Versben és haikuban vizionálok… Percek lopottak, Ringatnak, körbevesznek. Sorompó fönt van. * Ha majd hosszú útra megyek, visszanéz a tekintet… Majd sokáig mesélik, nem búcsúzott, csak legyintett… * A múltam, folyton Belém köt, mint agresszor! Homokóra áll! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc
Viharban a vízióm is viharos… Viharos éjszakán, égzengésben, csöndes számadással, Bűneinket üldöznénk, összefogva a lombhullással… Súlyos, fekete felhők alatt fekete varjak közelednek, Engem hagytak el… most, magányomba tömegesen megjelennek… A halál, izzó peremén, életbe lehelhetsz még Már eltűnt valóságod felé, ha félelmed elég A hűvösödő időben. Krahácsolva szemerkél az ég És vágyadat kívánod, kissé messzebbre, […]
Klasszikus haikuk… Szamuráj kardja Élet végét jelenti? Élet vagy halál… * Szamuráj kardban Láthatod a villámot. Az győz, aki gyors. * Szamuráj „régi” Katona. Urához hű! A végletekig! * Igaz szamuráj A bushidó szerint él. Alapja: hűség! * A szamuráj az Igazság és becsület! Hűség: életcél. * Szamuráj szellem Mai emberben már nincs. Embertömegek… Vecsés, […]
Bécs ostromakor… (ma is érvényes…) Az élet tartson, ne legyen halál, A küzdelem nem legyen veszteség. Ha már vég… legyen kegyes a halál. Küzdelemben, hit legyen segítség. Nem pajzs fogja hozni eredményeket, Hanem a kard vívja ki a győzelmet! Tartsuk előre pajzsot, hol szükséges, De a kard csapása az elsődleges. Vecsés, 2014. május 9. – […]
Látomás, rendben. Ha torz lelket hoz létre? Tartsa magában! * Az optimista látja fényt, az alagút végen… Érzi, látja a vaksötétet a pesszimista… Látja közeledő vonatot a realista… Mozdonyvezető három hülyét lát a síneken. Vecsés, 2014. július 21. – Kustra Ferenc
Csend a szélviharban? Romboló szélviharban a fű és a levél nem rezdül… Pedig vadul úgy tombol… holnap dicsérik felmentésül? A templom mélyéről, halkan hallatszik ki az esdő szó, Uralkodó a fájdalom, vihar csendje a takaró… Ekkora viharban, mit számít az ima, és az esdés, Szélvihar akkora, hogy bármikor várható elesés… Még a templom ajtót is […]
Hajnalban még derengett, de hozta dühöngő süket csendet… Az öreg bálnavadász, “kis lukas” ladikkal halászni ment… Lassan a hajnali napfény rávetődik a tóra, Új napot nyit ez a kora hajnali, álmos óra… Fiatalon tengeren élt, bálnára vadászott, Még most az éjjel is csak a tengerről álmodott. Hiába, megöregedett, csalódott, érzi hiányt, Ő már vénember, nem […]
Meditálás a szerelemről… Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes, Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes… Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát, Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását… Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől, Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől… Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak, […]
Szerelem, Te csodás égi tünemény, Nem vagy más, csak kémiai esemény! Meglátod a szerelmed tárgyát? Megérzed irántadi vágyát? Benned is beindult az érzés? Már nincs is benned a kétség, és… Szerelem oly’ mint egy Isteni sugallat, Magához von, elragad, ez egy nagy falat Boldogság… elmerülés a boldogságban, Továbbélés ezen Isteni csodában… Szerelem, Te csodás égi […]
1 A fennsíkon szél fütyül az erdősávon át, Hol a fészke rejtekén, mit őriz kismadár, Szélben hajladozva, mint az érett búzaszár, Borzolt tollakkal, mert riogatja bokorág. A madár sorsa ilyen, lármás és veszélyes, Élelmet kutatnak, míg elhagyva fészküket, Fiókáik versengnek, kiveszik részüket A táplálékból, melynek mértéke szeszélyes. Az ég azúrban fürdik, a nap […]
