Gyönyörű csillogó csodák, nevekre szóló adomák. Gravírozott tollak, ékszerek, csupa egyedi kedvencek.   Mosolyt csalnak az ajkakra, vidámságot a hangokra. Percekig még élveztethet, aztán félre lehet tenned.   Feledésbe elmerülnek, fiókból elő sem kerülnek. Jön a következő menet, az is ad némi örömet.   Nem szól hozzád semelyik se, nem gyógyír a sebeidre. Akkor se […]

„Elmondanám, de nem tudom,” fáj nagyon, marcangol a tény a gondolata is. Mennyit érhet neked az a pénz-vagyon? Idevágtad, égett, szúrt, mint a tövis. Azóta éjszakákon át csak fekszem, hosszan merengve a sötét semmibe. Nem jön álom a szomorú szememre, hogy juthattunk ennyi éven át ide? A törődésre, szeretetre vágytam, helyette ez a bánat lett […]

Jöttedre várva szívem kitárul, izzani kezd az epekedés bennem. Az összes porcikám díszbe borul, kinyitom feléd a ragyogó lelkem. Meglátva azt a sugárzó szempárt, szerte olvad bennem a vágyakozás. Ahogy az ölelő karod átjárt, édes törődésed tökélyre csodás. A puha ujjaid tapintása, finoman ellazulásba bódított. Egy örökké tartó boldog játszma, amely egyre csak hívott és […]

Könyörtelenül szabadon szakadt rám, szinte csak nesztelenül  közeledett. Mire észleltem beletelepedett, többé nyugalmat, békét nem adhat már. Nagyon – nagyon fáj, minek is tagadnám. Fel sem foghatom, tovább, hogyan legyen, bármilyen segítség is lehetetlen. Fáradhatatlanul küzdött, de csak árt. Próbálkozott, mégis tehetetlenül, úsztam vele az árban esetlenül, „a patak vize ide-oda sodort,” mégsem változott valójában […]

Pazar színpompában ereszkedtek a talajra hulló falevelek. Imitt- amott halkan megzörrentek, mikor a szél közéjük kergetett.   Némán álltam a parton, ziláltan, elmerengtem az őszi világban. A tó vize apró táncokat járt, nem értettem a létem fájdalmát.   Tovatűntél, itt hagytál szótlanul, mint hervadó virág, ahogy fakul. Árnyad vegyült csak az őszi szélbe, vége, itt […]

Szökik a fákról már a levél, cicáztatja őket hűvös szél. Ezután nem lehet hűsölni, padokon ülve piknikezni.   De lehet boldogan sétálni, csörgő avarban térdig járni, friss levegőben álmodozni, a csendtől lassan lenyugodni.   Halkul a madarak zenéje, vándorlásba kezdett nagy része. Csípi a dér a fatörzseket, szinte a kérgek is könnyeznek.   A tűző […]

Az erdő felett sötét füstfelhő száll, ijedtében röpül az összes madár. Zakatol az öreg gőzös, kanyarog, tőle szinte félünk, annyira hangos.   A sínpályához kötött minden lába, itt- ott megáll a végtelen pusztába. Nem pályaudvari a megállója, nincs más neki csak a nyárfa árnyéka   Itt várják már a felszálló emberek, vannak kik lovaskocsival érkeztek. […]

Egyre szikkadtabb a talaj, száraz fű heverész már rajta. Kopaszon áll a szántó földje, elszórt magvak nem festik zöldre.   Levelek százai száradnak, Nincs igazi fénye a napnak. Megrogyott az idén is a nyár, veszti csillogását a határ.   A gólyák is készülnek délnek, mint iskolába a gyerekek. A földön töltik idejüket, még megtömik néha […]

Eljött az alkony pihen a táj. Csendesen húzódik meg egy kicsi ház. Körben bólogatón színes fák, le száll a csend a magány.   Alkonyatnak első pillantásán, hűs szellőkéz simításán. Minden csendre borul pihenni tér Csak valaki szíve epekedik még.   Alkonyatban a virágok is tündökölnek hisz a hűs kéz enyhíti őket. Domboknál húzódó kicsi ház, […]

Edit Szabó : Ősz derekán . Fakult avar a talajon, rozsdás színe rég lekopott, lehullott már minden levél, jelzi, közeledik a tél. . Nyárfa törzse kifehérlett, készülés a pihenésre, elhagyottan áll az asztal, alatta a kis padokkal. . Nem ülnek rajta emberek, elfáradt már a természet, lassan tér majd nyugovóra, halkan dúdol ősznek szava. . […]