Edit Szabó : Igazi öröm Bezzeg olyan nagyon régen, fehér felhő fenn az égen, csillogott szemem a vágytól, a szédítő magasságtól. Körhinta a nagyvárosban, magas erő úgy vonzotta, nem kellett a létra foka, felszálltam én mosolyogva. Pénzt kértek a beszállásért, végtére ez nem ajándék, felszálltunk a magas égig, majd a pokol fenekéig. Sikítottam örömömben, foroghattunk […]
Edit Szabó : Hideg tél Oly sokszor arra ébredek, hó fedi be a tetőket, sűrű pelyhekben hullt a hó, kedvem biz’ nem mulattató! Ajtó előtt a teraszom, hamarjában letisztítom, felnézek a magas égre, arra kérem, legyen vége ! Téli ruha, csizma rajtam, mindig tudtam, hogy csináljam, kapu előtt járda seprés, lapáttal a hó kergetés ! […]
Elmenni messze, nem cél nélküli az út, vár rám új hajnal. Még jön sok barát, jön megújult ébredés, életem enyém. Simul a ránc, a gondok tovaszállnak, mosoly arcomon. Aki hiányzik, szívemben nem találom; könnyet ont szemem. Magány nem ölel, erre járok, benézek… Hol vagytok, társak? Sorsunk közös volt, már együtt jegyez minket a történelem. Elfárad […]
Rózsa Iván: Holdfény-szonáta Brunszvik-kastély, Felvidék, Alsókorompa: Itt látta meg egymást Ludwig és Giulietta… A kis grófkisasszony a mester tanítványa lett: És a két fiatal rögtön egymásba is szeretett… Szerelmük persze e korban be nem teljesedhetett: Túl nagy a rangkülönbség, siker eleve elveszett… De kapcsolatukból híres zongoraszonáta született: Mit később egy költő „Holdfénynek” el is nevezett. […]
Rózsa Iván: A csend visszatér… Hős fennsík, Tibet; Mint fészek fa tetején; Tudás otthona. Havas hegyormok Körötte; zarándokok, Hegymászók hona. Csend birodalma Volt egykoron; oda már Ősi nyugalma… Egyik címe ez: „Bölcsesség Óceánja” – Dalai láma. Jóllehet tenger Moraját leginkább csak Álmában hallja… Zord az éghajlat, És a most fennálló rend, Népe Őt vágyja. Ima […]
Miért gondolják emberek, hogy amit elrontottak, kiválóan javítani még egyszer meglehet? A pót az nem az eredeti. Az idő nem vár senkire. Megvenni, helyettesíteni, változtatni rajta nem lehet. Az elrablott lehetőség, a megtépázott energia, a szív- szeretet egésze, mind örökre odaveszett. A gyötrő kínok nyoma, a lélekben nyomot hagy. Örökké magával hordja […]
Reményt vesztett álomban kóborol az éjszakában. Nem érti, s már nem is kérdezi, miért a lét. Hisz már olyan sok rossz életélményt végig megélt. Már megtanult csendesnek maradni a fejetlenségben. Minek a felhajtás, nem változik a lét-minőség? Legfeljebb ember a sorsának nem lesz kedveltje. Nincs sóvárgás, nem kell vágy, s álom, semmi változás. Élni másképp […]
Hallgat a csend mindenütt, üresek az új szobák. Lelassult az élet, szinte az idő megállt. nem siettetnek a percek, de nem is vár már haza senki. Elmentetek mindnyájan, nincs kiről gondoskodni. Ki? Merre? Új helyet kerestek. Ki fent a mennyekbe, ki a nagyvárosi lármába, hol a párját megtalálta. Hiányotok hihetetlen, nagy űr keletkezett bennem. Olyan […]
Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Tavasz: A tavasznak is van tündére? Ugyan, miért nem jár már erre? Most, apró talpai nyomán éled alvó természet. * Nekünk a téli éj, csapjon már át a tavasz hajnalba. Szeretnénk, mikor sarjad a fű, azt hallgatni hajnalba’… A test is szívesen frissülne már, esőzuhany alatt. […]
Múlt a pillanat, Ami már megmaradt, Enyészetbe… beragadt. Ha fontos volt a pillanat, Valami tán’ emlékként maradt, Előkeresni, biz’ nagy feladat! Átkutatni az emlék raktárakat, Megkeresni az eltűnt pillanatokat, Emlékezést segítőn, a gondolatomat. Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat, Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat, Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat. Vecsés, […]
