Posted by
Posted in

Ki vagyok

Csatári Anita: Ki vagyok Ki vagyok én? Lelki utazó, a világban Lélekzenét kutató. Ha a lelki vándor elfárad, Csak egy másik Lélek tarthat neki árnyat. Fáradt vagyok, ledőlnék De nincs árny, Ami enyhet adna. Bolygó lelkek vad Huzavonája az élet – Céltalan, vak zenebona. Hiába keresem Az árnyat, a lelket, Hiába lépdelek tova…. A sivatag […]

Posted by
Posted in

A sziklákon

A sziklákon A hófehér hegyoldalon egy párduc lesben áll épp, nem sejti még a préda, hogy csupán pár pillanat még, mi életéből hátra van, aztán egy villanás csak, s hátára máris mancs tapad, amint a párduc rácsap. A hófehér hegyoldalon a lét kegyetlen játék, nincs egy szemernyi irgalom és nincsen ott ajándék, hibázni egyszer sem […]

Posted by
Posted in

A gyarló ember önképe…

A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen, Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben. A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén? Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén… Mennék én előre, De nagy kérdés, merre? Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom, Lesz értelme, hogy vívom a harcom? Vecsés, 2014. február […]

Posted by
Posted in

Maradhatunk barátok szakítás után?

Hétköznapi pszichológia… (Senrjú) Biz’ ez a kérdés Nem annyira egyszerű! Békevonat: huss! * (Senrjonix) Aki megy, az csalódott! Maradó a rosszat folytatná! Formaváltás jó? Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni? Érdekeket hogy lehet egyeztetni? (HIAQ) Ha van közös gyerek, Akkor talán jó megoldás! Ez kényszer a köbön! (6 sorosban) Akik szakítanak, azok már közel nem […]

Posted by
Posted in

Mindent köszönök

Köszönöm, hogy szerethettelek, mert megismertem, milyen az önzetlen szerelem. Köszönöm, hogy gondoskodhattam rólad, mert megismertem, milyen lenni jónak. Köszönöm, hogy támogathattalak, mert már tudom milyen, ha valaki adhat. Köszönöm, hogy sírhattam melletted, mert már tudom, hogy a bánat meg nem ölhet. Köszönöm, hogy csalódhattam benned, mert már látom, hogy az álom csak képzelet, végül köszönöm, […]

Posted by
Posted in

Végzetes

Végzetes Csalódtam én, jaj mindahányszor szerelmet vallottam nagyon, most hát valljon szerelmet más is, én biztosan, hogy már hagyom. Ha volt is nékem nagy szerelmem, másnapra engem elhagyott, hiába már akármiképpen, így állnak fenn a csillagok. Cipeltem én e szörnyű terhet, Atlasz cipelte egykoron a vállán így a puszta Földet, ahogy most gondom súlya nyom. […]

Posted by
Posted in

Életút

Vagyok én árva, Énekli Madárka Fent van az ágon, Dalol… fájón. Nekem mondja. Mondanivalója… * Az erdő Lombja Mesélő. Nekem néznek levelek…, , Mily’ ember sorsa. Virág illata, Vak rosszat hozza. * Néznek levelek, Milyenek Emberek… Azonos vagyok, Vajh’ haldoklok? Létem köntöse leng, Lelkem folyvást eseng. * Álmaim csúcsa A jólét Húsa. Körtáncom egyedül Vágyom […]

Posted by
Posted in

Földanya

Nyílj meg, erdő, nyílj meg, hadd lássam a szépséged! Mutasd meg Szellemed, hadd Kapcsolódjunk össze! Látom, ahogy lélegzik az erdő, és érzem befogadó szellemét, mely mindent magába fogad, mint édesanya szeretett gyermekét. Vezet az úton, hogy el ne tévedjünk, és utat mutat, mikor kereszteződéshez érkeztünk. Megmutatja a lehetőségeidet, és hogy melyik út hova vezethet, rajtad […]

Posted by
Posted in

ELMÚLT A FIATALSÁG

Rögös úton nyílnak a virágok A nap mégis csodásan ragyog le rájuk Visszahozni nem lehet az elmúlt éveket A tavasz még benne van minden kisvirágban A nyíló akácfa bódító illatában A lombokon némán sóhajt a nyár Fehér köntösét teríti rá az őszi napsugár Hiába múltak el az évek A szív még tele van biztató reménnyel […]

Posted by
Posted in

ÁLOMSZIGET

Annyira haragszom Rád Hogy nem tudok szeretni mást Annyira szeretlek Hogy nem tudok haragudni Rád Már nem akarlak látni sem Mégis ott vagy a szemembe szüntelen Volt, hogy nagyon szerettelek S tudom, hogy egy kicsit Te is szerettél S ezért megbocsájtok Neked mindent én Egy könnycsepp gördül le észrevétlen Benne az idők fájdalma pereg Sajog […]