Rózsa Iván: A görény A görény csak védekezik, De akkor nagyon büdös… Kiengedi bűzmirigyeit, Pedig még csak nem is dühös… Budakalász, 2018. november 4.

Rózsa Iván: A kígyó A kígyó levedlette tizedszer is bőrét, De a lénye lényege nem változott… Most, hogy kicsit más a színe, gonosz még: Sziszeg, megmar vagy megfojt az átkozott! Budakalász, 2018. november 4.

Rózsa Iván: Kéz a kézben Igazság és Isten kéz a kézben jár: De ti elengedtétek e kezet… Megkapja hát bűneiért mindenki, mi jár: A most hirtelen gazdag lett, tán majd kéreget… Budakalász, 2018. november 4.

Edit Szabó : Kértem gyerekfejjel Akkor voltál nekem, Jézus az Istenem, voltam egyszer gyerek,kértem Istenemet, hozzon karácsonyfát,legyen meg boldogság, fényesedjék orcánk,kapjunk kis cukorkát ! Üzentem apámmal, küldtem nagyanyámmal, kérek fenyő ágat, hálás szívvel várlak, eldalolom érte az én üdvösségem, szép karácsonyt kérek,boldogságom ébred. Gyertya az ablakban, fénye a hatalma, Jézust hívogatja, bölcsen csábítgatva, adja meg […]

Téli olimpia Nem értem, mi ez a hűhó, Ha nem lesz igazi, hát lesz műhó, Üljünk egy kocsiba, Menjünk el Szocsiba, Vár ott egy fess műlesikló. Buszon 1 Egy sötét busznak az aljába’ Rímeket faragtam vaktába’, A fejszém nagy fába’, Nehéz az eszkába, Így kerültem múzsám karjába. Buszon 2 Egy sötét busznak a mélyébe’ Fejben […]

Régimódi udvarlós Jöjjön el velem táncolni kiskegyed, Nem megyek mert még bekapom a legyet. Jó ez a szemérem, A kezét megkérem, Remélem, hogy nem mond nemet.   Városi kutya Szilveszter éjjelén Egész éjjel puffog a petárda, Részegen kurjongat, dalol a dalárda, Nyüszítek félve, Megúszom élve? Én inkább megyek a határba.     Magabiztos bika dala […]

Ha összeszámlálnám összes kincseimet, lelkem teremne virágot, mondjuk: rózsát, hozzátenném a volt-jaimat és nincs-eimet, s minden gondolatban veled töltött órát.   Ha mérlegen lenne a sors összes ajándéka, meglátnám, mennyit ér a sok könny és bánat, hiszen ez is mind a leltár tartozéka, te is tettél hozzá nem egyet, százat.   Ha készülne hirtelen egy […]

A szürke eső kopog vállamon, hagyom, ugyan minek nekem dicsfény, s talmi vagyon? A nap már rég nem pazarolja rám fényét, még összerakom emlékeim, mint kévét.   Metsző szél fú arcomba, cserzi a bőröm, minden szavad goromba, szívemben tőrök, a múltam betakar, fényes, égő fáklya, csak a kifakult múlt lehet ilyen drága.   Börtönöm falait […]

A téli nap most reám fonja bágyatag fényét, te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen, tudom – bár nem vagyok se látnok, se jós – a végét, itt kopog az öregség – bús, rút banya – szüntelen, legyintek: viselek még néhány háborút s békét, amíg visszatérsz, s a rózsák kinyílnak csendesen.