Forrongnak a létkérdések… Senkit nem érdekel, hogy mit írok, Írok így hát, magamnak. Senkit nem érdekel, mit gondolok, Gondolok hát, magamnak. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Önmagam vagyok. Az egész világ bennem, Bennem, lelkemben ragyog. Lélekben vagyok – […]
Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szikra vagy a kelő Napban, hideg fényed oly vakító, ott vagy, tudom és ez így jó. Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szellő vagy egy zárt palackban, ha kell hűsítsz nyármelegben, hajat kócolsz, szoknya lebben. Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Dallam vagy egy régi lantban, s ha húrjain játszik a szél, szavak […]
Míg folytonos a lélegzésem, Addig tart az én reménységem! (HIAQ) Reményem bennem él Míg szívem dobog s lélegzem. Remény nélkül nincs lét. * (sedoka) Lélegzetvétel – Szád sarkában remény ül, Élni, élni, élni még! Lélegzetvétel – Nélkül élni nem lehet, Reményt ez szabályozza. * Amíg tart az én reménységem, Addig elkerül a végzetem! Míg remény […]
(haikuban) mátrix az élet de kitörni készülünk a szürkeségből
(haikuban) csodás pillangó hernyóból applikált lét metamorfózis
már átkarol a csend a sötét éjben csillagfény játszik az ég oszlopain szférák zenéje mi átüt a csenden csak kósza szél oson a lét partjain álmok és valóság keverednek s az emlékezet képeket vetít látom maga ifjan és gyereknek anyám mosolya újra boldogít recsegve omlik rám a képzelet mit látni véltem tova úszik emlék csupán […]
tényleg kínrímek és halálvágy sóhaj mi tollam végén a papírra csepeg hagyd abba mondják nem olyan nagy óhaj nem a te dolgod a versírás öreg jobb lenne gondolom magamnak írni hisz alig szólítok meg embereket kínrímek gyűlnek már csak a papíron “borzadva” olvassa ki verset szeret abbahagyom döntöttem kiszállok a fióknak írok én csak ezután […]
szél űzte sötét felhők rohannak szürkére színezik a kék eget néha átvillan köztük egy tétova napsugár de már nem ad meleget temető csendjében virágok között állok a sír előtt és gondolkodom mintha szárny suhanna a fejem fölött szeretteim nyugodt hangját hallom de csak a szél játszik égi dallamot s a gyertyák lassan csonkig égnek ők […]
Rózsa Iván: Nem erőd, Erőd… Nem remélhetek, Erőd legyőzött, Halál: Most már örülhetsz… Nem céltalan lét, Erőd segít meg, Jézus: Küzdök és bízom! Nem vakondtúrás: Erőd, vár, erődítmény – Hit véd Sátántól… Nemtelen halál: Erőd elszáll, diktátor – Már várja a nép… Nemek, igenek: Erődök, várak, villák – S magánhadsereg… Nem a Halálra! Erőd a […]
Rózsa Iván: Kényelem Kényelmesebb pokolba zuhanni, mint egekig repülni… Kényelmesebb az igazság-keresés helyett hazugságoknak felülni… Kényelmes ez a világ, csak egy valamiben nem lusta: Mindenki magának kapar, az emberiségnek ennyire futja… Pécs, 2018. október 30.
