Emberben bízni, Nagyon rémes gondolat. Kárát szenvedtem! * Bámulok. Csak úgy Látom világot, hazug… Mit hoz a jövő? * Az élet álom, De oly’ mint egy rémálom; Kéne ébrednem. * Érzelem völgybe Tombol lelkem mélysége; Mást nem érdekel. * Siker, mi kerget! Utol nem ér, nem siet. Csak megyek tovább…. * Magam vagyok én Kívül-belül […]
A poéta meditál… Életperc, végleg belefagyott a párnámba, Én meg aztán belestem az életármányba… Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? Lélekhullámaim csapkodják a partomat, Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… Nézek körbe… keresem üldöző vadakat. Mit ér a poéta ma, Ha nincs neki holnapja? Vagy feledett a múltja… Mit ér a költő, […]
Homokvárba jöjj, Daniella! Mint várkapitány, várlak még ma. Szerelmed élvezném. Szeretnél? Szeretném! Szerelemhajón ússz, váramba. Öreg erődöm a szerelmem, Rozsdás kapuja menekvésem. Bőrpuskám töltve van, Harcra is készen van. Lepedőfront hív, szerelemben. Gyorsan gyere, légy harcostársam, Hizlald fel az öreges májam. Simogassuk egymást, Kitalálunk még mást… Imádom… lepedőm-vasaljam. Vecsés, 2019. július 9. – Kustra Ferenc […]
Ligeti Éva Balaton-parti gondolatok (Szigligeten) Kergetőző hullám-sorok hátára a napfény csorog, szikrahálóként terülnek habcsillámok, s elmerülnek. Most a partról körbenézek, csodás tájból csemegézek, feltöltődöm a látványtól – nincs ilyen szép sehol máshol! Nap korongja tüzesedik mikor nekiveselkedik, s égen a sok felhőgyerek követi a fellegeket. Dörög, csattog Dörgicsénél, villám-kábeleket csévél az ég ura, s nagyot […]
Rózsa Iván: Nem adtad az agyad! (Bada Tibornak, posztumusz) „Mint Dada destroy dekrétum!” – Így kellett ennek lenni, punktum. Hol lehetsz most Bada; pokolban, mennyben? Szerintem; ott, ahol lányok zsongnak; mindkét helyen… Nem adtad az agyad a másvilágon sem: Sem Istennek, sem Sátánnak; senkinek sem… Tisztel mindkét játékos, mint független művészt: A seggnyalók büntetése viszont […]
Edit Szabó : Tér közepén acélszobor . Kihalt szürke a táj, valóság talaján csak egy szobor áll, szögletes alapján. . Oszlopon lámpa ég, világít lefelé, ember neki dőlve mereng a semmibe. . Támaszkodik mélán, vágya is volt talán, keménykalap arca, vonását takarja. . Kockakövek körbe, könyvet tart a keze, látja a betűket, szíve vajon lüktet? […]
Tengetem, végtelen életem… Végtelen életem, tengetem… Életem végtelen, tengetem… Ezt nem! Nekem ez elegem… Életben szerencse szerepe fergeteges, Nekem nem lehetne életem elégséges? Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de Életem mentes lenne… helyes cselekedettel. Mézes méhecske, legyek, repkedve, de Nem, én rengetegben megyek, epekedve. Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek, Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek. […]
(Septolet) Furfangom Fölkavarom, Nem gyónok, Cicáskodok… Csavaros észjárással fejtegetek… Józanul dülöngélve hergelgetek… Jótékonyságból, keresztbe teszek… * Érthető válasz adni, Értelmet… választani. Gondolkozzon hallgató, Csepeg csobolyó… Haldoklik öreganyó. Kinek furfangosodjak? Majmoljak? * Ördög nem alszik, Nem hörcsög… antik. Gyűlölet csöpög, Zömöken röhög, Röfög… Lét göcög, Cöcög… (Bokorrímes) Ördög nem alszik, még csak kicsit sem pihen, Lazán […]
Hétköznapi pszichológia… Van, kit állandóan természetes, gonosz indulatok, hátsó szándékok vezetnek. Erről lemondani, ezen változtatni az érintettek nem tudnak. Akinek természetes, hogy az élet dolgaihoz, hozzáállásai ilyenek Az Nagy bajban van, ha ez természetes életvitel, élni csak így tudnak. Bizony az ilyen torz, beteg lelkek… okozói tragikus következményeknek. Vecsés, 2018. március 10. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Hangosan ketyeg az életórája mindenkinek, Nekem is, de vajh’ meddig van fölhúzva? A ketyegés mulasztja, elfogynak az életpercek, És Lassan majd lejárt, élet nagy játéka. Időm sürget, életem miért is, ti múló percek? Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc
