Magad vagy szenvedélyem, Ilon! Jaj! Körömnyomaim a falon… Kaparom a falat, Csókolnék egy ajkat… Veled lennék párban, ó, Ilon. * Szabályos szenvedélyben élek, Szenvedély segít, így túlélek. Mehetnénk színházba, Napoznánk gatyába… Veled, jók lehetnek részletek. * Gyere már, légy a párom, Ilon! Úgy túl lennék már eme harcon… Imádnálak, nagyon, Nem hagynálak napon… Szerelmed jöjjön, […]
Edit Szabó : Szabadság . Szabadság, hol vagy a mai világban, hatalmas babérág tenger sodrában, Istennő emeli fénylő magasba, eljusson messzire, mindenki lássa ! . Láthassa, érezze méltó erejét, szabadság érzése nem mindenütt él, modernebb a világ, mégis rabszolgák, emberek hada a föld alatt bányász. . Rengeteg embernek nincsen fedele, betevő szeletnek legyen kegyelme, szabadság […]
Régi időkben, varázs honunkban Élt valaha valami valakivel Története örökké fennmarad, könnyekben Génben, tettben, lelkekben Üzeni amerre jár a szellem e lelket Egy lány, nő, asszony, anya megtört, szorítóan Elfojtó bágyadt, leplezettül kesernyés életét Mételyezett álmok, felperzselt szívben A reménytelen szerelem, mely adatott Mikor megadatik személye, de lelke sérült S nem kell neki Egy nő […]
Edit Szabó : ABC versben egy kis élet . Arra gondoltam, Álmom hangtalan, Bánat nem aggaszt, Cudar világban CSodák nincsenek, Dolgom elvégzem. Egyre nyugodtabb, Éltem magamban, Féltőn hallgatnak, Görbe éjszakák, GYorsan mulasztják, Holnapot várják. Isten nem hat rám, Ígéret nem vár, Jaj volt a határ ! Később sem hiszem, Lelkem elvette, LYukba betette. Megbántam volna? […]
Melankólia Ücsörög búsan, tájon. Hajnal, már deres. * Szellő csak játszik, Esti sötét meg támad… A hajnal, deres. * Hold, már megy haza, Napkorong megérkezik. Deres már a táj. * Nap aranyfényű, Süt még, de már hidegen. Deres pirkadat. * Levegő hideg, Deres, csak kóstolónak… Fázós hajnalok. * Meztelen a fa, Ágai csak hajlongnak. Reggel, […]
Szigorú és mély a téli erdő, A hó, mint nap, vakítóan ragyog. A ragyogása mélyről feltörő… Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog. Autónk lágyan, suhanva siklik, Fák között a kemény, jeges úton. A mély, rettenetes erdő játszik, Hallom… gumik gördülnek surrogón. Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb… Eltört fa áll derékig a hóban, De […]
Szürke az ég, fáradt vándor a szél, Messzi tájakról mesél és regél. Hoz magával szagokat, illatokat, Meg talán szálló papírt és porokat. Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen, Keresztülsüvített a völgyeken. Bebujt az állatok bundájába És behatolt a szalmakazalba. Mesélhetne emberekről, tájakról, Erdők fáiról és nagyvárosokról, De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít, Így dolgavégezetlenül […]
Hétköznapi pszichológia… Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül, Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe. A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül, S Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül… Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc
Finoman… tepernélek, Márta A délutáni sziesztánkba. Szeretetteljesen, Nagyon végletesen. Már izgult vagy? Engedd, akkorra. Finoman… heveskednék száddal, Csókolnám és bekenném, nyállal! Markolásznám vállad, Szopogatnám állad. Ellennél te, kéj-kínlódással… Finoman… őrületbe kergetsz, Velem, büntetlenül vétkezhetsz. Nyelved szopogatnám, Néha meg kiszívnám. Közben jó lenne, ha szeretgetsz. Vecsés, 2019. május 4. – Kustra Ferenc – anaforás, erotikus LIMERIK […]
Őszi gondolatok… Estefelé a kutyák valamit nagyon ugatnak, Vakkantásuk csak nem szűnik, hallom folyvást, szüntelen, Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak, Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem. Egy faág csak érzem, az karcolja szívem ablakát… * Az erdő már inkább színes-rozsdás, mint zöld, Immár hűvös estéket sugároz a föld. Feketeföld már nem meleg, de már nyirkos, […]
