Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… Irányít is mindent, nálam a balsors. Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, De miért? Ez egyet tudni szeretném… Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc
Edit Szabó : Piros pünkösdi rózsák Piros pünkösdi rózsák, illatukat rád ontják, Szentléleknek jelképe, örömünnepnek színe. Szedek egy szép csokorral, neked viszem boldogan, fogadd el szeretetem, drága édes kedvesem . Lehetsz pünkösdi király, hatalmad sokáig áll, virágcsokrom a tied, múlandóság hiteled. Nem egy évig, örökre legyen szíved öröme, elmegyünk a búcsúba, megáld minket az Atya […]
Kacag a csók! Bánatosan, sír zokszó! Nevetve mondani a zokszót, nem jó! De! Sír a csók és kacag a zokszó! Sírva adni a csókot, nem oly’ jó! Van-e választás, lehetőség, a jó és a rossz között? Főleg, ha a rossz volt, ami a jót… gyorsan megelőzött! Van titok, vagy nincs titok, nekünk melyik az egyszerűbb? […]
De, hogyan tovább…? (9 soros) Megszülettünk, ez lét! Hallgatjuk, szív zörejét, Meg a test napi neszét. Megszülettünk, már lét… Van, kinek ősz lengi… létét, Berozsdásítja… elméjét. Megszülettünk, volt lét! Mindnek kaszás suhintja létét, Nyitja, túlvilági életét. *** Életre keltem már. De a boldogság nem vár Tárt karokkal sodor ár! Tudom, szép lehet – bár! Most […]
Edit Szabó : Pünkösd napja Húsvét után, ötvenedik napján zsidó ember elvégzett aratást, áldozatát bemutatta kenyérrel, Pünkösd ünnepét Istennek szentelte. Megnyílt az ég, fényes lángnyelv jelent meg, betöltötte Földön az embereket, zúgó szelek szárnyán éri lelkeket, megtelnek a szívek a Szentlélekkel. Apostolok hirdetik tanaikat, légy Jézusnak a keresztelt szent fia, sugárzó kegyelmét szívedbe fogadd, keresztény […]
Sötét felhőből vízözön ömlött. Sok ember ehhez gyéren öltözött. Milyen elszomorító hangulat, hogy lehet ebből teljes fordulat. Mennyire készült erre a napra, ékes menyasszonyi ruha rajta. Tökéletes alakjára simul. Bájos arca festőien pirul. Most hirtelen más foglalkoztatja. Vágyát vihar most miért kavarja? Az erkélyen időz lehangolva, belül elmélyülten gondolkodva. Az ég búsul, […]
Merre jártál, hová tűntél, hogy hozzánk ily későn értél? Nagyon várunk minden évben, búsulunk, ha vagy késésben. Tarka virágok világa, tőled érkezik a nyárba. Bódító illatok szállnak, zenéje lesz a kaptárnak. Élénkséget adsz járásnak, lágyságot finom ruháknak. Pihenést a fáradt testnek, üdülni nálad szeretnek. Meleget érő kalásznak, erőt sugárzol munkásnak. fényt adsz, […]
Bíborvörös bazsarózsa simogatja a lelkemet. A nyár első forró csókja, melyen már túl a kikelet. Évente rajtam átárad fennkölt előkelősége. Ámulok a színpompában, gyönyörűséges fényében. Körbe-körbe fordul, keres földre szállt fehér galambot, szentlélek hozzád is kegyes, meghozta az ünnepnapot. Fáradt fejjel hajol lassan, mint a ma sem készült diák, szirmait hullajtva villan, […]
Mindenütt csupa zöld növény, együtt alkot szinte sövényt. Fa bokorral összefonva, itt-ott, ahogy a szél hordta. Egyre terebélyesednek, gallyak hosszan növekednek. Araszolva behálóznak minden teret, bezáródnak. Mint, ahogy a pók szövi be, a sarkot ugyanennyire. Ellenáll minden időnek, a vad, tékozló erőnek. Olyan, mint egy kósza álom, átjárhatatlan világon. Mélyéből kitör egy […]
A hajnali pír fénye ébresztett, a napkorong épp most eresztette el a hegyek mögötti vidéket, hogy ismételje a csodás létet. Pára permet ereszkedett fentről, félhomálytól szűrt a fény e perctől. Csak az élénk színek merészkednek, a nyugvó tájból felemelkednek. Én most az ablakunkból szemlélek, elé terítem az édességet. Nőnek szívem bársonyos vágyai, örömünnep […]
