Egy kicsit más vagyok elfogadni ezt nagydolog. Kívülről épp olyan vagyok csak még is egy kicsit más vagyok.! Érzékenyebb vagyok mindenre, örömet ,boldogságot keresek. Nem fogadnak el, mert más vagyok, perig külsőleg én is ember vagyok. Lelkem mint riadt nyúl lapul, ki fél a fájdalmas csalódástól. Hisz nem fogadnak el, mert […]
Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni? Ehhez persze, felszerelést kéne venni. Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem, Így felszerelés nélkül, van saját hegyem. Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene, Akit megcsapna a bennem levő eszme. No, itt és most ez van, ilyennek születtem, Vegetálva élem, nyomorult életem. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra […]
Van, kinek élet adja… csak tekéznek És élet sűrűjében… csak bengéznek. De már ez sem annyira jó, már rothad, Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. Mennél a télben, tán’ lopott bundában. Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. Élveznéd életet oroszlán barlangjában? Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc
Sors-meditáció Úgy látom, a hét-toronyba vagyok zárva… És a kulcsot senki nem veszi ki, már ma. Úgy látom, küzdelmem győzelemre nem áll, Öregedve sem tudom… élet miben áll. A szeretetlenség fátylat borít rám, Hogy boldog ne lehessek, ez vigyáz rám. Sok sorstársammal ilyen módon élünk, És ez ellen nincs lehetőség tennünk. Vecsés, 2005. május 22. […]
Malom… Könnyes szemed megbocsát? Ékített hajad, úgy lengedez… Élet, mint malom. * Magányos a halastó, Elkövetni bármit, sose jó… Őrlő-malom lét. * Feledés, maszatolás. Lélek… maga prédikátora. Malom dolgozik. * Tudhatom, mért haragszol? Malom alszik, Hold is felkel már… Tudatlanságom. * Hamvába holt kérdések. Bújjunk össze és így bocsáss meg. Lehet malomban? * Az éjszaka […]
Edit Szabó : Új életed . Tombol benned düh és harag, régi cipőd falnak csaptad, elmúlt az örök félelem, folyó hídján a rettenet. . Változást hoz az új élet, nem vagy egyedül a létben, egészséges lesz a szíved, így lesz játékod végtelen. . Lehetőséget adj mának, keresd meg távoli társad, békülj meg új életeddel, félelem […]
Hálás vagyok minden szóért, gondolatért, mozdulatért. Foltjaim nem feketéllnek,az őszből a télbe térnek. Ezüstjeim fehérednek , emlékeim felélednek. Megbeszélhetem magammal, hisz sokáig tart a hajnal. Nagy csend üli néha lelkem, kell, hogy később felemeljen, mert szárnyalni csak fent lehet, de lent éled az életed. A vonzás itt lenn nagyobb, feljebb csak az angyalok, s barátaim […]
Két másodperc vagy kicsit több is talán, amikor a templom egyik oldalán megrettenve könnyes szemekkel megöleltük egymást némán, szeretettel. Neked ez mit adott? Azt nem tudom, csak gondolom. De számomra oly elmondhatatlant, hogy nem is próbálom megfogalmazni, mert szavakkal nem tudom leírni. Ezért csak az érzések sora, ily pőrén ritkán látszik lelkünk kis kapuja. Kinn […]
Nehéz bármit is mondani, nem beszélve, hogy kinek? Akármit lehet közölni a fészbukban valakinek. Nem osztom meg mindenkivel, még azt sem, ami zavar. Egy eltévedt porszem, lehet, hogy nagy vihart kavar. Ismeretlenek vagy ismerősök mondják a frankót, a tutit, a magabiztos emberek bizonygatják a magas IQ-t. Vitatkoznak, osztják az észt, bocsi! De én ebben nem […]
Magasnak tűnik a Fal,még úgy tűnik át lehet látni. De tél van, sűrű a köd, nagy a hó. Már megszólalt a pacsirta,de nem nyílik még az ibolya.Rejtély mikor tisztul a kép,mikor közel a távol? Meddig nézhetek még? Hol a határ és a vég? Minden bizonytalan,de van,ami biztos, szerencse vagy nem, hogy számunkra mindez titkos. Ami […]
