Selymes susogás simogat. Hűvös lehelet ez már reggelente. Megölel lágyan, majd tova siklik, a szőlő illatával csiklandozik. Megadással nyújtózkodik az ív, széles tartópilléreit kitárva. Itt kapaszkodik az izzó napsugárba, amott benyúl a fagyos havazásba. Beérett a termés, beérett a munka. Barnul a levél, barnul a létfonala, melyeket a múló idő festett meg ilyen […]
Felhívlak majd holnap, mindig jó barát vagy. Kell, hogy kimondjak még néhány szép szót neked, Hogy végleg elfeledd. Egyszer én is voltam a mindened neked. Nagyon jó volt veled! Légy most újra boldog, ne gyötrődj már tovább! Ez most már az a vég, mikor a múltból elég. Itt van az újabb nap, […]
Pára permet hullik a tengerbe. Mind máris megszűnik ott egyszerre. Dobd be a gondjaidat melléje, hadd semmisüljön meg mind örökre! Szabadítsd meg a lelked mindentől! Most már nyugton nyaralunk ne szédülj! Add magad teljesen a ringásnak! Ez a csodás boldogság nem várhat!
Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe, a vidék felett embereket megrettentve. Közel szálltak, talán bombázni akarnak?! Nem volt még elég nyomora a falunak? – Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek! Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek? Menekül mindenki, amerre csak mehet, -Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett! Kap anyja utána, ahogy csak lehet. -Te fiú, hová […]
Ül a teraszon szinte mozdulatlanul, tekintete téved ide-oda hangtalanul. Amikor az ételt finnyáskodva nézed, látszik, a szemében keserű düh ébred. Milyen az, mikor bármit megevett volna, ha valaki leteszi neki az asztalra? Amikor szekrényből nincs mit felvenni, ugyan már, csak fejével biccenti. Milyen az, mikor valakinek nincs mása, egy ing, egy nadrág az […]
Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]
Sötét alkonyokon, Ha eső szitál a ködfoltokon, Veled álmodom. Veled. Megérintem kezed. Dobogó kis szíved zenéjét hallgatom. Eszembe jutnak régi képek, Sápadt lidércek, tompa fények, Álltak előttünk. Egymásnak sem hittünk. Nincs már semmi köztünk. Figyelem tested lüktetését, Ajkaid lágy remegését, Szavaid halk reszketését. Szeretsz. Ölelhetlek és ölelhetsz. Elszálltak a sötét fellegek… Szeretlek!
Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]
Temetőnek szegletében urna-liget Gyertyafényben szikrázik az emlékezet Fenyőillat, krizantémmal keveredve Bús könnyet csal a szemembe Fájón hasít a szívembe… Nincs erre szó, csak forró könnyek Koszorút ma neked viszek Nem igaz! Hiányodon nem enyhít az idő El nem mondott szavakban kereslek… Velem vagy, veled vagyok, nem feledlek
Versben és európai stílusú haikuban…. Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág… Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok… már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez […]
