Én egy folyó vagyok, Te két oldalt a part, Mi enged, hogy folyjak, de a medrembe tart. Mi vezeti az utam, s néha sebes az ár, Majd a tengerbe ömlök, de vissza, hazavár. Te vagy az ág, s azon én vagyok a levél, Az ág nekem mindig a szélzenével mesél. Mi magához fog, ha vinne […]
A fény árnyékban pihen Tünödve néz le a tájra Mintha valakit várna S csendben ,némán figyel De az úton senki sem jár Nyomasztó emlékek és gondok közt Lakik a szivkben egy bezárt világ Dermedt mozdulatlanságban Alszik a néma táj Körös ,körül a világban A virus méreg foga rág Öl és pusztit mindenfelé De fent a […]
Karantén idején nem mozgok eleget. Nézem csak a tévét és hideg sört vedelek. Nincs is máshoz kedvem, mert bevagyok zárva, mint puha talajba a bebábozódott lárva. Szeretem a jó sört. Nem tehetek róla. De már kezdek úgy kinézni, mint egy öreg fóka. A tükör előtt állva új gondolatom támadt. Elkezdek fogyózni, hogy ne hízzak, mint […]
Az igazságtalanság gönceit ledobtam magamról, s ma itt állok pőrén, lelkem tükre előtt egy évtizednyi pillanatig, testem vizsgálva, lelkem boncolva, kitárva énem titkait. Nyolcvan kiló hús, és csont és víz, és vér, és köröm és haj, és sok régi baj, és új, ami majd elér. Nem enyém az élet, én csak bérlője vagyok, értékelni tudom […]
(Egy bányász emlékére) Jaj! Láttalak! Szívemből próbállak kiűzni, de agyam, e kemény föveny, mint évezredek lábnyomát megőrző, megkövesedett mocsári iszap, őrzi emlékedet. Jaj! Láttalak! Láttalak élőhalottként vergődni filléres lepedőn, szűkölve, vonyítva, reszketve, félni a haláltól öntudatlanul, élni tudó világunktól elzárva, és mégis élni akarva. Jaj! Láttalak! Láttalak két deszka közé beszorítva, és mintha már fölötted […]
Edit Szabó : Szerelmes APEVA versek Ha velem lehetnél én kedvesem, megölelnélek. . Ég szívem, mert te vagy, ki bele bújt szívem csücskébe. . Jöjj hozzám, siess már, két karomban a szerelem vár. . Állsz, és vársz, én reám, gyorsan megyek, sietek hozzád ! . Égsz, vigyázz tűz lángja elemészthet a szerelemben. . Csók néked […]
El kell, bizony neked mesélnem kérlek… Fölöttébb ideges, zord vagyok, kérlek… Legszívesebben pofon vágnám, kérlek… Ha lehetne… neki joga van, kérlek. Ma ballagáson voltunk, mi felemelő Volt, sőt, azt is mondhatnám lélekemelő. Ötvenegy éve, óh, régen itt ballagtam Az életutamra valót én itt kaptam… Ahogy felhangzott a himnusz… Mi történt, nem élet humusz. Csoportokban beszélgetett […]
Itt az élet-lépés ideje, eljött ballagás napja. Nagyon közeleg, szinte már itt van a búcsúzás óra, Most kellene, ha lenne egy-két ötletünk: búcsúszóra. Elénekeltük, hát bizony el… a búcsú dalunk Nem lett volna ildomos, ha bánattal búcsúzzunk! Ezek a legutolsó órák melyeket együtt tölthetünk, Aztán indulunk tovább, innen, messzi életbe elmegyünk.. Sok szép emlékünkre emlékszünk, […]
Rózsa Iván: Víz-fénytükör Víz, víz, víztükör… Árny oson, est közeleg – Fény még tündököl. 2013. január 9. Rózsa Iván: Víz-fénytörés Alkony, víztükör: Villódzó fények törnek – Mély nyeli őket. 2013. január 9. Rózsa Iván: Idő-víztükör Együtt sok-sok év… Víztükörben is látlak… Kedves, imádlak! 2013. január 9. Rózsa Iván: Víz-tűztükör Víz, tűz, víztükör, Tűztükör – lételemek: […]
Megint anyák napja van… Virággal jöttem, Nem vitával… hibákkal. Szeretlek, nagyon! Virággal jöttem, A hálám érzésével. Mélyen átélem… Virággal jöttem, Unokákkal. Köszöntés! Vársz! Könnycsillogás… Boldog Anyák Napját! Vecsés, 2015. május 2. – Szőke Zsuzsanna azonos c. versének haiku átirata, a szerző engedélyével.
