Posted by
Posted in

A tél után tavasz hajlik küszöbömre ” A magyar költészet napja április 11″

Bolgárfalvi Z Károly A tél után tavasz hajlik küszöbömre   A tél után tavasz hajlik küszöbömre, Már megrázta fejét a csengettyűvirág, Édes illata száll fel a levegőbe, Kósza szél együtt repteti vele porát,   Napfény nyitogatja virágok szirmait, Lombok között madarak dalolnak nagy vígan, Megcsodálom a fények árnyalatait, Hogy tudásomat ezzel is gyarapítsam,   Ha […]

Posted by
Posted in

Mi földünk

E szegény kis Magyarország védelme, Egyedül a mi gondunk már eleve. A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk! Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk. Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik… Hazafiúi kötelesség nekik, Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert És jó képet vágni a királyhoz, mert… Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon. Imádkozz… beszorulunk várba vajon? Nagyságon […]

Posted by
Posted in

A harcos -1.

Harcokban veszteség mindenkit érni fog, Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod. De ha küzdened kell, tedd oda magadat, Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat. A harcban, győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet, De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet. Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség, Neked csak a siker, ami egy […]

Posted by
Posted in

Már nem

Öregszek, és már töpörödők. Öregszek, már nem örökölök. Vágtató lóról már leesnék, Én már nagy ember, nem lehetnék. Zúgó szél az arcomba vág, Pech, rám vigyorgó pofát vág. Már nem vonz a szép pirkadat, Jó lenne… csendes alkonyat… Vecsés, 2004. április 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Húsvéti vers

Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett. Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett. A nyulam-bulam, már húsvét este eltűnt, Csak hagyott egy kis cédulát, ami feltűnt, Mert az ajtóra szögezte, hogy elment a melóba, Ha reggelre télutó lenne, keressük a hóba… Hogy a macska rúgja meg ezt a húsvétot Mi […]

Posted by
Posted in

Széplányt láttam

Szép jó reggelt kívánok asszonyom, Széplányt láttam én, kint az udvaron. Neki, szép meleg barna a szeme, És elragadó a nevetése. Láttam, az arca tündöklött, Még nem locsolták, vergődött. Én azonban locsolkodni jöttem, A szép lánynak is használ, úgy vélem! Tovább, nem hervasztom én e szép leányzót, Ha megengedi, elővegyem locsolót! Jól meglocsolom a szép […]

Posted by
Posted in

Sebzett alkonyat “Vers a karanténból”

  Bolgárfalvi Z Károly Sebzett alkonyat Sebzett alkonyat halkan sír valahol, reggelre messze futnak a hegyek. Szívem lázasan ver, zakatol, Görögország, most hazamegyek! Suhan a busz az országúton, mögötte percek és órák. Lábamat tétován előre nyújtom, Már messzire vannak a Meteorák. Ha behunyom szemem, újra látom, Látom, mint fodrozódik a tenger. Asprovalta, Vrasna partjait látom, […]

Posted by
Posted in

Szerelmemmel szeretetben

A felhők között kószálok a kéklő ég alatt, a lelkem vágy-bugyrában várom, hogy elérjelek. Hajt a nyugtalanság, nyíló szív ajtaja kattan, érted epedez, mint  napfényéért a kikelet.   Szakító szélvihar kerekedik körülöttem, a szakadék hidalhatatlan lett a felhők közt. A mélybe nyúló katlannal hiába küzdöttem, a kínszenvedés meggyötört, belém is költözött.   Lehulltam a földre, […]

Posted by
Posted in

A remény

A göröngyös utakon végig elkísér, nem nyög, miért ilyen a választott ösvény, hogy bírjad kitartással, bármit megígér, valamennyi helyzetben övé a fölény.   Ha meginog újra felegyenesedik, képtelen félelemmel nem takaródzik, Frissült erővel töretlenül törekszik, akadályokban gyorsan vigasztalódik.   Teremtőjével vándorol vak sötétben, még a kietlen térben is álmodozva. Nincs fal, mely megállítaná döntésében, sem […]

Posted by
Posted in

Locsolkodnék…

Ismét itt a húsvét, eljöttem én is, És mint látom, sok itt a szép-lány most is. Hiába locsoltam már meg sokakat Én bizony, nem kaptam finom csókokat. Locsolkodnék ma én itt is serényen, De sok szép sütemény van a szekrényen. Ennék, innék is, leülnék konyhába, Locsolkodhatok végre-valahára? Vecsés, 2015. február 3. – Kustra Ferenc