Kristófné Vidók Margit Ajándékba kapott idő Még őrzöm a lopott idő emlékét, nem szégyellem most szívem gyengeségét, mert újra hinni kezdtem az álmokban, ám könnypatakok gyűltek szemárkokban. Szeretnék feledni fájó, gondokat, midőn az élet szépségtől fosztogat, de félek, mit hoz a száguldó jövő, a percek, és az órák mind cselszövők. Néha járatlan utakon kell […]
Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, de nem szikrázik. Páros ütemre dobban […]
Meditált a szerzőpáros… Ablakon kinézve, Álmodozok…, csak szétnézek. Erre teremtettünk? Szakadt lelkek buja vágya, Okoskodás iskolája, * Nincsen menekvésem, Életem, néma kiáltás. Elfoszlok… széthullok… Moslékhordó tarisznyája, Emberiség misztikája. * Égi menetrendben, Minden, már elrendeltetett! Minden, köve vésve… Hontalanság gyáva fegyver, Idegeknek gondos felcser. * Sodró a lendület, Én is sodródok! De merre? Hol fogok kikötni? […]
A vízióm nem akar elhagyni… A mai nap, mint a többi… de, teljesen más, Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás… Elhagyott a fránya élet, véglegesen már, Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár… * (apeva) Jó Lenne Lelkemnek Némi béke! Lélekgyász, kínos! * Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett, Kérjünk, hogy a […]
Edit Szabó : Alkonyi csendélet Körbejárta felettünk az eget, fénysugara messziről integet, narancsos fényben tündököl az ég, a Nap megmutatja még erejét. . Búcsúzik a virágzó álmoktól, enyhíti forróságát e tájról, tündöklése új földrészre vezet, ünnep lesz ott a feljövetele. . Lassan borul alkonyba országunk, halad útján távoli világunk, búcsút int a mezei virág is, […]
Edit Szabó : A természet szépsége Járom utamat, vágyom uralmam, a természet felett legyen erejem. . Értsem szépségét, erdők zöld színét, virág illatát, tisztás varázsát. . Forrón tűző nap, kalapom alatt, a földnek üzen oly szerelmesen. . Szemem messze lát, enyém a világ, hol erdők, mezők virága időz. . Szépség, természet, kérem légy velem, béke, […]
Minap arra ébredek, hogy a rádióm nyekereg, a nap aranyló tekintete az ablakomon tekereg. Nyújtóznom kellene és fordulni egyet még, rúg egyet az ágy és azt mondja, ennyi már elég. Elindulok hát bevásárló körutamra hirtelen, lábam alatt a kockakő unalmasan színtelen. Földig lógó orral jönnek felém az emberek, ja kérem, én a mosolyból ma nem […]
Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét… Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét. Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét? Tükör már összetört, Nem is baj, úgyis hazudna. Elveszett ifjúság. * (3 soros-zárttükrös) Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk, Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk… Vannak belénk […]
Edit Szabó : Sírfeliratok Apevában 1. Test nyugszik föld alatt, a szelleme feléd magaslik. . 2. Egy lélek nyugtalan, szíve pihen, minden benned van. . 3. Egy nevet mindig látsz, az ő lelke álmodik versben. . 4. Volt teste, szerette, béke vele, lelke felrepült. . 5. Élt, meghalt, földi hant, hosszú élet termékenysége. . Bőcs,2019.06.30.
A rosszat nem, mert visszaüt… Egész életemben a béketűrés és kötelességérzés apostola voltam, A fordíthatatlanba törődő, szeretet terjesztő, béke-hitvivő maradtam. Hetven éve -immár- ilyen vagyok, ilyennek születtem, ilyennek neveltek, Meg a környezeti hatások is belém, ilyeneket –csak jókat- leheltek. Jó Éled. Szívvel lát. Békét teremt. Érzéseket szül. * Igyekeztem, mindig mindenben gondossággal, szeretettel eljárni, Figyelmeztem, […]
