Rózsa Iván: Félni már nem tudok (Ady Endre: Elhagyott a félelem című verse alapján) Most vesztem el: zuhanok… Egykedvű vagyok és unott, Már Isten is elhagyott, Mert félni már nem tudok. Míg rettegtem, tudtam, hogy vagyok; Bár magányos, mint a csillagok; De most már minden elhagyott, Mert félni már nem tudok. Míg lelkem kisegérként cincogott, […]
A csönd kapujából nézek körbe, elképzelem én, hogy mi lesz még jövőre. Mi az mi sorsomból teljesül, és mi az ami csak a gondolataimban legbelül. Játszik az agyam és játszom vele én is, napba öltözött lelkemmel csak azért is. Kínálgat az élet vegyél és egyél, azt kívánom neked, hogy boldog legyél. Nem képzelek én már […]
Meditáció a volt-on… vagy múlton… Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán’ sánta volt, évem, Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem! Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén. Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén. Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját éri, Hogy […]
Szerkesztőségünk 2019-ben is folytatja hagyományát és idei születésnapi ünnepségünkre – amit terveink szerint novemberben rendezünk majd meg – ismét megjelentetjük éves összefoglaló antológiánkat, ami egy tematikus és formai kötöttségek nélküli szépirodalmi válogatás kizárólag az Irodalmi Rádió szerzőinek alkotásaiból. Miért közkedvelt és miért érdemes benne szerepelni? – Évente ez az egyetlen olyan antológiánk, ahol nincs meghatározva […]
Senrjú stílusban… Zsuzsi, harmincnyolc Pont ma! Jé? Hogy megy idő… Múló pillanat! * Van munkád, két szép Gyermeked, meg jó férjed! Családi idill! * Szerelmes férjed. Kutató és madarász vagy! Gyerekek nőnek! * Munkád szereted. Már kaszást is cselezted… Még oly’ sok dukál! * Gyógyírként penna. Bánatra, lélekpárlat. Isten éltessen! Vecsés, 2015. május 24. – […]
Versben és európai stílusú haikuban… A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt, Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… Erre inspirál hőn, a […]
Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]
Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra… De nem látom, mert belül belemerengek a múltba… Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok? Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok? Nagy gondolatok letaglóznak, beleveszek az örültségbe! Utoljára még látom, szabad madarak szállnak a kék égbe… Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc
Folyvást hátat fordítanék az időnek… Velem szembe percek, persze csak úgy jönnek! Mostanra már megint egy évvel idősebb vagyok… A szembekúszó másodpercek lélekmarkolók! Emlékszem, régen volt mikor zúgott a harang… Az óta fa is korhadt, nincs már csak tárcsahang. Régen a fakopáncs dolgozott egész nap, sőt este… Ma már nem hallatszik, csak éhes fa-szú percegése. […]
Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem! Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem. Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta, Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta. Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült, Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült. Életemet úgy élem […]
