Posted by
Posted in

Kövek alatt a szavak

Kövek alatt a szavak   Lépted előtt kövek hevernek az úton, az idő rájuk szavait marta fel, felsúg valami szíved mélyén ódon, vágy teli üres kezeiddel mindet ragadd el.   Ilyen nehezen és büszkén nézel most a napba, teli markod szoríthat átkot, oszthat még áldást, ám a görcs irigy idegeit küldi a hadba, nem adsz […]

Posted by
Posted in

A Nap fénye leszek

Két lábon sétált át felettem régóta a kormos sötétség Becsomagolt bánatom a hátamra vettem úgy cipeltem Csak a sunnyogó csend halk dünnyögését hallhattam Meg a szívem ritka dobbanását, pont mikor elvesztem   Súlyoktól megrakott lábaim olyan nehezen vittek Minden egyes lépésnél a puha földbe süppedtek Mintha egy vaskos lánccal valami húzott volna vissza Hogy van […]

Posted by
Posted in

Csak álmodtam egyet

Csendben fekszem egy zöld mező közepében Felettem a tiszta kék ég felhői lesnek engem A dünnyögő csendben lecsukom a szemem Mindkét karomat a szabadság felé emelem Gondolataim, mint hálóból szabadult lepke Össze-vissza szállnak, menekülnek onnan messze Érzem, ahogy a Nap fénye simogatja arcomat Lágy szellő virágok illatával csapja meg orromat Fűszálak közt botorkáló bogarak csiklandozzák […]

Posted by
Posted in

Mosolygós arccal ébredek!

Ha boldog akarok lenni, mosolygós arccal ébredek. Mikor ágyam kivet, azután minden pillanatban szeretek.   Ha gondtalan akarok lenni, elengedem a félelmeket. S ha napomat így indítom el, egész nap nyugodt leszek.   Ha indulás előtt szélnek eresztem a sírást meg a rossz gondolatokat, és tiszteletet intek kik velem szembe jönnek, szívem tiszta marad.   […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bakancslista

Rózsa Iván: Bakancslista Mi lehet az élén egy zongorista bakancslistájának? Eljátszani a „Clair de Lune”-t a Dalai lámának? Az én bakancslistám egyik része máris teljesült: Fellegi Ádám lakáskoncertje tegnap is jól sikerült… Budakalász, 2019. november 11., Fellegi Ádám lakáskoncertje után

Posted by
Posted in

Az idő múlik

Edit Szabó : Az idő múlik . Markodból folyik az idő hallgatagon, mint égen a felhő, életed múlásának jele, kérd még ne csorogjon le, adjon időt a mának, tétova gondolatok várnak, újult erővel ébresztenek, tudhatod, van még feladat nem hagyhatod el magadat, feladat oly sokszor akad, telik az idő nagyon gyorsan, nem áll meg, néha […]

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só, mint könyveknek a szépen leírt szó, mint fénylő csillagok a végtelen égnek, mint tarka virágok a zöldellő rétnek, annyira hiányzol.   Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír, mint  betegnek az erősítő gyógyír, mint Földnek a Nap, a létet éltető, mint a frissen szívott, finom  levegő, annyira hiányzol.   […]

Posted by
Posted in

Szemembe szórja

  Zúgó viharában hangosan beszél, S szemembe szórja homokját a szél. Tenger szélén sodródik a hab, Felhők mögé elbújik a Nap. Sűrű eső testem áztatja, Bánatomat sírva láttatja.            

Posted by
Posted in

A Tél hajnalpírja…

Ez mindig ideér… versben, apevában és HIAQ –ban. Borús fenn az ég Közeleg a tél. Ne siess! Ne még! Hát… el nem vetél… * Ködhomály, szürkeség, Gyászruhában a természet. Puha gyolcs az álma. * Már nyugszanak a rovarok és az állatok, Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. * Szikrázó Holdsugár, Szél […]

Posted by
Posted in

Istenem vár

Lettem a Földön törékeny ember, szövetet húztam a lelkemre fel! Lettem a sorsban tünékeny gyermek, ki nem tart a mától, csak előre megy! Jártam az úton, láttam a végét, mégsem rémiszt, mi ott vár majd rám! Hisz’ fénylő a távol, ringató mámor, nincs mitől félni… az Istenem vár…