Posted by
Posted in

Életrészletek…

Út vége, Élet vége, Tovább élve? Mi végre? Idővel kezdeni? Vitázni? Elmúlni? Keresztet vinni? * Porhüvely. Ínhüvely, Kardhüvely, Töltényhüvely. Már álmokat, nem szőnék, Múltba, nem mennék, Örökéletű mé’ lennék? * Veszett példák, Emberből lett prédák… Komorság, Állandó álság, Folytonos válság… Baráti vidámság, Túltáplált jókívánság… * Múltamat kutatgatom, Emlékpolcokon… rakosgatom, Magamat szórakoztatom. Életet, elcsomagolgatom… Éjjelem bekopog […]

Posted by
Posted in

Napraforgó

Napraforgó Virágba borult, Köpködni jó! Olaja finom, Felhasználni ésszerű. Lehetőség sok, célszerű… Én iszom. Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc – íródott: septoletben.

Posted by
Posted in

Balsiker

Balsiker Repít a mámor engemet, majd szétfeszíti szívemet veled elandalogni, borotvaéles késedet a véremben mártani meg jöttem hozzád mulatni. Hívószavamra nem figyel, s nem ér a vágyam addig el, hogy benned megvaduljon, de lényed húsom égeti és látod mégsem engedi, hogy végre földre hulljon. Lázas magányom átölel, tudom soha nem érlek el már csak a […]

Posted by
Posted in

Tavaszi mámor

Tavaszi alkonyat Simogatja arcomat Szerelmes hangulat Bódító pillanat. Egyszer, majd újra Füledbe súgva Szívemnek húrja Neved dúdolja. Testemben érzem Lüktet a vérem Mint szellő a réten A csillagos égen. Kábulatba estem Elgyengült testem Csókod kerestem Vászonra festem.

Posted by
Posted in

Szívnek Lakója 

Szívemnek nincsen lakója, Vendégek járnak hozzá, Kik mosolyt hoznak neki. Felébresztik a magányból, Leszedik sebei a faláról, Belépnek kedvesen ártatlanul,  Megrongálják összetörik. Úgy bánnak vele mint egy bútorral, Földbe döngölik csordultig véresen, E vendégeket nem szereti egy szív sem. Legyen szívnek örök lakója, Aki oltalmazza, védi őt, Szereti ha dobban, Vidám szívnek ajtajába állva, Élteti […]

Posted by
Posted in

Magány

Halk imám árnyas s’ nevető ylang-ylang zengő oltalmában, lelked édes, derűs egébe száll, mert estéim ridegek télen nélküled, életem s’ létem, könnyes, üres lesz s’, egész deres. Üveges remény egyedül szállni a lélek lebegő, édes terén.

Posted by
Posted in

Októberi varázslók

Októberi varázslók Az ősz az ágakon vizes kezével elidőz halkan minden egyes bogon, s a létnek egyre fakuló színében teríti szívem köré a bánatom. Kabátomon a cseppek áthatolva lelkemig érnek ezen az alkonyon, akik a nyárról még mesélni tudnak, talán varázslók, vagy én nem is tudom, honnan veszik elő e zord időben meséikhez azt az […]

Haiku versek a kávéról
Posted by
Posted in

Haiku versek a kávéról

Hajnali mámor Ében pillanat. Fekete csókja oldja az új ráncokat. Pörkölt áldás Forró akarat. Könnyű, bársony gőz alatt aranyhab szalad. A lángvirág Izzó holdvilág. Testéből tűz fakad, mely benned ég tovább.

Posted by
Posted in

Lepketánc

Hajnali napfény kelti a lepkét, arannyal vonja be szárnyai selymét. A lágy szellő körbe simogatja, napi útjára már rá is fordítja.   Színes virágok kitárulkoznak, mint szerető szív, vágyról árulkodnak. Könnyen röpköd sziromról sziromra, közben a bibéket be is porozza.   Egyszer jobbra, majdan balra szárnyal, kelletteti magát csábító tánccal. Bókolnak a virágok, biztatják, ölükben […]

Posted by
Posted in

Magány

A lelkét homályos víziók uralják, mint fekete kutyák dühöngve ugatják. Képtelen fényesség felé kapaszkodni, teste tehertől súlyos, nem bírja vonni.   Hiába pezsegne a tér körülötte, gondjait mélyen önmagába öntötte. Nem képes a szálak összekötésére. inkább él saját, torzult téveszméjében.   Az elavult szabályai bevésődtek, mint beton, állnak ellen mai győzőnek. Elvei bizonytalanságban fogannak, bizalmasabb […]