Le fog ütni a vágyam, Ella! Ezt kívánod Te, nekem mára? Te vagy vágyam csúcsa, Másképp; netovábbja… Gyere, ess már velem az ágyba. Cipzáram a mészárszék ajtón, Oda bejutni, nem csak fa-lón! Dugd csak be a kezed, Pezsegni fog véred. Szemedben látnám, hogy óhajtón! Tajtékosan gyűrnénk lepedőt, Mindketten élveznénk kéjerőt! Nem csapnák kezedre, Simi’ fenekedre… […]
A poétáról… Napsütötte udvaron, árnyék… ülök a vén diófa alatt, Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat. Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül, Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül. * Öreg diófa. Élete véges neki. Bútorasztalos. * Hosszan tovább él. Majd még embert szolgálja. Deszka erezet. […]
Derengőn bontakozik a hajnal. Életmentő kávémat fajansz bögréből kortyoltam, ezüst kanalamon türkiz fény csillan. Érzem lényed jelenlétét… Hallom gondolataidat… Ébredj, hogy íriszedben titok-indák fonjanak körül, s a vágy sóvár szirmai szemed tükrében nyíljanak. Akár egy szív-alak, olyannak látom benned önmagam. A földöntúli rezgés őstáncában utunk párhuzamba vész, merengőn érinti éber vétkemet. Vigyél magaddal árnyalt képzelet!
Gyémántkemény szitkok. Életerőt lopnak vérszívó vámpírok, lelkedbe fúrnak fekete szilánkot, járatot rágnak feszült indulatok. Szavak. Mély törésvonalak. Intelem, baljóslat, formátlan hangalak. Fülsértő rossznyelvek, poharak repednek. Szavak, mint hegek. Gyógyuló sebek. Szavak, talán titkok. Gondolatvirágok, fiók mélyén nyíló csipkeszirmú álmok, puhán simogató, huncut-csintalanok. Játszi betűözön, gyöngybetűs cirkalom, teremtőn rám köszön alkonyfény-oltalom. Szépreményű versek szivárvány-sejtelmek, tisztán csilingelő […]
Lehet-e lelkekkel lelkesülni, ha a közöny lopódzó lábai nyomunkba érnek, ha a néma cselszövés hálója gondolatunkat körbefonja? Állítsd meg a lihegő léptek zaját! A rossz hír csak rád adott szűk kabát. Szorít. Vesd le! Vedd magadra a szabadságruhát, dúdold a madarak lágy trilláját. Légy te a patak, szellő és erdő, szívekben lakó teremtő erő. Nem […]
Erdő mélyén kopogtat karácsony, ezüst tálon mézeskalács-jászol. Eszterláncon hintázik egy angyal, felcsendül az ünnepváró dallam. Ezüstfenyőn karácsonyi díszek: errecsörög-dió, aranypapír-szívek. Csillagtitkos emlékkönyved lennék, s ünneplő ruhában áldást énekelnék. Kapunk előtt őrködik egy ember, karácsonyra vigyáz minden este, reggel. Répaorrú, hópocakos fajta, seprűje tűlevél, toboz a kalapja.
Tűz-tarajos kukorékol, kezdődik a móka, vén sarkantyús lábára rálépett egy Róka. Imára készül az Imádkozó sáska, ciripel és hangol a farsangi bálra. Méltósággal vonul az Oroszlánkirály, sörényfejfedője egy koronát kíván. Zsákmányát bozótba rejti Fekete-Sárga a tigris, gyorsan fut, s mászik a fára, a bálban párja tán nincs is. A leguán farka ostor, olyan, akár egy […]
Kiskonyha polcán disznóságok sora… Tepertő, hurka, szalonna és sonka. Füstölgőben kolbász, zsír a bödönben, toroskáposzta fő régi tűzhelyen. Remeg a kocsonya, benne füle, farka. Itt a kezem, nem disznóláb, csapj a tenyerembe! Legyen hát szerencséd, hisz ez a disznó éve!
Edit Szabó : Egy élet körforgása Égett a LÁNG szép szemében, GYÖNGY fénye csillant az égen, ANYA lett végtelen sorsa, ŐSZ haját már kontyban hordja, SZŰZ testét bátran átadta, KARD védelmében állt harca, CSÓK elől menekült volna, VÉR szava jajgat és holnap a SZÍV már halkabban dobban, új SÍR a temető sorban ! . Bőcs,2020.07.21. […]
Edit Szabó : Papa halastava . Alacsony a tópart medre, kicsi fiú csusszant bele, kavicsok és kövek hada csupasz testét puhítgatja. . Napfénye még nem sértette, halvány bőrét nem égette, zöld levél a nagy kalapja, hőség fejét ne zavarja. . Kezében tartja a botját, elérheti a halacskát ? kétség fénylik az orcáján, szerencsét kér a […]
