Posted by
Posted in

Kitárt karokkal

Kitárt karokkal ölelem a világot, szivemben nevelem az összes virágot. Tépjél magadnak amennyi csak kéne, csak vigyázz ,hogy szivem ne törd össze. Nincsen semmim csak az égen a csillagok, közöttük bolyongva mégis gazdag vagyok. Hisz enyém a világ legszebb adománya, hogy közöttük jöhettem erre a világra. Néha egyedül bolyongok a térben, legtöbbszőr csak adtam, sohase […]

Posted by
Posted in

Kereslek

Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt, hol magunkhoz öleltük a forró délutánt. Ott éreztem elöszőr azt a finom illatodat, s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt. S midőn elvesztem ott öled melegében, magunkénak tudtuk a szerelmes nyarat, Elmerűltünk a fénynek ózon tengerében, és végtelenné forrt a millió megélt pillanat. Kereslek a poros útnak minden porszemében, a […]

Posted by
Posted in

Könnyes elmúlás

Verőfény fürdette kócos hajnalok, hallgatták a nagy puha csöndet, amint a szögletes kopott házfalak, fölött beosont a fénytelen enyészet. Még arcomon a nyár tüzes csókja, de a távolban a tömör felhők alatt, vakon csoszogva jött már az elmúlás, és megkövült, a sok szép pillanat. Telt a szürke ködbe fakult nappal, ráncos homlokomra tapadt a máz. […]

Posted by
Posted in

Sötétség…

Sötétség! Telihold sincs. Kardvívás jó meglepetésnek… Kinéz a csata. * Sötétedésig nézem, Nap mennyire bánt sugarával. Aranyló meleg. * Sötétedésig várok, Hogy a vaksötét megérkezzen. Láthatás megszűnt. * Sötétedésig meg lesz, Hogy éjjel denevérré válok? Badar gondolat. * Sötétség egy tatami, Azonnal kelni, esés után. Érezd a talajt. * Sötétség idehozza Őt és hátha feni […]

Posted by
Posted in

Őszi enyészet

Őszi enyészet Ködös november ereszkedett a tájra, lomhamód megült a dermedt ágak között, mintha az életből nem is lenne hátra, nagy szürkeségével szívembe költözött. Bénítja lábam a végtelen sarában, kietlen, ingoványos, zord vidékre csal, az évnek eme reménytelen szakában, vállamra kúszik, kínoz és húsomba mar. Mintha semmi dolga már nem is maradna, mint lelkem kerékbe […]

Posted by
Posted in

A magány romjain

Vitos Irén   A magány romjain   A magány romjain fásultan heverve, Meghalt a szívemben repdeső lepke, S az akaratnak sincs semmihez kedve, Mint egy kabát, a sarokba levetve.   Fülemben nincs már tavaszi madárdal, Bezárkóztam előle bujdosó magánnyal, Vérző sebekkel s elszáradt virággal, Mint egy árnyék, lélektelen bábbal.   Füst és pernye lett minden […]

Posted by
Posted in

Tangó

Vitos Irén   Tangó   Egybeolvadt az éj körülöttünk, s hangtalan közelebb tolt egymáshoz a tömör sötét. Ében álmot varázsolt körénk, eltüntetve a szürke világot, mint az ezeregy éjszaka mesék. Szédülést dobott ránk, hol csak egymás szemét látjuk, s lelkeink bennük kapaszkodót. Már nem tagadhatjuk meg egymást, és saját valónkat sem féltjük, a marcangoló tudat […]

Posted by
Posted in

Swing

  Vitos Irén   Swing   Érted pulzál a lét, dobhártyákon lüktet a swing, a mámoros pillanatokba veszve el kéne dobni mindent, s futva lehagyni a nyakunkban loholó agóniát. A szobor angyalok még várjanak! Árnyékuk már ránk vetül, nem hagyva elég időt az egymást ölelő szeretőknek. S a holnapokban ránk robban a vég, de míg […]

Posted by
Posted in

Zsámoly foszlány

Vitos Irén   Zsámoly foszlány   Barokk nosztalgia üli meg a hajnalt. Koldusálom reggelim felett, vállamról erőtlen alél le a maréknyi selymet összetartó pánt. A tükörből rám bámuló fülledt csendélet drapériái, nagyanyám bojtos zsámolyát rángatják elő a tekervényekből. Azt a törpét, halványzöld zsinórral körbe szegve. Ahogyan rámered a fölé görnyedt áhitat, lehajtott fejjel, imára kulcsolt, […]

Posted by
Posted in

J É G V I L Á G

Hideg szél fúj Süvít a tél Fogcsikorgatva Még mindég remél A napsugár is Ki-ki bújik A felhők mögűl Melengeti a fagyos földet S a szíve örül Nemsokára tavasz lesz már Elolvad a jégvilág Visszatér a nyár Elhozza a boldogságnak Meleg sugarát   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !