Újra megértük a nőnapot, Az idő sorolt, nem kapkodott! * Zamatos reggel, Felébredtem boldogan. Szívem csücske vagy! * Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak, Főzz is egy jó kévét, hogy a csészéink koppanjanak, Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak. Édes! Te vagy nekem a nagy Ő, a NŐ! Veled az élet, egy örömkereső! Ma legyen élményünk, egy […]
Kendőbe van kötve a szeretetem… Hogy kéznél legyen, a vállamra vetem… Én azonban szeretem a nőket, nekem mindennap egy nőnap, Kín lenne nélkülük a perc, vagy akár üresen tengő hónap… Én mindennap és minden percben, szeretettel gondolok rátok, Úgy kelletek… szeretettel a leánykörben elmondhatjátok. Nekem is kell annyi, hogy… kérlek, figyelj csak rám, Mert a […]
magyarul… magyarnak oly felesleges nem érti csak a szlenget hiszi tökéletes okos a telefon a beszéd meg halott társaságban is érzem magam vagyok üzenet érkezik de csak egy sms szavakból elhagy itt ott egy keveset fejts meg a rejtvényt és dadog az elme mesét mondani ezzel hogy lehetne meredten ül a telefont bámulja majd sebesen […]
Kaptat a Lassan fut a kicsi ló Ág rügye pattan, fütyül a rigó Nyílik a pittypang, zümmög a légy Táncol a felhő, mosolyog az ég Hova fut a Gyorsan a kocsi kerék? Zizzen a nádas, csörren az ér Reccsen a fűszál, ugrik a nyúl Tóban a kis hal úszni tanul Dúdol a szellő, […]
Edit Szabó : Variációk egy szoborról. Ó, ember henteregsz, e földtekén mi lett belőled ? ” madár fészket rak megmentődnek a hátán galambpár remél ” húzza ingedet kitárt szárnyú sasmadár, tested megremeg, emeld fel tekinteted, ember légy, sárból felkélj ! ” Miért ernyed el a tested, miért henteregsz te kedves ? gondolkozzál, ember volnál, mondhatod, […]
mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]
nőnap és tavasz két gyönyörű csoda élet szépsége múló pillanata vágyódva nézni ahogy virág bomlik s csokorba szedve átadni nekik hisz ők azok kik a tavaszt hordozzák nők feleségek szeretők anyák az életért kevés az örök hála néhány szál virág csók a nők arcára ölelés néha sokkal többet érne mint odanyomott csokor a kezébe elmormolt […]
mint egy fergeteges vad karnevál sorsjátékban ilyen a földi élet az ember mindig alkot fabrikál tálcán kínálva viszi az enyészet kántált penitenciák szabott utak keresztre feszítve jövőnk árnyai múlt ködébe vesző néma gondolat elhunytakat sorra megidézi hősök voltak múltjuk temetetlen hullott rájuk az évszázad mocska bár isten előtt a sorsod fedetlen sárba tapos az uralkodó […]
Edit Szabó : A tavasz hírnöke Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, vígan bólintanak, bár a föld kopár, fehéren és kék színekben pompáznak, jelei tavasznak már úton járnak. Lassan zöldülnek a tavaszi rétek, hallgatják messziről szólózenéket, szárnyak csattognak magasan az égen, vándormadár haza térhet fészkére. Hosszú útról megérkeznek hazánkba, gólya szárnya meglibben a magasban, elfáradtak, néha […]
Edit Szabó :: Keringő Aranylóan sárgul határ, vígan dalol minden madár, nyárba köszöntött a tavasz, vágynak örömöt így adhat. Szép látvány emberi szemnek, vidámságot ad gyereknek, kicsi lány a rengetegben, pitypang virág a kedvence. Csokrot szedett koszorúnak, homlokán oly szépen mutat, örömében táncra perdül, körülötte virág rezdül. Keringőzik virág fölött, elidőzik pitypang között, csupasz karját […]
