Pirosló sugarak kévéje, ereszkedik hajnali rétre. Harmatcsepp ragyog a virágon, madarak dalolnak a fákon. A mai nap rendkívüli, minden az anyukát üdvözli. Én is virágot szedegettem, hogy édesanyámat köszöntsem. Csokorba rakva bekötöttem, virágos kosárkámba tettem, mert nem fért el egyik kezemben, sok mindenért kell hálás lennem. Életemnek drága ékköve! Te vagy a […]
Meleg szél rezegteti a falevelet, úgy, mint a félő izgalom a lelkemet. Milyen lesz a folytatódás? Szívem remeg. Ezután a kezemet is ki fogja meg? Eljött a nap, szédítően alig hiszem. Izzó könnycseppektől csillogó a szemem. Hihetetlen fájdalom ez nekem nagyon, hogy e kedves iskolámat most elhagyom. Bevillan a megannyi boldog pillanat, a […]
Álmomban itt vagy velem, a képzeletem sosem pihen. Nem csap be engem sohase a fény megjön reggelente. A fény te voltál sokszor nekem. Benned hittem, benned reménykedtem. Ölelő karod még mindig melegít. Számtalanszor hallom szavaid. Múlt és jövő közt is hiszem Te vagy nekem a mindenem. Meghallgatsz most is, vigyázol rám, mert te vagy én […]
Az anya az, aki akkor is ott áll melletted mikor te nem látsz még senkit, csak már jobban érzed magad. Az anya az, aki csakis szeretni tud mindig bármennyit is könnyezett érted élete végéig. Az anya az, aki mindig melegen átölel, ha jó, vagy talán rossz neked, megérti érző szívedet. Az anya […]
Szétszakítanám Csiricsáré Gyászruhám… Ki meglátja… Bolondnak tartana. Zúgó áradat, vágyam, Rád nézek, fölmegy lázam! * Régen vágyok domboldaladra, Boldogan feküdnék hasadra. Élveznénk, Kéjelegnénk, Testelegnénk… Virágillatban porig égve, Testileg, lázasan-égve. * Jöjj egyszer édes, Nem lesz negédes, De fölséges. Kutadból itatva… Vágyad csúcsa? Kuszált-vágyó, Imádó! Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc – Erotikus jellegű Septolet […]
EDIT SZABÓ : AZ ÉN ÉDESANYÁM Oly sok éve elmúlt már, hogy a kapud tárva várt, arcodon ragyogó fény, boldogságod odaért. Imádatod, egy szem lányod, kívánalmad, mindig látod, unokáid gyöngyszemek, kikért ragyog a szemed. Kedvünket úgy kerested, mindig vártál bennünket, süteményed sütötted, végtelen volt örömed. Édes kicsi Édesanyám, régen nem vársz már te mi ránk, […]
Edit Szabó : Ballag már “Ballag már a vén diák ” hallom még a dallamát, sok-sok évnek távolából, egy-egy régi iskolából. Véget érhet egy tanév, végre az utolsó még, induljunk az életbe, elbúcsúzunk így tőle. Nem koptatjuk már a padot, mert a világ újat hozott, új iskola, új közösség, ám a régi örök emlék. Kedves […]
Ülök a gangon, az alkonyba meredek, Az élet nagy lejtő, negatív, meredek. Előttem pléh bögre, benne egy deci bor, Kortyolok, de hangulatom bús és komor. A régmúlt időkön gondolkodom bőszen, Erőlködve látom, jóban is volt részem… Az életemben nem volt sok a jó, sajnos, Kinek sok volt, könnyen mondja azt, hogy bájos. Ülök a gangon […]
Európai stílusú haikuban… Hegyi patakban Csurgók és vízesések. Part mentén bokros. * Éji égbolton Hold, pimaszul vigyorog. Holdfény árnyai. * A patak partján, Öblösödő vízgyűjtő. Sok az algás kő. * Utcai lámpa Világit, éjszakában. Hold meg besegít. * Úton húzódó Fasor, liget maradvány. Enyhe szerpentin. * A lilaakác Éjjel is árnyékot vet. Holdfényes éjjel. Vecsés, […]
A tél hidege nem rossz, attól nem fázom, Jeges félelem a semmitől az átkom. Átok ül rajtam, hadakozom, de lefog És állandóan kínoz, mint a szuvas fog. Letarolt, totális győzelmet aratott, Benevezett… üres köröket futtatott. Nem akarom, hogy ez legyen, és ezt tegye, De élet igazolta, ez elrendelve. Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc
