Posted by
Posted in

Kié a föld?

Kié a föld, kié ez a haza? Jó, hogy nem mondják, én menjek haza! Igaz, már ezer éve itt lakunk… De nem értem miért nem haladunk? Budapest, 2005. április 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rút a kilátás

Rút az idő, mint a kilátás… Úgy, pusztába vész a kiáltás? Rossz birtokos van hatalomban… Nem lehet, hogy ez csak álmomban? Amit lehet, mindent ellopnak… Nincs válasz se, mert csak hazudnak! Magyarok ők (?) belső ellenség… Nagyot lépj az ügyben, népfelség! Miskolc, 2009. augusztus 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ébredj!

E hazában hegyek, völgyek… Nem vagyunk mi itten kölykek… A mi elitünk haszontalan, Nyugat majmoló, így hontalan. Ébredj magyar! Nem lesz jó ez így, Ők úgy akarják, mi meg emígy. Ami érték azt felejtik, Ezek, országot veszejtik! Vecsés, 2008. december 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Széttörjük!

Magyarságunk, tán’ semmi mára? A hazánk meg ravatal háza? Tartsunk ki! Ez a haza ára! Hajnalpírral száll el a pára. Barlang a hazánk és mi elbújt Bűnözök, vagyunk, kit ellen bújt? Elénk görgették a pénz sziklát, De széttörjük, megmentjük hazát! Vecsés, 2009. április 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Magyar

A Magyar sajnos nem szereti a magyart, De állandóan feni másikra… agyart. Magyar gén ez, vagy milyen beidegződés? Jó Magyarral szemben… ez idegenőzés! Jó Magyar ide született, ő hazafi, Jó és nem engedi hazát kínba veszni. Fegyelmezetten Magyar, ki hazáért él, Ülve, állva, kiherélve; hazáért él! Búsan, betegen, elnyomva, teszi dolgát, Ravatalon sem feledi a […]

Posted by
Posted in

Nem vagyunk szabadok

Demokráciában élünk… nem vagyunk szabadok, A saját hazánkban élünk, mint a rabok. A fogyasztói társadalmat… dicsőítjük, Látom, már teljesen be is vezetjük. Ha én szabad lennék, mint a madár… Nem lehetek… ide születtem már. A jövő bennem nem él, nincs énképem, Nincs bennem jövőkép, jövőt félem. Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mentsváruk

Nincs bennük semmi felelősség, Nekik nem fontos csak elsőség. Ily’ politikusaink vannak, Kik a hazán, hőn gazdagodnak. Lelkünkbe, kapott hír gödröt nem váj, De a kapott hírekben nincsen báj. Január… újra adót emelnek, Őket lám nem érdeklik emberek. Jövőre jönnek választások, Embereknek… nincs választásuk. Politikusok, nép az áruk, Most a mentelmi jog, mentsváruk. Hogy az […]

Posted by
Posted in

Trianon óta is…

Viharos szél borzolja ráncomat, Viharcseppek lemossák arcomat. Villámfény villan, pont szemtől szembe, Esőfelhők lógnak, majd’ szemembe. Csonka testünk érzem, tovább sajog, Bizony marad, örökké fájni fog. Trianon volt a csonkoló műtét, Ott taposták meg a magyar szívét. Évszázadokon át volt kitartás, Soha nem süllyedt el, e vitorlás. Trianon óta is van kitartás… Istenem! Kiáltunk, hogy […]

Posted by
Posted in

Ősi föld- TRIANON

A zászlója piros-fehér-zöld, Ez egy ezer éves, ősi föld. Erősek legyünk elviselni a sorsot, De ezzel, nem tudjuk bevenni az ormot. Bizony, itt vannak, kik Trianont ünneplik Ha szenved, eltűnik a magyar… ünneplik. Őseink, Kárpát édes, szent bércén Átjőve nyert hazát erő révén., Az őseink gaz lepte sírján… fenyő, Élőknek kivirul, zöldell az erdő. Őseinktől […]

Posted by
Posted in

Urak, ti döntnökök…

(Anaforás, halmazrímes) A gonoszok ránk telepedtek, A gonoszok körbeöleltek! A gonoszok bekebeleztek. A gonoszok el nem engedtek. Még most sem lehet büszkének lenni, hogy ez továbbra is a mi hazánk! Még nem győzött a feledést ránk erőltető, feledő emlékezet! Még a nagyok, most sem értik, amit elvettek… az nekünk hazánk! Még a nagyok most is […]