HIAQ csokorban… Mondják az okosok, Mondanivalód, ne cifrázd. A kevesebb, tán’ több. * Ők, kik tán’ nem írnak, Talán csak úgy, pacsmagolnak. Mondanivaló kell! * Röviden írni tán’ Nem rossz, de érthetően írsz? Tudsz jól fogalmazni? * Ahol történet nagy, Azt biz’ hosszabban kell írni! Érthető sorokban. * A másik fejével Gondolkozz, értelmes legyél. Biz’ […]
Versben és HIAQ –ban… Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak. Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, “megfoglak” Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak. * Sorok, szépre írtak, Sugárzó mondanivaló. Szárnyaló gondolat. * Amikor az én tollam sercegett a papíron, Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton! De a lenyomata! […]
Elmeséli a poéta… Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak, Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak… Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén, Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén… Nem fogja uralni versem… az ürességet mutató aszály, Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj. […]
A poéta viccese… Kicsi szellő borzolja a kedélyeket Tintázásra serkenti a legényeket… Tinta, az nincs! Tentával írom verseket. Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc
A poéta gondolatsora… Ha tollad engedelmes, ujjongva fölöset írsz? Ha témák makacsok, vagy ragyogásul elszédít, Ha netán a nagyszerűségén az örömtől sírsz Vagy kéregetősként versed, ajtódhoz beállít… Ha csak egy pirinyót kinyitod a gondolatod ajtaját, Befurakszik, elsodorja gondolatod építő árját. Vecsés, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc
A poéta vallomása… Élet, eltörhet Mint stráfkocsi tengelye. Gyalogút, merre? * Írnék én már valami jót is… Hangulatom borongós most is… Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…? Ha más életbe átmehetnék… * Lehetőségek Már semmire adottak. Kósza nézések. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…
Versben és HIAQ – ban… Adj nekem, poétának… bujdosós, végső menedéket, Én nem várom még a halált, nekem megfelel az élet… Élet jó… papírra sorokat karcolhatok, És itt csak eggyel, a pennával harcolhatok… Harc közben, néha torzak a betű alakok. Verset írni bíz’ jó. Vegyes gondolatiságban. Egysíkúság, nem jó! * A leírt gondolat, Örökkévalónak marad. […]
A poéta… Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót, Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót! Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót… Vad igyekezettel rovom a papír utat, Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat… Én gyorsan belemártom tentába tollamat. Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat, Emlékezetből leírja mindet, mi […]
Meditál a poéta… versben, haikuban, HIAQ –ban, TANQ –ban. Ragadd… a tollat, Terítsd ki a papírost. Dolgozik az agy. * Repülj valóságba, Szárnyalj a fantáziával. Ürítsd ki lelkedet. * Írj novellát és még írj vegyesen verseket. Vess papírra sorokat, esszéket, vesszőket! Szólj a lelkednek, hogy küldjön ki muníciót, Mártsd a tolladat a tentába, mint lefogyót. […]
Nincs apelláta, nem lehetek renitens, Nem vagyok már érettségiző eminens… Érettségim van és ballagok az életúton, Érett vagyok,én már csak elmerengek a múlton. De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem, Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem. Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, mi ősvény út. Lemehetnék […]
