Posted by
Posted in

Milyen egyszerű

Milyen egyszerű!   Gúzsba köt ez a nagy én tudat nem enged igazán szeretni. Nem találom hozzád az utat félek, akarom-e keresni?   Ezernyi kérdés és nincs válasz csak bennem cikáz. Önzés ez is? Hiányzik az az erős támasz mely rádöbbent, ember vagy te is.   Felállok, míg futja erőmből, rombolom újra a falakat. Az […]

Posted by
Posted in

Madárraj éjjel a Parlament felett

Madárraj éjjel a Parlament felett   Szívem hallgat, újra néma, Fekete sár a nagy folyam. Madár szárnyát fény becsapja Éjszakában raboskodva Börtönőre sok nagy lámpa Fárad, fárad tollas szárnya. Én mit tegyek jó Istenem, Melyik útra lépjek most fel? Remény sem volt örök sötét, Mit jelent most ez a kis fény? Ha felszállok az éjszakába, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Halálfélelem

Rózsa Iván: Halálfélelem A halál csak fél elem: A túlvilági lét a másik fele. Nem kell hozzá külön kérelem: Ki igazul él; halálfélelem, ég vele! Budakalász, 2021. november 17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sznobéria

Rózsa Iván: Sznobéria Hiányzol, mint barát; Hiányzol, mint művész. De műveid túlélnek egy sznob érát: Az élet ilyen nagy bűvész. Budakalász, 2021. november 14. (Tizenöt éve távozott Bada Dada…)

Posted by
Posted in

Nyári záporban

Edit Szabó : Nyári záporban . Forró nyárnak lüktetése vékony ruhát ad a népre, a szép lányok és asszonyok napsütésben oly boldogok. . Ám az idő kacifántos, megbolondul, néha táltos, hirtelen jött sötét felleg sűrű záport megeresztett. . Nem hideg az eső vize, de csuromvíz ruha,minden, hosszú fényes női hajtincs hosszában lóg, alakja nincs. . […]

Posted by
Posted in

Aranysárga levelek közt

Edit Szabó : Aranysárga levelek közt . Őszi napok alkonyata megjelent az ő angyala, délcegen áll az avarban, kéri társát hívón karja. . Hosszú ruhán őszi levél, de a válla csupasz fehér, lebbenti fátylát enyhe szél, míg a baglya kezéhez tér. . Istennő az ősz tenyerén, aranyszínű minden levél, karcsú derekán a ruha mintha az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pára

Rózsa Iván: Pára (Haiku-változatok) Völgyek mélyéről Lassan felszáll a pára: Nappá vált idő. Ihletek fogytán Tollat cserélt kapára: Előnyére vált… Tékozló fiú; Apára nincs szüksége: Csak ha bajban van… Kisütött a Nap: Oszlik a párafelhő, Írmagja sincs már. Felszarvazott férj… Nevet rajta a falu: Ó, szegény pára! Tomboló nyáron Párakapu működik; Hűsít bennünket. Páraelszívó Konyhában […]

Posted by
Posted in

Körülöttem zene

Körülöttem zene Gyakorta vagyok én csendben egyedül, Háttérben szól egy magányos hegedű. Bódultan hallgatom, sír a hegedű, Ostromolja lelkem a bús zenemű. A régi hegedűn őrülten remeg Egy karcsú ujjú művész bűvös keze. Árad felém az üveghangú zene, Az egész szoba mámorral lesz tele. Ekkor a finom angyali lágy zenét Tomboló zenekar hangja tépi szét. […]

Posted by
Posted in

Mit tegyek még?

Mit tegyek még? ( 3 ütemű 9-es) Csendes az éj, könnyű most a lég, De a lelkem zajong, kavarog: Mit tegyek még, vagy tán pihenjek? Utam vége hajt már oly nagyon. A múltamba ha most szét nézek, Felvillannak édes napjaim, Melyeket még meg nem zavartak Ifjú lelkem szédült álmai. Nincs már velem a szép szerelmem, […]

Posted by
Posted in

Álmodd életed!

Álmodd életed! Sötétben az ember álmodik legszebbet, Valóra váltani azt csak nappal lehet. Jönnek feléd, rohamoznak téged rendben, S te csak ámulsz, megvalósul minden reggel. Elmédben sok éjjel száguldozik lelked, Van min gondolkodni, ha a hajnal meglep. Megteszek én mindent, fogadom meg csendben! És az álmok lassan életre is kelnek. A sors szeszélyének soha nem […]