Edit Szabó : Életálmok Minden ember életében van egy vágy, mely visszatérhet, beleéli önnön magát, énekesnőként láthatnák, dala szólna csillagokig, hangzana a magas égig, csendülne a magyar zene határtalan élvezetre. Bizonyítvány bármily jeles, biz’ az élet nem adja meg, kenyérkereset az első, nem sokára az esküvő, gyerek mellett új tanulás, lehetetlen a megállás, katedrára fel […]
Jó lenne, ha velem lennél! Jó lenne, ha átölelnél! Fájásomat simogatnád! Hozzád bújnék, te meg gyógyítanád! Jó lenne, ha hozzám szólnál! Jó lenne, ha elaltatnál! Álmaimat őrizhetnéd! Ha már itt vagy, szerethetnél! Jó lenne, ha igaz lennél! Jó lenne, ha velem lennél! Átkarolnál, gyógyítanál! S mindörökre itt maradnál!
szobrokat imád meg festett képet és térden csúszik minden vasárnap lesütött szemmel kántál imákat de mindennap tipor törvényeket mert feloldozást csak isten adhat pap szabja ki a penitenciát áhítattal éli a liturgiát de ha a percek tova szaladtak már ismét a gőg a lenézés nyerő a lehúzás mert az olyan sikkes hiszi csak ő lehet […]
Érintetlen tájra értem, Az ösvényt elsőként taposom, De azt, hogy mikor, s merre lépjek, Magam sem tudom. Csak bolyongok célomat keresve, Elmélázok az olykor furcsa tájon, Hol szépsége, hol ridegsége terel el, Így mindig új vidéken járok. Néha haza vágyom, Az otthon melegére De rémlik: mindig fáztam, Inkább keresgélek! Kígyók közt lépkedve arra gondolok, Jó […]
Gyermekkorom Tiszája megtalált. Az ukrán és szlovák ficfák közt kanyarogva utolért a nagy magyar róna végtelenjén, s örvénylő mélyéből mormolta el nekem egy elvadult, magára hagyott táj nyögésbefulladt, tajtékos panaszát, majd terhét és engem sorsomban hátrahagyva, hömpölyögve nyújtózott dél felé tovább, s én hátat fordítva a halkuló haboknak, csak bámultam a dombokon túli párás […]
1. Víz fölött, víz alatt ezerféle élet, rejt szárnyast és halat s ésszel fel sem éred, hogy’ lehet ily színes a nádas, a lápos, némán is beszédes ez a vízi-város. 2. Amott bakcsó búsul korhadt karón árván, szemed ejti túszul lenyűgöző látvány, körötte, mint mező békalencse-préri, hátrább lengedező gyékényes a régi. 3. Fekete […]
Egy nyár végi hajnalon előretolta magát az ősz mustba fulladt a most feltarisznyázott a múlt nem volt tere a jövőnek a jövőknek-menőknek Kháron ladikja maradt az idő majd elszaladt velem a tejutas végtelenbe csillagsátorban háltam meg akkor haltam utána az elmúlásnak szomorúfűz hajamba bele-belekap egy Bach-fúga, rátekeredik a főtémára és csak a hulló hajszálak […]
Európai stílusú tankában válogatott a szerzőpáros… Egymás nélkül a Csillagokkal… elveszünk. Bolyongás útja. Fenn bolyongnak csillagok, Társ nélkül egy sem ragyog. Árny a magányom, El nem hagyott villanás. Így, örök társam. Magány villan az árnyban, Életemben hű társam. * Az ember esze Nem jön meg idejében. Utólag okos… Hibáinkat utólag Javítanánk futólag. * Rázd fel […]
Edit Szabó : Huhogi az öreg bagoly Most egy mesét mondok néktek gyerekek, majd a végén valakire ismertek, oly öreg lett bagoly mama magába, behúzódott az ő téli vackába. Magas torony kis szobája lakása, éppen elfér benne a bútorkája, az asztalon pohárban itókája, középen a megvetett puha ágya. Elfáradt már bagoly mama magában, úgy lakott […]
Az én pénzem Vas és arany, ragyog-csillog, hangosan cseng- kacag! Nem limlom ő. Nem kidobott, berozsdált vas… kacat! Véle én mindenütt-mindenért-mindennap: fizetek! Átveszitek, fogdossátok, elteszitek- jó nektek. Belőle van nekem nem is egy, nem is tíz- Húsz tucat! Ővele fizetem Jézusnál kenyeret s bort. Allahnál a disznó- sertéshúst s rendezek tort. Tyúkoknál a […]
