Virág oldja szirmait, két tenyérként szétnyílik. Csillog rajta harmat fénye, ezüst cseppek tündöklése. Zöld köpenyű rejtekében, óvó gyengédségben élve, tarka színű sziromlevél csészelevél  marokból kíváncsian kibókol. Kelyhében a porzószálak karolják a bibe ágat. Bimbót bontó fejecskéjét, Héliosz napisten szekerét tolva, beragyogja Aurora!

  Szikrázó, csillámló tavaszi hó, krókuszok virágán hótakaró. Szállongó pillék libegnek hidegen, halvány napsugár fényében ridegen. Áttetsző ragyogás, dobban a szív, hártyajég alatt inog a víz. Kikelet haván téli a táj, ágak bimbója repesve vár új ébredést. Egy ékkő cinkepár éneke víg duett. A romlatlan természet halalit zeng,

Láttad-e már pók munkáját, hálójának pontosságát, mérnök-eszű csel-csapdáját? Láttál-e a nádas mélyén meghúzódó árnyas részén, párás hajnal hűvösében gázlómadárt halat lesve? Láttad vackában a rókát? Fák magasán mókus odvát? Sünt, nyulat és gerle fészkét? Bogaraknak nyüzsgő népét, tarka lepke hímes fényét? Őszi levél vörheny színét? Őzgidának nedves orrát, zuhatagnak permet-porát? Nézd! Lásd! Becsüld! Csodáld*   […]

Futottam, mert sürgős dolgom akadt, de az OTP előtt megtorpant a léptem. Kérdeztem: hová is sietek? Miért is rohanok? Így nem látom mi szépségek mellett loholok éppen! Rózsák! Illatosak, pirosak és sárgák szépen rendbe téve díszítik a járdák két oldalát. És az illatuk, jaj, oly bódító! Egy nagyot szippantok, és belátom, már nem is olyan […]

Gyümölcsét kínálja a cseresznyefa. Dús csomókban csüng az ágakon a sötét bordó gömbölyűség. A lomb alatt megül a hőség. Könnyen elérhető magasságban felnyúlok. Gyöngéden tépem a pazar édességet. Teli szedem kosaram, s már roppan is fogam között a cseresznye. A vastag  húsú, szomjoltó, uzsonnát kínál délután. Egy rigólánnyal osztozom a lakomán.

Játszik a szél a lombokkal, hol fény, hol árnyék vetül a megkopott padra. A nap ereje, tűző melege jólesőn idézi a nyarat, bár a naptár szeptember vége felé halad. Csend, harmónia, a szív jó érzéssel teli. Eszményi a békét adó kert nyugalma. Egy nappali pávaszem hangtalan, lebbentve megpihen a kései szeder indáján. Csodája ő a […]

A nappal melegét őrzi a föld, a fűvel benőtt domb lankája puha ágy. Rajta feküdni megnyugvás. A Hold olyan nagy és olyan közel, csak ki kell nyújtanom kezem és megérinthetem. Az augusztusi boltozat kékjét Perseidák raja díszíti, hullócsillag tüze ékíti. A fénycsík körül sziporkázó pontok csillámlanak. A csillagos égboltról Szent Lőrinc könnyei záporoznak. Az idő […]

Alig mozdul a falomb levele, a szél cirógatja, játszik vele. Enyhe őszben cifrán tündököl az erdő pompája, élénken piroslik galagonya fája. Bogyóját langymeleg szárítja. Egy kései méhcsalád dong a szúrós gallyon. Harkály koppanás kong szúette ágon. Pondróebéd után kutat a fakopáncs, röpköd, hullik a kalapált faforgács. Ízletes vargánya, az úrigomba: kalpagját barnaszín árnyalja. Vörös mókus […]

Kovácsi-hegy sötét kői ezer évek őrzői. Kőfolyó, bazalt utca, hegynek föl és onnan vissza, turistáknak kedvelt útja. Vulkán folyam, szürke láva felgyűrődött földmozgásban, hatalmas óriásokként állnak évmilliók viharában. Várkastély kettős tornya, gigász polcon könyvek sora. Asztallapnyi méretes kő, egymás hátának vetülő, dülöngélő szikla erdő. Karcsú oszlop, égbe szökő, ösvény-járót lenyűgöző. Borzongató földi erők a vadon […]

Az ősz alma illatú és tarka, az ősz széltől szédül és kajla, az ősz szép, fáit díszíti, aranyba, bronzba öltözteti. Az ősz, ha megunja a csendet, dudál,vagy duruzsol ősrégi éneket. Az ősz nem tagadja korát, az ősz nem játssza meg magát. Az ősz tudja, csak átmenet, kabátot, sapkát húz, meleget. Az ősz nem fárad, víz […]