Posted by
Posted in

Túlzón szerető emberek

Az önmagukat túlzón szerető emberek, Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek. Nem lehet egy embertől olyat követelni, Amire nem képes, nem adatott meg neki. A halál óráját, nem lehet megválasztani, Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni. Persze élet faramuci, közbejöhet bármi… A környezeti csend már izgatottá válik, Látni, a távolban már többször is villámlik… Én békésen elalszok, […]

Posted by
Posted in

A tél csókja

Már érzed, hogy közelít, időnként felborzolja hajad, reggelente lopva megcsíp, s ellenőrzi egyensúlyodat.   Ölelése egyre bátrabb, mégis kabátban fogadod. Bája elkápráztat az úttalan utakon.   Türelmed próbálja, míg eljutsz a célodig: gyalogolhatsz, vezethetsz, tükörsima úttal kecsegtet.   Elronthatja a napod, ha széthányja a ködpárnákat, vagy új szelekkel szállít havat, számlát, lázat.   De az […]

Posted by
Posted in

ANGYALHIT

Hiszel az angyalokban? Pedig sokszor láthatatlanok. Nem tudni, vannak-e egyáltalán vagy csak képzelt babonák.   Hiszel az angyalokban? Egyesek megérzik jelenlétüket: fény, hang, simogatás, mintha érintenék bőrödet.   Hiszel az angyalokban? Van, aki mást is annak lát, mert jó tettével, halk szavával, mosolyával elűzi mások bánatát.   Hiszel az angyalokban? Lehet hogy köztünk is élnek […]

Posted by
Posted in

Addig…

Addig… Míg a szemeidből néha elszöknek az el nem sírt könnyek, ha mások kínja szíved tépi, mert eszed már nem bírja. Amíg hited a kétkedéssel teljes, legyen az csak pettyes, kis őszi alma, amit csókol a nyár, bár kukac falja. Míg zuhanni vágyó lelked elkapja őseid szent karja, mint paplanba gyűrt álmok kovácsai, elűzik az […]

Posted by
Posted in

Szürke napok

Amikor még ketten voltunk, nem tűnt fel az, néha mily’ szürke minden! Mily végtelenül szürke! Unalmasan szürke!   Mikor ketten voltunk, ilyen szürke napok tán elő se’ fordultak! Egy nap se’ volt szürke! Ily szüntelenül szürke.   Ha rájuk visszagondolok: a napjaink mind oly színesek voltak! Mi lett volna szürke?! Ily színtelenül szürke?!   Hisz […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Oltásra fel!

Rózsa Iván: Oltásra fel! Van 133 képviselő… A legbátrabbak! Legyenek hát ők a kísérleti patkányaink! A hazáért mindent, semmi mitől meghátráljanak: Oltásra fel hát, kedves bátor barátaink! Budakalász, 2020. december 17-18.

Posted by
Posted in

A harcos -2.

Ülők folyópart kövén, Szemlélem, túlont… mesés egy harc! Kard ki kard! Gyerünk. * Útban erre elkapott Valami, én hosszan aléltam. Kard ki kard! Gyerünk. * Felállok, többet látok, Itt vagyok az éles kardommal. Kard ki kard! Gyerünk. * Irigykedek, társak ott, Én lekéstem… csónak is mind túl. Kardom rántsam ki? * Csatazaj ide hallik, Mély […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mit is jelent?

Rózsa Iván: Mit is jelent? Hajad már nem loboncos, inkább ritkásan ősz: Mit is jelent neked tulajdonképp az ’56-os ősz? Üzletet csak, jó kis újratemetési bulit: Egy karrier megalapozását, a ’89 júniusit. Mit is jelent neked valójában a ’68-as tavasz? Prágát felejteni? Tán nem vagy oly paraszt… Mit is jelent neked igazából a hatalom? Eszközt […]

Posted by
Posted in

Hazafelé

Edit Szabó : Hazafelé . December havában igazi tél, telihold fényes szépséget idéz, tisztásnak közepén erdei ház, világít ablaka, valakit vár. . Ropog a fehér hó talpak alatt, szánkóval terhét húzza két alak, bozontos fenyő a szánnak terhe, boldogan húzza a két emberke. . Apa és fia a fehér hóban hazafelé tart már nagy boldogan, […]

Posted by
Posted in

Eső

Látsz is a felhő mögé vagy csak a vihart érzed? Tudod e hogy az egészet egy gyönyörű idő előzte meg? Mondd drágám tudod mitől van a vihar? Vagy csak elázni szeretsz te ?