Edit Szabó : A tavasz hírnöke Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, vígan bólintanak, bár a föld kopár, fehéren és kék színekben pompáznak, jelei tavasznak már úton járnak. Lassan zöldülnek a tavaszi rétek, hallgatják messziről szólózenéket, szárnyak csattognak magasan az égen, vándormadár haza térhet fészkére. Hosszú útról megérkeznek hazánkba, gólya szárnya meglibben a magasban, elfáradtak, néha […]
Edit Szabó :: Keringő Aranylóan sárgul határ, vígan dalol minden madár, nyárba köszöntött a tavasz, vágynak örömöt így adhat. Szép látvány emberi szemnek, vidámságot ad gyereknek, kicsi lány a rengetegben, pitypang virág a kedvence. Csokrot szedett koszorúnak, homlokán oly szépen mutat, örömében táncra perdül, körülötte virág rezdül. Keringőzik virág fölött, elidőzik pitypang között, csupasz karját […]
Hétköznapi pszichológia… meditáció. Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, Nekem úgy kellene felismernem mákat, Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. * Így öregen, lehet, Nem is kell már felismerés… Hold meg csak, világít. Szerelem szárnyán repkedtem, Örök szerelmet reméltem. * Az élet értelme vajon a lét? Vagy lét adja az élet értelmét? * Ha nincs […]
Levél voltam, kopott bélyeg, fénylő maszat, néma szád. Árnyékfoltban zöld fakéreg, árvaságban rossz család. Senki voltam zengő csúcson, mocsár mentén égő rét. Hegedűszó olcsó húrom. Odakozmált estebéd. Hazug voltam, kilőtt puska. Vízbe vetett szürke kő. Tövig rágott almacsutka, elhajított keszkenő. Kabát voltam pőre testen, alvó berek, sárga tó. Erdők mélyén térdre estem. Kinek szólt az […]
Sakkjátszmát imitál ezernyi bábu Mattot ad végül egy szegény paraszt Eladó játékod kedvező árú Valaki fizet, de évet halaszt Királlyá válik a névtelen herceg Cinikus mosolya rosszat jelent Csupasz főtéren bábok hevernek Feloszlik, elszéled két parlament Árkádok alatt egy eltépett rózsa Szirma az élet, keveset ér Süllyedő hajó áll száradó dokkba Kormányán remegő, piszkos tenyér […]
Porcelán késeket tompít a reggel, álmosan nyújtózva mégis szeret. Gondok vonulnak ádáz sereggel. Fatálon morzsák és müzliszelet. Áradó mosollyal pizzákra gondol, párnákat rakosgat lámpák alatt. Csikorgó villamos csendeket rombol. Garázsban megbújó fémáldozat. Gyalogló embernek sáros a lába.? Műanyag pohárba kávékat önt. Lázadó eszmékkel rohansz hiába. Megrágott hírekkel új nap köszönt. Autók sorjáznak végtelen sorban, felkúszik […]
Ártatlan meséid ki mondja el? Elnémult csalogány hol énekel? Virágos réteken, ott volna jó… Örvénylik, hömpölyög három folyó. Csatakos cipődet sár mossa át. Ötven fád kivágja saját magát, cikázva elrohan megannyi őz. Álmatlan éjszakád hajnalt előz. Hamis a válasz, de túl sok az ok. Diszkóban táncolnak szökött papok. Visszatért megváltónk. Ajtóban áll. Csendesen mentőkért telefonál. […]
Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók! Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény! Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]
Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]
