Megtréfált a sors, Életem túl sós. A sótartó feneketlen, Az életem élhetetlen. Lehet váltani, Só nélkül élni. Akkor mi lesz az étellel Vagy alkudjak az élettel? Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc
Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, A fejfák felett meg szellemek lebegnek. Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, Bár állítólag sötétnek is van lelke. Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú Látszólag véget nem érő, oly’ mint bosszú. Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. Bár […]
A hegyek- völgyek és a vadvizek, Ez mind a természet, mit szeretek. Vadakat látni és bogarakat, Megfigyelni a sok madarakat. Ember több az állatnál, gondolkozik, A rombolásban vajh’ visszakozik? Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, A Föld urai pozitívan legyünk. Naponta halnak kiállatok, növények, Értem én, de nem minden az okos gépek. Mi lesz, […]
A pszichológus egyetemi végzettségű, Igen tanult, igen okos, vizsgázott lelkű. Könyvből megtanulta, ami a szerint, fontos. Kérdés, hogy tudja-e, az élet csomópontos? E tantárgyat én is tanultam, sőt vizsgáztam, De igazából az életben iskoláztam. Foglalkozások révén van sok tapasztalat, És az, mi felgyülemlett bennem, sok év alatt. Azt nem mondhatom én, hogy pszichológus vagyok, De […]
(In memoriam: Berencsi László) Faragott sast kaptál ajándékba, Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka. Legyen tied minden… a látóhatár… Élted hosszú legyen, kívánom immár. Életutad jól végigtekintve, Sok jót látunk, és nem erőlködve. Család s munka töltelék életedben, Tartalmas lehetett végeredményben. Lakótelep omló, düledező, Te csináltad, Te kísérletező! Jó isten azonban nem ver bottal, Csak […]
Nem sírok, tovább, már nincs erőm, Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is […]
Van-e előttem út… Van-e még arcom? Van-e járható út… Kell-e még harcom? Van-e még jövőm… Van-e még kilátás? Van-e még erőm… Kell-e még kiáltás? Van-e még lehetőség… Van-e még bátorság? Van-e még eshetőség… Kellene hátország! Vecsés, 2011. április 2. – Kustra Ferenc
Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]
Tavasz váró. Hóvirág, hóvirág, Tiszta fehér hóvirág. Hol van már a boldogság? Hol van már a tisztaság, Gyöngyvirág, gyöngyvirág, Csilingelő kisvirág. Csacsogó kisleány, Ugrándozó gyermeklány. Kankalin, kankalin, Táncot járó Katalin. Bodza virág, bodza ág, Tavaszt váró boldogság. 2016 Márc.
A poéta estéje… Mint vérvörös uszály, úszik esteledés… látóhatár felé, Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé. Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket, És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam, Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam. Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket, Mikor kész […]
