár Kinek csak szájában lobban a gyűlölet és égő átkokkal verné szét a követ; csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége, fele vétke legyen neki félre téve. Ki csendjével alkot és oldja a lelked ősi csomóit, és ha kell, érted szenved névtelen kínokat hitedért cserébe. Ő ha kérne, áldja útját könnyű […]
