Edit Szabó : Útnak indulván . Útnak indult fehér télben két bőrönddel a kezében, havas tájon fogy a lépte, felhőnek ér közelébe. . Magas férfi, sötét ruha, mi vitte az indulásra, elindult hosszú útjára, visszatér-e valahára? . Merre viszik a léptei, várják vajon e ott messzi, életcélját módosítja, végtelen sorsnak a hossza. . Boldogsága viszi […]

Megjött, szeme ragyog a csillogástól. Kápráztatónak tűnik a díszítés. Nem észleli, ebben a percben lett kész, alig áll egyben az egész körítés.   Hívogató a zenekar játéka, bizsereg tőle már a vendég lába. Épp hogy összejött a hangosítás is, könnyedén áteshetnek a hibákba.   Sikamlós szag terjeng a levegőben, virágillat helyett kölnit használtak., hogy elnyomja […]

Lombos fák övezte úton járok, velem tart egy elhúzódó árok. Szerte színes vadvirágok, bokrok, elmélázva, döcögve haladok.   A talpam alatt reccsenést hallok, ijedten, hirtelen megtorpanok. Pet palackok hevernek a fűben, mintha ez lenne a gyártó üzem.   Erre egy fémdoboz engem kerget, majd szellő papírkupacot lenget. Fű illat helyet fojtó bűz árad, ez a […]

Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a dara szemcséket. A zúzmara feszíti az faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.   Nem csillog most a tükörfény a tavon, vészesen befagyott már a Balaton. Árvátlanul álldogálnak a hattyúk, kereséshez lehajtva  hosszú nyakuk.   A vízből szereznének maguknak étket, csőrükkel nem tudják feltörni a jeget. Mi […]

Köd lepte, kietlen most ez a vidék, akárcsak a szívem, ami sírhatnék. Nem leli helyét nincstelen életben, elvárná, hogy itt is valós fény legyen.   A költözéstől is fájni kénytelen, máshol a lét szomorú, gyökértelen. Itt hagyni egy boldog család melegét, vinni magamban életük értelmét.   Nehéz a batyumat hátamra venni, valameddig, vagy örökre elmenni. […]

Ezer pofon s annyi padló, rotyog a csont a lélek omol. Felállva ugrasz újra, de e csatát elbuktat. Újabb meccs újabb kihívás, erős ellenfél jő a padlózás. Majd felállva jő tőled a csípő dobás. megnőtt a bizalom s jő a száguldás. Ott állsz a dobogó fokán. néked szól a himnusz a nép szaván, dobban a […]

Edit Szabó : Álmodozva . Sötét az éj,csillagos kék angyali lény a földre tért, összezárta a szárnyakat, álmodozik gondolatban. . Sötét szeme, tekintete távolba lát, minden fele, vajon mire gondolhat ő, angyal leány, elmerengő. . Arra gondol, hol lehetne, ahol kell a segítsége, vidámítani arcokat, segíteni barátokat. . Mert a világ oly kegyetlen, gyerek élte […]

Edit Szabó : Égi fénnyel . Éj sötét kékje alatt csillag tekintet fakad, meztelen testű leány ragyogó szép orcáján. . Égi fénnyel érkezett, végtelen az ígéret, kezében az aranykulcs, mellyel szívéhez eljutsz. . Bal kezében szeretet, jobbal mutatja jelet, megnyitni az érzelmét, kulcslyuk háta közepén. . Bíborarany tündököl, szív közepét megjelöl, add oda hatalmadat, elfogadja […]

Kacérkodik a Nap, súg a szél. Az idő ruhát szab, az ember eszmél. Mételyez a rossz, kisiklik a gondolat. Előnye egy orrhossz, marja a csontodat. Mondod, hogy elég, befogják a szád. Ez csak a csőcselék, sziszegi a gazdád. Satuba fogva az ész, csak néz, csak néz. Törött pallón átmész, szakadékba hull a kéz. Megragadod a […]