A szél Ordító erővel uralkodik feledte, Térdre kényszeríti az élőlényeket. Meghajlítja fűt és fát. Ha nem tisztelik, eltöri a derekát. Most ott hever összetörve, Szépségét meg gyötörve. Ordító szél veszekedett vele A csatában életével fűzetett.
Ősz Ezüst függöny borítja a tájat, Hideg kéz simítása. Angyalok könnye pergő áztatása, Elindul a násztánc éjszakája. Ezüstös függönyrejlő árnya, Nem tudni kit takar a pára. Fák bokrok közé szökő napsugár, Érzékelteti szemnek a csodákat. Erdők királya ékes kiállása Éberen nézi a tájat. A néma csend homályos magányossága Ö az erdők szarvas bikája. Szerelmet dalol […]
Szakítás a szelemmel Elhittem kedves szavad, Lelkem boldogan szaladt. Forró érzés nehéz minden, Hisz csak játszottál az érzésekkel. Igaz fáj, hogy cserbe hagytál. Hogy az érzéseimen keresztül gázoltál. Csalódtam de meg értetem, Nem is oly egyszerű az élet valakivel. De elmentél itt hagytál, Akkor csak ballagjál Mikor majd egyedül maradsz és könnyezel Jusson eszedbe ki […]
Az úr jegyese Elfordulok a múltamtól, Holnaptól más leszek. Beletörődtem sorsomba, Vége az eddigi életemnek. Karöltve járok a széllel, Dalt dúdol a fülem tövébe. Szélnek táncát hajamba érzem, Vége a kétségnek, az Úré lettem. Karöltve járok, gondolkodom, Térdre esem, imádkozom. Hiába a kísértés nem engedek, Hisz az Úr menyasszonya lettem.
Elesett szegény Ősznek zsenge karjában, Bikák verekednek nászuk igazába. Csattannak az agancsok szól e dallam Csak az erősebbnek van esélye arra. A magányos csendborul a tájra A szelőse mozdul az éjszakába. Avarszőnyeg alatt pihenek csendben. Csak az éj tengere látja,a settenkedő árnyat. Suták ugató dalára, Bikák vonulnak az éjszakába. Magaslesnek sötét árnyába, Villámló bot szól […]
Egy szelet kenyér Ó mi drága édes tested. Mindenki szeret tégedet. Ízlelni drága ízedet. Kívánni drága testedet. Tetűnk rád zsírt, sót, paprikát, Minden féle finomságot. Határban, iskolába s vittünk téged, Szeretünk máig veled élük. S még is van olyan ember, Kinek nem telik rád egy fillér sem. A szemétből szed össze, Áldót legyen drága tested.
Érzés az ősz felé Összejöttünk egy színes őszi napon, Fejemre ezüst ködfátylat húzott. Hideg keze simogatta testemet, Éreztem, ahogy belehatol lelkembe. S úgy éltünk, mint a levelek. Boldogok voltunk minden percben. S az idő csak pergett felette. S én éreztem mennyire szerettem. Ahogy illata az orromba szállott Ahogy ő körülöttem táncolt. Megmutatva az ezer varázst, […]
A művész A mester kié ezen alkotás, Színes ruhába öltöztette a táj, Majd mezítelené teszi a varázs. Megmutatva milyen is a mezítelen báj. Szemet gyönyörködtető látomás, Testet átjáró ringató illatán. Keringő vagy talán más, A hogy a szél kíséri útját. Levéltakaró minden fele, Boldogan játszik sok kis gyerek. Régi hangulat maradt a téren Mindenki jól […]
Az éj szabadsága. Éjjel szabadon szárnyal a vágy, Álmot kerget s éj, mint a valóság. Boldog s szomorúan reppensz az éjbe, Élvezed a sötétséget, ahogy lelkedbe lépdel. Szárnyalsz, repülsz vele, Élvezed minden percet. Szárnyalsz szabadon az éjben Hisz bármi megtörténhet veled. Ó szabadság, nincs kihívás, Nincs feszültség csak lazulás. Szárnyalni, repülni messzire Szabadon szárnyalni az […]
Zsenge kora fiatalság, Házas élet boldogság. Gyermekáldás változás, Az idő szekere szaladt tovább. És a fiúkból férfiak lettek, Lányokból asszonyokká nőttek. Aztán nagypapává, nagymamává Dédi majd Ük mamává élnek. Az ember ki sokat változik, De a lelke ugyan az marad. Csak az idő szaladt el felette, Zsenge kora így elreppent. Ráncos keze s arca […]
