Belül még valami derengett, mint kísértettől megremegett. Kedves, kedves leszel! Valahogy talán így hangzott el.   A távoli múltból tolakszik, édesanyja hangja hallatszik. Kedves, kedves leszel! Így tudsz igazán boldogulni.   Nem lehet minden csak a szépség, hatásosabb lesz a kedvesség. Kedves, kedves leszel! Eddig lényegtelennek vélte.   Most tehetetlenséget érzett, de akkorra fülébe csengett. […]

Tülekednek emberek mint annyiszor máskor, karácsony jön ezt mondják naponta százszor. Az idő pénz, a pénz meg időt hoz, ezt mérjed te is az álmaidhoz. Zsongnak az üzletekben mint méhkasban a méhek, felajzott aggyal ráduplázva kérnek. Pénzzel akarják megvenni mit lehetetlen, bizonygatják azt, hogy ez az ami verhetetlen. Köpönyeget kellene cserélni már, ily gondolatokkal tele […]

Kopogtat már a zord hideg az ajtón, apró pelyhekben szállingózik a hó. Készülget a család apraja – nagyja, eljött megint csak advent első napja.   Az idén a fa alá mi kerüljön, hogy mindenki egyformán örüljön? Mi a szíveteket megdobogtatná, szenteste az ünnepi asztalnál.   Színpompás, csillogó csodák villognak, kelletik magukat, folyton mozognak. A szemet […]

A fiamnak most a sors úgy hozta, el kell repülni más országokba. Örömmel hozna kis csecsebecsét, de gondosan beosztják idejét.   Hiába gondol a családjára, nem jut szabad idő vásárlásra. Kávéskanalat vesz a reptéren, hogy maradjon valami emlékben.   Odahaza izgatottan várjuk, érkezéskor kávéval kínáljuk. Ő akkor mellé tesz egy kanalat, min az adott országcímer […]

Viharsüvítés fonja be a házat, didergő lelkem melegségre vágyik. Hasztalan fűti bent testem a kályha. „Hűvös van, talán még a szél is fázik.”   Hiányod kimondhatatlan űrt ásott, számomra a helyzet felfoghatatlan. A szemem is hulló könnyekkel szántott, úgy nézek ki, mint egy gyászoló, maszkban.   Estében idő épp hogy csak poroszkál, a szívem újra […]

Csodálatos volt a múlt, örömteli, nem ismertünk soha akadályokat. Jutott idő egymást forrón ölelni, átérezni hihetetlen csókokat.   Telt az idő, hozta a nagy bajokat, elviselhetetlen lett szenvedésben, emésztett véget nemérő napokat, rohanásunk volt sokszor szembe szélben,   mint a futótűz a folyó vizében, erőtlenül mélyebbre rogyadoztunk. Tartottál engem a remény fényében, tudtam, veled ezen […]

Irigyen nézem a madarakat, kik a légben szabadon szárnyalnak. A kék égen boldogan cikáznak, kecsesen magasabbra felszállnak.   Szabadok! Szabadok? Nincs könnypatak. Ők is tagjai egy nagy csapatnak. Egymáshoz hűen alkalmazkodnak, megvan az oka minden dolognak.   Miért lehet így féltékenykedni? Az ember is tudhat szabad lenni, csak meg kellene nagyon tanulni, néha megfelelően lazulni. […]

Télanyó megrázza a dunnáját, hó lepi a világ útját, házát. Csizmák pucolása folyt naponta, a télapót várják álmodozva.   Siess Rudi! Repítsd a Mikulást! Mindenfelé nagy már az izgulás. Ablakokban tisztán álló cipők, függöny mögött nem szalad az idő.   Siess Rudi! Repítsd a Mikulást! Remekül megy erre a tanulás. Példamutatóan viselkednek, megdicsérhetőek a gyerekek. […]