Posted by
Posted in

Tövisbetűk

Fájdalmas tüskékből szép rózsát nevel, fátyolos hangon szakad sóhaja fel, napfényt álmodik a sötét felhőkre, és fáradtan köp a szürke cipőre. Mennyit kibír.   Dörzsöli, hátha lesz még némi fénye, csak szemében él féltett reménye, és megcsillan lelke megannyi kincse, arcába hullik kócosan a tincse. Sebesen ír.     Serceg a toll, sebeket ejt a […]

Posted by
Posted in

Szitakötő

      Hópehely lennék és szállnék, ha nap sütne, vízzé válnék, apró levélen harmat, zöldjén napsugár hallgat, körötte mind csupa árnyék.   Nap szirma lennék a réten, szivárvány ott fenn az égen, csengő hang a patakban, csillognék, hogyha fagy van hókristályon és a jégen.   Dallam a rózsafa ágon, illat a gyönge virágon, lennék […]

Posted by
Posted in

Erzsébet kápolna

Madárdal ébred és messze száll, átölel féltve a napsugár, ábrándos, felhős a végtelen, színekre bomlik a láthatár.   Felzúg a harang, tán válaszol, hangja a szellővel átkarol, madárdal szökken a zöldellő, lombjukat megrázó fák alól.   Kápolna csendjében halk szavak, suttogva imákat mondanak, sóhajuk szelíden messze száll, megőrzik titkukat hűs falak.   Két ember tétován […]

Posted by
Posted in

Anyám mesélt nekem

  Anyám mesélt nekem, elringatott csendben, a világ tiszta tükre ő volt a szememben. Anyám mesélt mindig, ezer csodát, százat, suttogó szavai bejárták a házat.     Anyám szépen mesélt, csengettyű volt hangja, csak a világ zaja nőtt egyre nagyobbra. Anyám néha sírt is, csendben hullott könnye, kezemre lecseppent lelke fényes gyöngye.     Mikor […]

Posted by
Posted in

Nekem az ősz…

    Nekem az ősz az összebújás, védő öledben melegedés, nekem az ősz a színkavalkád, nem fájó, csodás elengedés.     Vadvörös csók az őszi szélben, bíbor és arany suttogó fák, ezüst alkony a tó vizében, mézszínbe hajló lombkoronák.     De nagy festő a szép természet! Könnyen varázsol ezernyi színt, hűs paplannal majd betakarja, […]

Posted by
Posted in

Őszi pillanatok

      A nyár kifáradva nyújtózott elénk, kacéran kacsintott, s lángoló haja ezernyi színét úgy ontotta felénk, táncolt a napsugár fénylő aranya.   Hajukat simítva bólogattak ők, a forróság perzselte, sokszínű fák, mint gyönyörű, érett, karcsú testű nők, játszott lombjukon ezernyi karát.   Már készült az ősz a színpadra lépni. Hűvös reggelen harmatot lehelve […]

Posted by
Posted in

Reggel

Behajol az ablakon a fény, hogy lássalak, gyönyörű arcodra reggel ráfekszik a nap. Csend van még, és csak a bágyadt pirkadat túrja arany ujjakkal tincseid újra meg újra homlokodon.   Nézlek. Az idő is megáll, a másodpercek mellénk bújnak, nem sietnek. Én csak figyellek. Egy vidám madárdal surran közénk a fáról, és egyszerre lesz minden […]

Posted by
Posted in

Tolvaj Hold

Tolvaj Hold A nyughatatlan ég alatt vöröslő félkörívben ma újra rám köszönt a Nap, biccentek rá szelíden, kitárom tágra ablakom, hadd süssön most be rajta, zavarja szét a bánatom, ha már a Hold kicsalta. Mert ellopott égbe fel a barna éjszakában, szíved csavarta tőlem el, csak álltam holtra váltan, nem volt erőm köszönni sem, lehet, […]

Posted by
Posted in

Csatári Anita: Ősszel

Csatári Anita: Ősszel Ha lehullnak a levelek, beborítják lelkemet. Ott sétálok el a ködben, hol tegnap még feléd jöttem. A múlt sebei többé nem zavarnak. Átadom magam az avarnak, s meghempergőzöm a gyér indiánnyár aranyszín szőnyegén… – feledve bút, bajt, életet könnyedén.    

Posted by
Posted in

Leónidaszhoz

Leónidaszhoz Ma este jött a hír hozója, szavában ott a rettenet, halál ölelt a mély pokolba, s emelte pajzsra testedet. Maroknyi harcosoddal álltad a túlerő csapásait, ezernyi perzsa kardod által alussza végső álmait. Letérdel ím előtted Spárta, göröghon áldja tettedet, a híred áradása mára a hősiesség bérce lett. Háromszáz büszke harcosoddal nyugodj békében, nagy király, […]