Edit Szabó : Magány . Magas hegyek vonzásában felhők alatt egymagában ég felé nyújtózik egy fa, végtelenség az ő titka. . Hogyan él meg hegynek ormán, bodor felhők körbe fonják, egyenes törzs kissé megdől, ága mégis ég felé tör. . Szétterülnek az ágai, fényesednek a vágyai, zölden csillognak levelek, körben messzi végtelenbe. . Vastag törzse […]

Ahogy beléptem a házba, tárt karokkal várt engem. Szinte hallottam a háznak szavait, sehol sem láttam dallamoknak szárnyait a falak visszakacsintottak reám. Kacagások törtek ki belőlünk, amint összejöttünk, nem voltunk sokan de zengett a ház Kacagtunk, daloltunk kandalló nézett ránk, dobálta ránk a meleget, Szinte ránk nevetett. Némaságnak jele sem volt, ajkunkról a mosoly szólt […]

Verseim gyakran képtelen versek Olyanok, miket magam csak kevéssé kedvelek-szeretek.   Soraim persze nem úgy képtelenek, nem mondanak úgymond képtelenségeket, csak éppen: kép-telenek.   Alig van kép bennük, így kép-telenek, de nem rím-telenek, rímekben igencsak bővelkednek.   Ritmus is van bennük, igaz döccen olykor, és el-elakad. És a jó rím sem jön olyan könnyen…   […]

  Arról kérdeznélek Pankám téged, Hogy hangzana kettőnktől egy ének.   Szépen szólna a mi hangunk Blanka, Vígan telne így két macska napja.   Először most én mondom el dalba’, Milyen szép a cirmos bundád, Panka!   Dalod semmiképpen ne hagyd abba, Mijáú, a tiéd még szebb, Blanka!   Elmondanám Panka azért neked, Egy kicsit […]

Az idő peckesen lépeget   Az idő peckesen lépeget, tarsolyában ajándékot, jó időt hoz. A hófoltos föld friss szagokat lehel, és könnyű fuvallat lebben fától-fáig, finoman megérintve az alvó ágakat. Zilált sövény közt színes tollgombócok hancúroznak, lármás hangon fecsegnek egymással. Vidám rajcsúruk ficánkoló öröme részegítő boldogság. Élelmet remélve, suhogó szárnyalással, sirálycsapat érkezik a tó vízére. […]

Hagyaték Tucatnyi ráncom arcomon már annyi mindent visszavon a lázas álmaimból, csaták során a védtelen, kemény maradni képtelen szívem csak egyre lassul. Feléltem én a vak hitét, feléltem én már mindenét a lázadó világnak, merengek csak a sorsomon, vajon mi is ütött agyon, mit mondjak majd apámnak? Miért nem lett jobb a világ, hová tettem […]

Ha az igazság sivatagában bolyongsz, Az illúziók és hazugságok oázisaiból Magadnak átkozott vizet ne végy, Mert lelkeddel fizetsz minden kortyért. Fürödj meg nyakig a fullasztó homokban, Szívd be mélyen, hagyd hogy tüdődet Véres cafatokká marja, gyomrodban Nehéz gombóccá álljon össze, hogy Belopja magát véredbe, És eltömítse még ereid is. Elhullott tested lecsupaszítják majd Kegyeletteli néma […]

Rózsa Iván: Alleluja! Kínai vakcinával oltották be áder jánost: Egy „egész nemzete” ünnepel már most. De! Lapítottál, sunyítottál, már épp eleget: Egy szabad nép mond majd feletted ítéletet! Budakalász, 2021. február 27.

A visszatérő tengerész A partot érő tengerész a szárazföldre lép, hátán a zsákja, s benne még megannyi messzeség. Lépése még bizonytalan, de talpai alatt szilárd kövek csikordulnak amerre elhalad. Ám amikor házához ér kienged kőszíve, az ajtó előtt várja őt kitartó hitvese. És akkor az erős keze gyengéden fonja át régen nem látott kedvese remegő […]

Művészi válság Első óvodás szerepem óta nem hív egy rendező sem.