Én ma meséset akarok játszani Régi szép álmokat valóra váltani Varázsolni mosolygós édes arcokat Beteljesíteni várva várt csodákat Visszarepülni a régi szép időkbe Szeretetet rakni mogorva szívekbe Kitörölni minden fájó hazugságot Kifordítani négy sarkából a világot Melegséget vinni rideg otthonokba Lelket ragasztani kinek nincsen, oda Eltüntetni mindent, mitől fájni tud az élet Adni […]
Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem, te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem. Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok, és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok. Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam, Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam. Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám, mintha […]
TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Meginog, mi szilárd, A valós tudás, fellazul… Jön… ostoba az úr! Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Tücsök, csak zenélget, Árokparton, nincs tetterő. Néma felleg, esik! Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Jöjj elém, ha tudnál, Tévedésünket, legyőznénk. Táguló, ózonlyuk. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli […]
Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]
Fejedben táborozó furcsa hangok Nem mindig tudják hol a helyük Feszegetik a kereteket És érzékleteid oszcillálnak Egy vonalon át-átszökdösve Amelyet soha nem jelölt ki Tervezőmérnök ceruzája Hát hol merre húzódik Ez a százszor meggyalázott határ? Távolba révedsz a múlt idők Horizontján feltámadásnap előtti Sötétvörös színekben úszik az ég Mint megfeszített aki előtt akarata Ellenére lepereg […]
Elmondom még egyszer…. Elmondom még egyszer mit jelent, hogy rímbe szedheted a végtelent, egy jó ízű csókkal ajkadon, láz tüzét űzni homlokon. Becézni hosszan tekintet mélybe, merülni biztató szóért kétségbe, és kiáltani ott ahol nem lehet: csendben tűrni: őszt, záport, felleget. Kívánva mindig a napot: az alkonyit, ezüst holdfényt, az árnyat mely felvonyít. Tudni […]
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak a falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy […]
Edit Szabó : Kis lak . Erdő szélén vagy közepén gyönyörű kis házacska, tiszta ablak és fényesség, jelzi, hogy van lakója. . Erdész háza ősz közepén megélt már sok évszakot, forró nyártól elfordulván rozsdállnak a holnapok. . Aranybarna falevelek takarják tetőzetet, nem látni, hogy pala-cserép, elrejtette falevél. . Évszakoknak változása minden évben jelentős, megélt mindent […]
Kövek alatt a szavak Lépted előtt kövek hevernek az úton, az idő rájuk szavait marta fel, felsúg valami szíved mélyén ódon, vágy teli üres kezeiddel mindet ragadd el. Ilyen nehezen és büszkén nézel most a napba, teli markod szoríthat átkot, oszthat még áldást, ám a görcs irigy idegeit küldi a hadba, nem adsz […]
Két lábon sétált át felettem régóta a kormos sötétség Becsomagolt bánatom a hátamra vettem úgy cipeltem Csak a sunnyogó csend halk dünnyögését hallhattam Meg a szívem ritka dobbanását, pont mikor elvesztem Súlyoktól megrakott lábaim olyan nehezen vittek Minden egyes lépésnél a puha földbe süppedtek Mintha egy vaskos lánccal valami húzott volna vissza Hogy van […]
