Rózsa Iván: Fekete-Afrika Fekete-Afrikára senki sem vet turista szemet; Nem vonzó célpont az éhező Száhel-övezet; Ide hordják inkább a radioaktív szemetet: Rendben van ez így; demokraták, emberek?! Budakalász, 2018. december 8.

mit lát a nap ha besüt az ablakon kócos hajad és a válladon a hálóing szerényen félrecsúszva nézlek talán az ifjúság bája mi emlékeimben újra éled feledve hogy elszálltak az évek s a csend talán egyszer betakar csak álmodom rólad rólam és hamar kijózanít az álmokból az élet megöregedtem de szemed színében felfedezek újra egy […]

hol a templom előtt szárnyát tárja a turulmadár hol a talpazaton kőbe vésve hősök neve áll hol szőlőt nevelt mindenki aki ezen a tájon élt kicsiny falum Pusztamérges ott születtem én de elszármaztam réges-régen másfelé vitt az út régi emlék az én koromban minden napra jut gyermekkorom sok emléke vissza-vissza jár hív és csábít most […]

kalapos hölgy te bronzba zárt csoda nyári hőség vízpermet ködében mint teremtő akaratú nimfa vénusz születése ősi elemben mint istennő tekintesz előre ruhád szegélyén a város maga patinás legszebbek apró makettje mint földre applikált égi csoda hűs permet száll most a nyári légben rajtad a szivárvány szép színe játszik mint csodás aura úgy fog körbe […]

mint egykor a kemény halmok csúcsán ma is megakad ott vágyón a szemem az érzés most is él de kurtán furcsán a test mást akar mint azt képzelem ma is dúlom bontom gondolatban toporzékol a vágy ott legbelül télben várva még a szép tavaszra hogy elnehezült vágyam újra repül

emlékek sora rögzült agyamban s mint villám szállt el a hetven év idézem sorban kusza gondolatban s néha még elkap az ifjonti hév tettem-e jót vagy cselekedtem rosszat mit őriz meg rólam az emlékezet átkoznak dicsérnek és a szónak milyen felhangot adnak az emberek agyamban turkáló gondolatkezek hoznak felszínre sok feledett álmot és foszlott szegélyű […]

verset írok még sárguló papírra csak a vér színe az mi ma is vörös lassan a homlok leér a tarkóra a vágy már nem sikolt csupán ösztönös tinta fogytán toll száradni készül merre visz majd és hova jut az út vonat még megy zakatolva végül az ima is csak a pokolra jut az ima is […]

(haikuban) hogy a nagy ország látszatát megőrizzük tovább lassulunk