Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Halálfélelem

Rózsa Iván: Halálfélelem A halál csak fél elem: A túlvilági lét a másik fele. Nem kell hozzá külön kérelem: Ki igazul él; halálfélelem, ég vele! Budakalász, 2021. november 17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sznobéria

Rózsa Iván: Sznobéria Hiányzol, mint barát; Hiányzol, mint művész. De műveid túlélnek egy sznob érát: Az élet ilyen nagy bűvész. Budakalász, 2021. november 14. (Tizenöt éve távozott Bada Dada…)

Posted by
Posted in

Nyári záporban

Edit Szabó : Nyári záporban . Forró nyárnak lüktetése vékony ruhát ad a népre, a szép lányok és asszonyok napsütésben oly boldogok. . Ám az idő kacifántos, megbolondul, néha táltos, hirtelen jött sötét felleg sűrű záport megeresztett. . Nem hideg az eső vize, de csuromvíz ruha,minden, hosszú fényes női hajtincs hosszában lóg, alakja nincs. . […]

Posted by
Posted in

Aranysárga levelek közt

Edit Szabó : Aranysárga levelek közt . Őszi napok alkonyata megjelent az ő angyala, délcegen áll az avarban, kéri társát hívón karja. . Hosszú ruhán őszi levél, de a válla csupasz fehér, lebbenti fátylát enyhe szél, míg a baglya kezéhez tér. . Istennő az ősz tenyerén, aranyszínű minden levél, karcsú derekán a ruha mintha az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pára

Rózsa Iván: Pára (Haiku-változatok) Völgyek mélyéről Lassan felszáll a pára: Nappá vált idő. Ihletek fogytán Tollat cserélt kapára: Előnyére vált… Tékozló fiú; Apára nincs szüksége: Csak ha bajban van… Kisütött a Nap: Oszlik a párafelhő, Írmagja sincs már. Felszarvazott férj… Nevet rajta a falu: Ó, szegény pára! Tomboló nyáron Párakapu működik; Hűsít bennünket. Páraelszívó Konyhában […]

Posted by
Posted in

Körülöttem zene

Körülöttem zene Gyakorta vagyok én csendben egyedül, Háttérben szól egy magányos hegedű. Bódultan hallgatom, sír a hegedű, Ostromolja lelkem a bús zenemű. A régi hegedűn őrülten remeg Egy karcsú ujjú művész bűvös keze. Árad felém az üveghangú zene, Az egész szoba mámorral lesz tele. Ekkor a finom angyali lágy zenét Tomboló zenekar hangja tépi szét. […]

Posted by
Posted in

Mit tegyek még?

Mit tegyek még? ( 3 ütemű 9-es) Csendes az éj, könnyű most a lég, De a lelkem zajong, kavarog: Mit tegyek még, vagy tán pihenjek? Utam vége hajt már oly nagyon. A múltamba ha most szét nézek, Felvillannak édes napjaim, Melyeket még meg nem zavartak Ifjú lelkem szédült álmai. Nincs már velem a szép szerelmem, […]

Posted by
Posted in

Álmodd életed!

Álmodd életed! Sötétben az ember álmodik legszebbet, Valóra váltani azt csak nappal lehet. Jönnek feléd, rohamoznak téged rendben, S te csak ámulsz, megvalósul minden reggel. Elmédben sok éjjel száguldozik lelked, Van min gondolkodni, ha a hajnal meglep. Megteszek én mindent, fogadom meg csendben! És az álmok lassan életre is kelnek. A sors szeszélyének soha nem […]

Posted by
Posted in

Jelhagyónak lenni

Jelhagyónak lenni (négyütemű 3-as) Múlnak az esztendők, szomorú lehetnék, Hisz az emberi kor határa közelít, Van, aki e tényre keseregve tekint, Ám azért én lelkem nem vénült csak meg még! Engem a betegség az ágyra nem késztet , A halál vigyora soha meg nem rettent. Bár , tudom, ő némán vinnyogva már kerget ! De […]

Posted by
Posted in

Első szerelmemhez

Első szerelmemhez Beléd szerettem , régen volt az: Hogy vártalak , emléke éget, A mosolygásod volt a minden, De velem kemény volt az élet. Ma is úgy gyötör e szép emlék, Miként az éhezőt az ínség, Lelkembe mélyen eltemettem, Mint vallásos ember az igét.