imádkoztok hozzá zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva törvényei szava emberek a hit ma oly szegényes… megváltót ma is megfeszítenétek… Konklúzió: (lat. conclusio), következtetés. Neve a gondolkodás ama műveletének, mely által adott ítéletekből új ítéletet származtatunk.
Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad lelkeknek, messzire néz a tekintet. Csemeteként ki ültette, néhol fasort megteremtve, gesztenyefa utak mentén, séta utcát szegélyezvén. Évtizedek, évszázadok, öröklétben forgolódtok, örömöt adva embernek, termésedet a gyermeknek. Egész évben növekedik, […]
Az olvasó ember Biztosan olvasol. Valahogy… valahol… Könyv van a kezedben. Tán sétálsz eközben. Olvasod, hogy holnap: felkel-é majd a Nap? Olvasod, hogy tegnap az ördög poklot kap. S olvasod, de hamar: a király mit akar. S olvasmány Homérosz! Vagy mit írt, az Eposz. Olvasol híreket, háború hol lehet. És azt is olvasod: […]
Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem vágyok éji álmokra, nappalok foglalják el életem, annyi fejemben a munka, olykor tervszerűtlenül cselekszem. Hirtelen jön a gondolat, szerszámok jönnek úgy a kezembe, holnapi idő igazolja, mindezeket el kellett végeznem. […]
Érdekből, még a Gonoszt is átöleljük. Szakmaiatlan. * Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. * Magával az ördöggel szövetkezett, Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. *** A keserűség Körbefonva átölel. Reménytelenség. * Ölelte is olykor – olykor, ha erre-arra vágyott, Reménytelen […]
Könnyben úsznak a fák, Siratják elhalt lombjukat. Reszketnek a sivító szélben. Nem hallani vigasztaló madárhangokat. Egy sápadt fényű csillag az éjben, Ridegség, halotti gyertya csupán. Fekete törzsek a feketeségben. Nem rezzen semmi a csupasz koronán. Könnyeznek a fák sírnak a múló életen, Könnyeznek a fák, s én velük könnyezem.
Edit Szabó : Mondjátok el Kávéházban összegyűltek barátok és barátnők, ünnepelni új könyvünket, harmadjára részt vevők ! Közös öröm mindenkinek, könyv lapjain a sorok, töltődnek fel az emberek, csillog arcokon mosoly. Beszélgetés, ismerkedés, régen láttuk arcodat nem zavar, ha épp most jöttél, átöleljük válladat ! Sok munkának van gyümölcse, nagyon szép az eredmény, költők arca […]
Ne ijedj meg, csak én vagyok. Én vagyok kinek csónakja a hínárban motoz, Én vagyok ki alámerül, hogy megfürödjön a habokban, Én vagyok ki lágyan ringatózik a karodban, S megcsókolja homlokod. Én vagyok az álmaidban megjelenő mosolyod. Én vagyok ki lefújja a rád eső permetet, Én vagyok ki ellopja testedből a meleget. Én vagyok ki […]
Tiéd a választás /2009.09./ Van aki érkezik, van aki elmegy Van aki úgy él életében, mint egy gyermek Van aki elesik, van aki feláll Van aki mindig, mindenféle sorba beáll. Van aki szelíd, van aki tombol Van olyan, ki magán kívül másokra is gondol Van aki dolgos, van aki hanyag Van aki mások által […]
Rózsa Iván: Álmagyarok Álmagyarok magyarkodnak; Fenekednek, acsarkodnak; „Prófétájuk” egy hitvány gazember: Ki tényekkel szembenézni nem mer… Budakalász, 2018. szeptember 17.
