Edit Szabó : Nappal szemben Darumadár kopár földön, majd szétfeszíti az öröm, szemben áll a kerek Nappal, benne éled a diadal! . Fehér szárnyát kifeszíti, ledér vágyát édesíti, narancs színben lemenő Nap, hatalmában nincs erős vad. . Felszállnék a magas égbe, Nap fényének közepébe, ékes szárnyam, hosszú lábam, végtelenség minden vágyam. . Arany napfény tündöklése […]
Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál, Családot, barátokat szeretted, imádkoztál, Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét… Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét. Vecsés, 2012. július 22. – Kustra Ferenc József
Az erdő elhagyatott részén, Mondhatnám, hogy elbújtság ölén, Találtam korhadt, régi kis padot, Alattam roskadt és hanyatt vágott. Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál, Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál. Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett, Ettől még persze nem vagy […]
Még meddig hitegetsz Borbála? Döntésedet úgy vártam mára. Beleegyezésed, Mutatja készséged. Ne nyomj a kétségek aljára! Lator az életem nélküled, Álmodozok én… de csak veled. Délibáb, mit látok, Álmon futkorászok. Ha lerázol, seb be nem heged. Vége szerelmem, engem emészt! Pedig rád pazarolnám egészt… Ó, de szeretnélek, A jóba vinnélek… Ha nem… Erős vágyam elemészt! […]
Last minute Csak állsz a szélben, hallgatod, amint a szó eloszlik, kabátodon megáll a hó, de már alatta foszlik, a lelkeden csupán a tél keres még némi üdvöt, de lent az ördögök neked forralják már az üstöt. A jégvirág az ablakon hideg világra nyílik, a nyughatatlan alkalom kicsit szabódva múlik, a jégcsapok a bajszodon apró […]
Tudósítlak ismét, sok idő elmúlt bár, hogy megvagyok, élek, s éled a természet, lám kitavaszodott, itt a nyár is mindjár’. Most van az az idő, amit te úgy vártál, és tiszta szívedből, őszintén imádtál: több már, mint tavasz, még nem egészen a nyár. Ahogy a fokok futnak fürgén felfelé, te is ím elindulsz a Mályi-tó […]
Edit Szabó : Erdő szélén őzek . Szelíden bólogat az erdei fák lombja, halkabban sóhajtgat, lakókat ne zavarja. . Fák alatt selymes fű már szemérmesen zsendül, eleség vadaknak, legelő állatfajnak. . Erdő szélén szarvas a gidájával ballag, nem zavarja senki, legelészni engedi. . Őrző szemmel figyel, körbe néz,csendes minden, egyél édes gidám, édesanyád itt vigyáz. […]
Csak a kulcsért jöttem vissza, de most szívemet hagytam hátra. Azt a kis lüktető, zavarosan tiszta dobozkát, amibe elraklak, mint egy kamrába. Nálam a kulcs, nálad a doboz. És távolodunk. El az ismeretlenbe, keresve kulcsot, ami feloldoz, keresve dobozt, ami majd rejtegethet.
Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca, De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta. Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos, Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos. Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem. Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt. Ne […]
Hétköznapi pszichológia (Bokorrímes) Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai, Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei… A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei! Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül, Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül… Desszertet már nem várja, […]
