A pszichológus egyetemi végzettségű, Igen tanult, igen okos, vizsgázott lelkű. Könyvből megtanulta, ami a szerint, fontos. Kérdés, hogy tudja-e, az élet csomópontos? E tantárgyat én is tanultam, sőt vizsgáztam, De igazából az életben iskoláztam. Foglalkozások révén van sok tapasztalat, És az, mi felgyülemlett bennem, sok év alatt. Azt nem mondhatom én, hogy pszichológus vagyok, De […]
(In memoriam: Berencsi László) Faragott sast kaptál ajándékba, Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka. Legyen tied minden… a látóhatár… Élted hosszú legyen, kívánom immár. Életutad jól végigtekintve, Sok jót látunk, és nem erőlködve. Család s munka töltelék életedben, Tartalmas lehetett végeredményben. Lakótelep omló, düledező, Te csináltad, Te kísérletező! Jó isten azonban nem ver bottal, Csak […]
Nem sírok, tovább, már nincs erőm, Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is […]
Van-e előttem út… Van-e még arcom? Van-e járható út… Kell-e még harcom? Van-e még jövőm… Van-e még kilátás? Van-e még erőm… Kell-e még kiáltás? Van-e még lehetőség… Van-e még bátorság? Van-e még eshetőség… Kellene hátország! Vecsés, 2011. április 2. – Kustra Ferenc
Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]
Tavasz váró. Hóvirág, hóvirág, Tiszta fehér hóvirág. Hol van már a boldogság? Hol van már a tisztaság, Gyöngyvirág, gyöngyvirág, Csilingelő kisvirág. Csacsogó kisleány, Ugrándozó gyermeklány. Kankalin, kankalin, Táncot járó Katalin. Bodza virág, bodza ág, Tavaszt váró boldogság. 2016 Márc.
A poéta estéje… Mint vérvörös uszály, úszik esteledés… látóhatár felé, Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé. Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket, És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam, Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam. Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket, Mikor kész […]
Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok, Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok. Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok. Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek… Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek? Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… […]
Aki egyszer toll percegtetőnek beáll, Annak a nyugalma, örökre tovaszáll… Estéit, gyertya halvány fényénél tölti, Lúdtollát, elgondolkodva… sercegteti. Aztán, mire a papirusz tele lesz, A szálgyertyából, szétfolyt, amorf csonk lesz! Az agyonkoptatott ceruza csonkját markolva, Lassan, bénul a kéz, mi a gondolat hiánya… A ceruza, ha volna hegye, még leírná, De a lélek, azt, akkor […]
