Posted by
Posted in

A régi tó

A régi tó A parti fák a víz fölé hajolnak, s a csónakházban lusta csend honol, tükörsima, lágy felszínén a tónak, parányi hal pipál a víz alól. Magam vagyok csak és e délutánban, egy régi-régi nyárra gondolok, amikor megkötős fürdőgatyában úszkáltunk itt és forrtak a habok. Szerelmeinkkel együtt csónakáztunk, suttogás suhant át a tó vizén, […]

Posted by
Posted in

Szimonetta

Pár kéne lennünk, Szimonetta, Volna ez boldogság alapja. Dédelgethetnélek, Tán’ ölelgetnélek. Figyelném, hogy szád mit akarna! Nem vagy… magam senkije vagyok, Pedig csak boldogságra vágyok! Boldogok lehetnénk, Életbe mehetnénk. Nem lesz meg… túl sokat akarok? Nélküled létembe fulladok, Nélküled mond, miért is vagyok? Én csak ábrándozok, Valót meg nem kapok. Kávét, magamban… kortyolgatok. Vecsés, 2020. […]

Posted by
Posted in

Életfa forgácsok…

Olvad a hó, felmelegszik a jég. Látom, már jő a tavasz, ez tél vég. Milyen szomorú lenne meghalni, Amikor mind úgy vágyódunk élni. * Tavaszodik, esték példátlanul szépek, Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek És díszített, vakítóan fényes Holddal És mint planetáriumban, csillagokkal. * Látom az orgonacsokor példátlanul szép, Fürtöket mintha márványból faragták volna. Ebbe a szép tavaszi […]

Posted by
Posted in

Kripta vízióm

Életem van, de az, saját kriptába van zárva, Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája. Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök, Ők a hálótársak, mind, az elment hősök. A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve, Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye. Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz, És van, kin még a […]

Posted by
Posted in

Zabolátlanul

Zabolátlanul A mindenségnek homlokán talán parányi ránc volt, borús arcára nyomva egy törölhetetlen rúzsfolt, de úgy tűnt el a semmibe, ahogy onnan előjött, magával vitte éjszakám és még a délelőttöt. Sötét viharként érkezett, nyomasztón, átkozódva, felemelte világomat, majd ledobta a porba, s ott annyi álmot összetört, hogy én azóta ébren vad útjának veszett nyomát megbabonázva […]

Posted by
Posted in

Mi vagyok nélküled

Mi vagyok nélküled   Hogy mi vagyok nélküled?   Félkarú rabló, félszemű óriás, ferde torony, hiányos mondat, csonka gúla, prímszám. Befejezetlen … levél alján.    

Posted by
Posted in

Előre a Nőkkel (Nőnapi Köszöntő )

Előre a nőkkel akikben sok erő rejlik Ma a ti napotokat ünnepeljük. Ez a nap jobban kiemeli személyetek erejét, Széppé teszitek az élet minden percét, Sosem álltok meg az akadály előtt, Bármilyen nehéz is legyen. Ti vagytok a ragyogó virágok, Nem szabad, hogy háttérbe vonuljatok, Elől kell lennetek az élet minden napján, Életet lehelni a […]

Posted by
Posted in

Hullámpapír dal

Hullámpapír dal A nincstelenség lámpafénye árnyakat fest arcodra fel, korgó gyomrod kesernyesége a torkod marja, hányni kell. Petróleumszag és penészes kenyérhéj fáj az asztalon, és ez a már-már ölni képes kényszeredettség összenyom. Haldoklik éned, büszkeséged a sors gúnyosan mossa el, és aki hozzád még betéved, gyorsan kifordul, elszelel. Házad igaz hullámpapírból épült, s rongyból van […]

Posted by
Posted in

Hogyan tovább Karmelina?

Mond, hogy lesz tovább, Karmelina? Így kedves, te vagy végzet ura. Vágyok rád, hiányzol… Megöltél kapásból! Vigyem hírt az öreg Spártába? Mond, hogy lesz tovább, Karmelina, Lelkemet, lelked nem kívánja? Jól látom, kidobtál, Bohócot csináltál… Vigyem hírt az öreg Spártába? Mond, hogy lesz tovább, Karmelina? Tán’ cudar világ közbe álla’? Szeretlek, imádlak! Éltből’… már kizárlak. […]