Posted by
Posted in

Semmi örömöm Tilda

Múltam… semmi örömöm Tilda, Szeretnélek ölelni, még ma. Lenne csend hallgatag, Nem lennék balgatag. Örvényhullámokban játszunk ma? Kertben állva ihatnánk kávét, Megpuszilnám, kávés szád-szélét Sok madárcsicsergés, Bánat olyan kevés. Szeretnélek, mint kaszás… kévét! Ma láttalak, futottál buszhoz, Emlékem kötődik arcodhoz. Porba hullik vágyam, Beborít az árnyam? Holnap látlak, ha futsz a buszhoz? Vecsés, 2019. augusztus […]

Posted by
Posted in

Szélfútta tájakról származom én…

Részegek álmát aluszom én, S ébredve nem egyszer láttam Orromból kifelé szakadni vért, Amilyen erővel hánytam. Pezsgős ünnepek nagy gyönyörét Éneklem kiégve a mában. Messzi tengerpart, napsütött ég, Sorsom telében a vágyam. Eleve elrendelt élet terén Hányszor magamba szálltam, Istent kérdeztem, s Nála lelém Új hitem „Mindig tovább!”-ban. Felszabadító vaksi remény Ha feltünedez, jaj a […]

Posted by
Posted in

Októberi ünnep

A kezemet a megfogót, A mezemet a szétomlót, Mint leteszik a magfogót, Kerek feje rezegjen Lágyan lüktető vérben, Kora esti gondolatok Maradványa hal el épp’ Az éjben. Elfeledett sorok kísértenek. Kortárs átoksori kísértetek. A napokban túl sok olyan levelet Írtam amit nem küldtem el, Vagy ami után küldtem rögtön Egy másikat ellentétes üzenettel, És megköszönöm, […]

Posted by
Posted in

Ébredj szép természet

Csillogó víz-gyöngy cseppek, rózsaszirmán peregnek. Napsugár felszárítja, enyhe szél ölbe kapja.   Nem reszket a hidegtől, nem fél fénytelenségtől. A nyárelő illatán, érzi az új izgalmát.   Mint kisbaba mosolya, könnyű szellő borzolja. Mindezt cseppet sem bánja, hű szerelmed virága.  

Posted by
Posted in

Egyet közületek

Egy porszem a földről, csak innen a völgyből. Belesimul a semmibe, nem köt bele senkibe. Egy sárga levél a fán, valahol a dombok alján. Üzen az északi széllel, ismeretlen jelbeszéddel. Egy kő a kihalt parkban, komor szürke maszkban. Gurul a lejtőn lefelé, lépcsőn ugrált idefelé. Egy fejét lehajtó lámpa, beleszalad egy árnyba. Fényben úsztatja a […]

Posted by
Posted in

Az úton

Kis topogás, lépések és indulok, mostantól a saját utamon járok, irányítanak még tapasztalt kezek, szép szavak és figyelő tekintetek.   A cél már saját, az irányba megyek, színpompás álmok, vágyak vezérelnek, fénylő kincseket keresek, egyedit, melyek csökkentik az élet terheit.   Mindannyian elindulunk egy úton, kívánjuk , hogy gyönyörűséget nyújtson, olykor- olykor mélyedésekbe esünk, okokat, […]

Posted by
Posted in

Medvehagyma

Az erdő fái közt bujkál a fényár, eljött az idő, tovább percet sem vár. Buzgólkodva melegíti a talajt, föléje finom párafelhőt kavart.   Beindította a szunnyadó csirát, megadta neki a növesztő szikrát. Pattantak ki felszínre a levelek, zöldárba borították a terepet.   Mint hajón a vitorla emelkedik, aromája a légben terjeszkedik. A szürke tél után […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]

Posted by
Posted in

Pusztuló világ /próféciák/

Pusztuló világ  / próféciák /   Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]