Posted by
Posted in

Szélfútta tájakról származom én…

Részegek álmát aluszom én, S ébredve nem egyszer láttam Orromból kifelé szakadni vért, Amilyen erővel hánytam. Pezsgős ünnepek nagy gyönyörét Éneklem kiégve a mában. Messzi tengerpart, napsütött ég, Sorsom telében a vágyam. Eleve elrendelt élet terén Hányszor magamba szálltam, Istent kérdeztem, s Nála lelém Új hitem „Mindig tovább!”-ban. Felszabadító vaksi remény Ha feltünedez, jaj a […]

Posted by
Posted in

Októberi ünnep

A kezemet a megfogót, A mezemet a szétomlót, Mint leteszik a magfogót, Kerek feje rezegjen Lágyan lüktető vérben, Kora esti gondolatok Maradványa hal el épp’ Az éjben. Elfeledett sorok kísértenek. Kortárs átoksori kísértetek. A napokban túl sok olyan levelet Írtam amit nem küldtem el, Vagy ami után küldtem rögtön Egy másikat ellentétes üzenettel, És megköszönöm, […]

Posted by
Posted in

Ébredj szép természet

Csillogó víz-gyöngy cseppek, rózsaszirmán peregnek. Napsugár felszárítja, enyhe szél ölbe kapja.   Nem reszket a hidegtől, nem fél fénytelenségtől. A nyárelő illatán, érzi az új izgalmát.   Mint kisbaba mosolya, könnyű szellő borzolja. Mindezt cseppet sem bánja, hű szerelmed virága.  

Posted by
Posted in

Egyet közületek

Egy porszem a földről, csak innen a völgyből. Belesimul a semmibe, nem köt bele senkibe. Egy sárga levél a fán, valahol a dombok alján. Üzen az északi széllel, ismeretlen jelbeszéddel. Egy kő a kihalt parkban, komor szürke maszkban. Gurul a lejtőn lefelé, lépcsőn ugrált idefelé. Egy fejét lehajtó lámpa, beleszalad egy árnyba. Fényben úsztatja a […]

Posted by
Posted in

Az úton

Kis topogás, lépések és indulok, mostantól a saját utamon járok, irányítanak még tapasztalt kezek, szép szavak és figyelő tekintetek.   A cél már saját, az irányba megyek, színpompás álmok, vágyak vezérelnek, fénylő kincseket keresek, egyedit, melyek csökkentik az élet terheit.   Mindannyian elindulunk egy úton, kívánjuk , hogy gyönyörűséget nyújtson, olykor- olykor mélyedésekbe esünk, okokat, […]

Posted by
Posted in

Medvehagyma

Az erdő fái közt bujkál a fényár, eljött az idő, tovább percet sem vár. Buzgólkodva melegíti a talajt, föléje finom párafelhőt kavart.   Beindította a szunnyadó csirát, megadta neki a növesztő szikrát. Pattantak ki felszínre a levelek, zöldárba borították a terepet.   Mint hajón a vitorla emelkedik, aromája a légben terjeszkedik. A szürke tél után […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]

Posted by
Posted in

Pusztuló világ /próféciák/

Pusztuló világ  / próféciák /   Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]