Gyermekszívben bimbózó szerelem gyorsabban elszállt, mint a gondolat, ám amíg élek, el nem feledem kópés-huncut, jóképű arcodat. Szurtos-kis kezeink egymást fogva, futkostunk a homokos utakon. Békát lestünk a falusi tóban, s kacagtunk mókás gyerekdalokon. Bűntelen lelkünk nyűtték az évek, – lopom a múltból a pillanatot – feledni ezeket bizony vétek. Végtelenbe hívtak az angyalok, számodra […]
Tüzét veszti a nap, sápadozik arca, önmagával vívott tompa fényű harca. Csalogatja tükör, tónak tiszta vize. Hiába csábítás, kihunyóban fénye. Szemérmesen bújik holdnak árnyékába, ám visszavágyódik Földanya karjába. Lerótta a körét, folytatja pályáját, és észre sem vesszük fénye változását. Arca pírja üdébb talán, mint valaha. Éltet és átölel szikrázó mosolya.
Bolgárfalvi Z Károly: A reggelek rossz ízét érzem a számban, A reggelek rossz ízét érzem a számban, Rideg emberekkel összezárt szobában, Hol szíveken a gyertyák rég csonkig égtek, Talán ez számukra a végső ítélet, És, mint élőholtak, bizony köztünk élnek, Lelketlen valóság szülte teremtmények, Kik magukba fordultan élik életük, Nem vágynak semmire, […]
Az ölésnek vágya, Katonának nagy erénye. Lecsillapítható? * Béke minden vágya? Eltetvesedett bakának… Csillapíthatatlan. * Elpusztítás vágya, Beteg elme zugaiban. Lecsillapítható? * Ölelésnek vágya,, Szerelmeseknél kívánság. Csillapíthatatlan! * A háború vágya, Pénzemberek álmaiban. Lecsillapítható? * Az építés vágya, Lelkesedés ujjongása. Csillapíthatatlan. * Ha megjő háború, Megoldás a kételyekre? Győzelmes téveszme! * Ha kitör a béke, […]
Edit Szabó : Február másodikán,vasárnap . Február másodikán medve koma barangol, fénylő nap süt,vagy homály . kijön a barlangjából, talál jeget vagy füvet, meglátja-e árnyékot, . körbefordul, tetszeleg, jó nagyokat nyújtózik, szereti a meleget. . árnyéka ha megjelenik, visszabújik vagy marad, de a hasát még sütteti, . korai az új tavasz, még az idő telelő, […]
Állj elébe s nézz bele, egy pillanatra nézz rá a szülőkre! Kicsi voltál s végtelen, ápoltak óvtak minden felet. Elreppent az idő feledted ne, enged el a kezüket! Védjed, óvjad, ápold őket, ahogyan ők tették ezt teveled! Lehet, hogy nagy vagy! Lehet, hogy más vagy! Lehetsz bár ki e földön? Ők akkor is a […]
A világ velem szemben oly’ közönyös, Akadály, előttem… Az út göröngyös. Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják, Az emberek ilyenek… nem akarják. Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot, De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot. Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak, Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak. Vecsés, […]
Hétköznapi pszichológia… Kérj bocsánatot a gyerekedtől, ha kell, De, ne alázkodj meg előtte! Te vagy a nevelő! Ne vedd… gyereked szeretetét semmivel… Mert, Majd nagy korában fölöttébb amorf, torz lelkű lesz ő! Gyereked ne legyen tyúk-mell világmodell. Vecsés, 2017. június 8. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, a […]
Hétköznapi pszichológia… Életemből elszökne a rohanó, vágtató idő, Mikor ránézek, semmibe se néz, azt látom. Csak úgy itt hagyna, mint önállósult csúf, régi szerető És A szél szárnyán menekül, gyorsít, ezt is látom. Nemcsak könyörgök, ragaszkodok… az életem része ő! Vecsés, 2017. június 29. – Kustra Ferenc – 6 soros formában
A hegygerinc még összeolvad a habos felhőbárányokkal. Lejjebb már fekete foltos a az oldal talajtakarója. Nem csak a nap erősödő ereje neszez a hókristályok között. Egy -egy hangtalan cuppanás, fehér szirom alatt feláll a zöld szár. Itt a hóvirág, a tavasz hírnöke. Légnek és földnek hűen jelezve, úton a kikelet, ébredjetek. Hamvas élet […]
