Edit Szabó : Bányipásztor Egyszer bizony nagyon régen, uzsgorodi tájvidéken élt egy bányász sok gyerekkel, dolgozott reggeltől estig, mégse volt kenyérre alig. Nagyot gondolt hát az éjjel, pótolja betevőjével, dolgozott is ahogy tudott, éjféltájban toppan elé, egy kisember, hogy segíté. Serényebben folyt a munka, gyorsan haladtak a sorban, egy-kettőre készen lettek, jöhet a fizetség kendnek, […]
Hallgatni, visszatérő rímben is… Hallgatni a csend… Szél sincs… hová csend? (Visszatérő rímes) Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok, Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok. (Septolet) Ülök, Csendben Ücsörgök… Hallgatom a néma csendet… Tőle várok ihletet. Ábrándozok… Jő gondolat sok-sok. *** A csend jó, Mormogó… El lenni a nagy és siket csönddel, Télen bizony fagy és […]
Sebes szárnyakon repülő idő Fiatalság oly hamar tovatűnő Halk morajlás az emlékekben Sírás, kacagás, ezernyi történet Szunnyadón valahol mélyen Kopottas könyvecskékben Csilingelőn szálló ötlet a vállra Meghívó érkezik egy elfeledett bálra Emlékszel? Együtt kezdtük büszkén, Kacagva, bízva a jövőben, A holnap meséjében Mennyi barátság és szerelem? Csínyfeddés és dicséret… Találkozzunk! Hogy újra együtt lehessünk, Gyermekként, […]
Edit Szabó : Ember és az örök barát Tér közepén pihenőpad, kerek, benne virág nyílhat, szélére ült fiatal nő, tavasz időn pihengető. Virág kéklik háta megett, hisz a tavasz megérkezett ékesíti komor tájat, új időt hoz a világnak. Nincs egyedül, nem magányos, előtte ül egy játékos barna kutya az ő társa, szájában van a játéka. […]
Igaz ember kis hibáért nem haragszik, lenyűgöző türelmével Jézust játszik. Ha gazember szerelméért élni lehet, igaz emberéért meghalni tisztelet! Ki hányat szerettetne így magába, annál jobb ember lehet – de nincs hála, mert a szeretők önzők, s bár szeretnek, mégsem a szeretettjüknek kedveznek… Játszani a tűzzel mindenki szeret. A tűzzel játszani égi üzenet, mert felsejlik […]
mint alkonyatkor a károgás süvít egy hang mint rianás tölti be a mádat recseg ropog karmos ujja most feléd kapkod tátott száj bűzös lehelet csend takaró foszlik reped álom ez vagy rút valóság talán ha nem jut el hozzád félelmed is alábbhagyhat ne meséld be önmagadnak mit lidérces álmok sora frusztrált létedben naponta sziklaként gördít […]
Tó tükrén csillanó, játékos napsugár kacérkodik széllel, pajkosan tovaszáll. Nádasban megbújik, megcsörrenti láncát, visszatér a naphoz, megtöri magányát. Szitakötőpáros násztáncát járja, szivárványtündöklés kettejük románca. Cseppnyi béka ugrik, vele huncut társa. Szomorúan hajlik vízbe a fűz ága. Suttogva biztatják egymást a kis rügyek: pattanjunk ki, pajtás, ébredjen az öreg! Villámlik és dörög, megjött a zivatar, ezer […]
Láttam a folyót, s hallottam dalát Lágyan suhant hegyeken át hangja tiszta volt, akár a hó Véréből a szél cseppeket kortyolt Dalolt a folyó, futott csak szüntelen Nincs idő megállni, rövid az életem Ütközöm kavicsba, ekkor emelem kalapom A dölyfös sziklákkal meggyűlik a bajom Csapkodom, ahogy bírom De a szikla keményen állja, nem […]
Rózsa Iván: Egérke Fáradt ébrenlét, Egerekbe bújt álom: Macska-egér harc… Budakalász, 2019. március 15.
Rózsa Iván: Levélféle Áldom a hajnalt; 5-7-5 józansága: Lám, megihletett… Pécs, 2019. március 14.
