Csak ülök és csendesen regélek Csak magamnak, sok régi emléket. Voltak napfényes pillanataim, És valósak a borongásaim. Kinézek, idő kint borús és esik, Saját időjárásommal egyezik. Ami nem megy, nem szabad erőltetni. Igaz, ezt rám is lehet vetíteni. Érdekes ellentmondása ennek, Mit mondanak a sikeremberek. Ők kivétel nélkül azt állítják, Sikeresek, mert ők, kiharcolták. Bizony […]
HIAQ csokorban írta meg a szerzőpáros… Ködös, fakó álom. Nyálkás ködben, nincs meg utam. Már nem kell. Ébredtem! Lábaim visznek előre, Nem jutok egyről kettőre. * Béke! Jöttem, sírtam. Volt vágyam, adtam örömet… Lét, semmit nem díjaz… Szükségem lenne erőre, Sorsomat tudnám előre. * Lépj ki, ketrecedből. Nem megy? Legalább nyúljál ki! Érthetetlent, vesd el! […]
Mit mondok, nem muris Juliska! Isteni! Fenék, lágyan ringva. Szemgyönyörködtető, Mint madáretető. Mily’ jó lenne… Kezem rajt’ csúszna. Csendesen halljuk, hogy nád susog, A sötét folyóparton szuszog. Mi is csak szuszognánk, Levegőt kapkodnánk. Lehet, hogy kezem rajtad csuszog? Enyém lehetnél, én meg benned! Hullámozhatna a feneked… Megkufircolnálak, Benned… tartanálak. Kezem, markolászná… engeded? Vecsés, 2019. április […]
Fáradtan rebegi esti imáját a mai nap, szertefoszló érzéseim árnya ölbe kap. Merengek a júniusi nyárban szertelen, gyáva ábránddal agyamban szüntelen. Csillámporon keresztül nézem a tájat, a fák közt megbúvó villanypóznákat. Frissen kaszált fű illatát hozza a szél, csodás természet de jó, hogy kiöltöztél. Varázslatos ma a gondűző hangulatom, vágyom arra, hogy szeressenek nagyon. Csókokat […]
Elhagyott kertben az árnyék lassan ballag, Nyárfák suttogása közt, mely csak fuvallat, S mint szél suhan hangtalan, háztetők felett, Kacsintva olykor, mint ki magában nevet A jázmin bokrok közt megbúvó kis rigón, Mely nem akar részt venni a nagy megnyitón, Mert a tavasz tiszteletére rendeztetett, Ünnepi felvonulásba feledkezett. Hol a vadvirágok ezernyi […]
Kopogó lépteimmel igaz, lassan de, megyek előre… sehová. Az árnyat adó fák alatt visz előre a magányom… de, sehová. Kívülről látják rajtam, hogy bensőmben magány az úr, Közben meg soha nem voltam ilyen messze… szívbe szúr. Üres szívem, kiolvasztó lángperzselést kapott, A magányom, most elköltözik… hol eddig lakott! Vele volt hosszan együtt éltem, közben lét […]
Akai Katalin Visszajöttem Folyosón guruló kattogó kerék, pihegő lélegzet, halvány a fény Elkísér utamon millió kép, hideg lepedő rajtam henyél Éles lámpafény szúrja szemem, koktéltól kezdetben ellenkezem Lábamon, kezemen, szíjcsat feszeng, rémítő szikéken fénycsóva leng Álarcos emberek állnak most körbe, én is ott vagyok, – tán a tükörben Elhagy tudatom – majd […]
Edit Szabó : Csak együtt férfi és nő Társadalmi viszonyokban láthattuk mi őskorunkban, nő szolgálta ki a férfit, elé térdelt kegyet kérni. Ám a későbbiek során együtt húzták ők az igát, kényszerűség vitte rájuk, lételemük, kiváltságuk. Ismertünk sok hős nagyasszonyt, ki serege élén harcolt, lépett férfiak sorsába, kényszer vitte bizony rája. Uralmat a férfi népnek, […]
Lombos fák között jár a szeszélyes esti szellő, tavasz mámorával átitatott úton tovaszökellő. Rólad mesél a fűszál és neked köszön a kikelet, így köszönti a lágyan fülembe duruzsoló ligetet. Bolondos hangulatban rám kacsint jelen és jövő, esti fényben még az elfeledett emlék is cselszövő. Elcsendesedett táj szembe jőve nagyot köszön, meghitten tündököl a köré rajzolt […]
