A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… Szél úrfi futkos, Lebbenti leveleket. Gyengét leveri. Tegnap még boldog voltam. Férjem lelem félholtan. * Zúgva közelít, Morc hangulatú vihar. Fekete felhők. Szélvészként jön a mentő, Szirénája üvöltő. * Viharos szélben, Vörös-bronzban állnak fák. Szürke ég alja. Vijjogást hallom, lárma… Küzd lelke, fénye-árnya. * […]
Magas a kőfal, Nekem ez várfal… Magas nekem ez a kőfal, Nem veszem be egy ugrással… Minek ez a kőfal, kiabáltam rekedten, De csak a süket csend kong, én már rég elvesztem… Lelkem, tied a tét, emelj csak Te, helyettem. Van nekem állandó sötétségem, azt őrzi várfal, Mennék én át, de nem tudok… őszinte akarattal?! […]
Esti számadás… A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. Hogy miként látod visszanézve, magadba. Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a […]
Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg. Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg… Hol van a szabadság? Hol van szabadosság? Hol a kereszténység? Hol az egységesség? Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora, Csak nézek ámulva-bámulva… ez meg kicsoda? Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy […]
Szép őszi idő van odakint, Lassan rozsdásodik a csalit. Még zöldek a fák levelei, De rozsdállnak már a szélei. Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? Bogarak még igen élénkek, Nappal még egek igen kékek. Kutyák még élik világukat, Ő, ha idegent lát, jót ugat. Mit hoz az ősz és vajh’ mit […]
Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni, A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni… Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot, És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót. Lelkemben, vég nélküli csend… sötétedéssel, eluralkodik, Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik. Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében […]
(Senrjon) Felhő jön, nem picike, Látom, nagyon jő… vízterhesen. Őszi viharok. * Szél támad, nem játékos, Őrülten forgatja szélkakast. Búsló… látom én. * Már esik… nagy cseppekben. Nincs nálam ernyő, ronggyá ázok. Szélkakas, csak néz… * Fák hajlonganak… nem bók! Sajnálom fákat, szél lombot tép. Útra, fa kidőlt. * Még őszben vagyunk, de lesz Ez […]
Edit Szabó : Tőkétől a hordóig Fehér hóból tőke nyúlik, tavaszi nap kimagaslik, kibontva nőnek a vesszők, kizöldülve törnek elő. . Gazda keze ápolgatja, tiszta legyen minden rajta, fürtöcskék bújnak elő, napfényében élnek termőn. . Fehér színűk vagy sötétkék, nem sokára elérhették, a mézédes szőlőszemek, szüretre biz megérettek. . Ünnepnapra felvirradván indul korán a család […]
Edit Szabó : Szabadban Fiatal pár elfáradt már, hosszú úton padra talált, megpihenni ők leülnek, némaságba szenderülnek. . Körülöttük parknak fái, suttognak is az ágai, kinyúlik az elfáradt láb, fiúhoz bújik a leány. . Vállán fekszik kucorogva, lábát maga alá húzza, vándorlásuk most az álom, hátizsákjuk sincs a vállon. . Kis tó zizeg oly csendesen, […]
Edit Szabó : Szavak erejével Visszatér a gyerekkorom, egyre többet lapozgatom régi kedvenceim könyvét, olvasgatom a jó regényt. . ‘Vén’ fejemmel megszereztem, két szememmel őrizgetem, nyolcvan kötet egy írótól, nem csak lapul a polcomon ! . Regények és verskötetek, félre teszik mit kedvelek, barátnőim a könyvtárban, jó lesz nekem ajándékba. . Úgy szeretném tovább adni, […]
