Posted by
Posted in

Nevenincs NagyŐ

Nevenincs NagyŐ Nem tudom még a neved. De arra a Mob Rich számra táncolnék veled. Nem érdekelnének a megvetően figyelő idegen szemek, mert ismerném a tiedet. Csak a tiedet, melyben látnám a tükörképemet. A mi kozmoszunkban a dallamok is életre kelnének. A basszus lenne a vonzó erő, formálná gondolatainkat egy síkra. Te csókolnál meg, én […]

Posted by
Posted in

Érzelemlánc

Érzelemlánc * Duplán megkeményített láncszemek * Halványodik a tiszta érzelem. Halványodsz. Lelkedben acélosodott a láncod. Lakatodhoz kulcsom elveszett. Elveszett, mert hagytam elveszni. Megtanultam: ami betegesen makacs azt hagyd elveszni. Nem tudom, hogy itt leszek-e még, talán egy másik jelenben. Nem akarom végignézni a láncodat ráncigáló érzéketlen kezeket, így is eléggé folyik a könnyem, nem kell, […]

Posted by
Posted in

Táncosnő voltam

Edit Szabó : Táncosnő voltam . Táncosnő voltam álmomban, felöltözve szép ruhában, testem fedte piros szépség, nekem rendelte a kék ég ! . Vállaimon lágyan selymes, derekamtól teljesedett tűzpiros fodrokban léptem, szálltam terem közepében. . Zene szólott körülöttem, kezem derekamra fűztem, álmomban a mese szárnyán vágyakoztam messze járván. . Elfeledve a világot, tűzpiros ruhámban szállok […]

Posted by
Posted in

Mondd, Jézus…

Mondd, Jézus… Mondd, Jézus, hát megérte felcipelni a Golgotára bús keresztedet, és volt értelme értünk megfeszülni, tudod te, hogy ki az, ki még követ? És mind, akik ma templomodba járnak, vajon csupán hitük miatt teszik, miközben másnak asszonyára vágynak, és hízelegnek, még hiszel nekik? Galádul egymás életére törnek, mossák kezük, s azt köntösödbe törlik, szemük […]

Posted by
Posted in

Egykomám

Egykomám Virágot szedtem én neked babám, csokorba fogtam azt és délután el is vittem neked szerelmesen, de nem nyitottad ajtódat nekem. Mit is vétettem én, hogy ezt teszed, nem engeded közel szerelmemet, kilincsed rázom, nem felelsz nekem, virágom már hová, kinek vigyem? Nagy volt a bánatom, hisz láttam én, az ablakon kiugrott egy legény, roggyant […]

Posted by
Posted in

Tóparton

Tóparton Kócos hajam szemembe fújja lágyan a játszi szél e fázós reggelen, ölelget, ámde jó meleg kabátban mosolygok rá csak én türelmesen. Tavaszt hozott e szél, a parti fákra verébsereg telepszik, s rebben el, s a tó vizén, az oszló félhomályban, a csirregésre hattyúpár felel. A nádasok tövén kacsák locsognak, kitárgyalják az új tavasznak ízét, […]

Posted by
Posted in

A csalfához

A csalfához Hiszen te nem szeretsz engemet, az ördög elvisz így, meglehet, kalandom tévedés, nem nyerő, nyakamba kötve lóg már a kő. Pedig te oly szelíd kis galamb voltál a kezdeten, merre van a tiszta szendeség és erény, hiába, vége lett, nincs remény. Csókoltam én buján ajkadat, naivan oltottam vágyadat, de másnap jaj, te más […]

Posted by
Posted in

Álom

Különös volt aznap az éj, Tavaszba fordult éppen a tél. A vén hold csak nekünk ragyogott, Alászállt, ezüst udvarába fogadott, Hogy benne megmárthasd ecseted.   Te féltőn, gondosan színeztél, Éreztem, egyszerre átjár a fény, S csak hagytam, hagytam, Hadd láss meg mindent, Mi valódi rajtam.   Lehullott álarc mögött Ruhátlan én. Szelíden suttogtad: Édes, imádott […]

Posted by
Posted in

Ma végre úgy…

Ma végre úgy… Ma végre úgy sütött rám a Nap, hozott a lelkembe vágyakat, ajkamra perzselő csókod is rányomta, engem ez boldogít. Kitette új ruhám, felveszem, karodba így futok, cserfesen, becézem arcodat, simítom, kezed meg ott kutat arcomon. Veled fog át az éj engemet, bolond, ki ily gyönyört nem szeret, felettünk holdsugár, elpirul, csillagban fürdik […]