Vegyes formákban… (3 soros vers) Ha csökken életkedvem, a közöny elmém marja, Nagy cselszövő, egész lényem, uralni akarja. Ma még van erőm, hitem, hogy őt elmarasztalja. (HIAQ) Beszorult érzések, Gyötrik létem, ez nagy teher. Hol van most a remény? (10 szavas) Összeszedem erőm, nem lehetek közöny áldozata, Sem lelkemnek a kárhozata. (3 soros-zárttükrös) A közöny […]
Vegyes formákban… (3 soros vers) Él-e, van-e nekem közönyöm És ehhez nekem van-e közöm? Nem tudom! Keresem, esküszöm. * (HIAQ) Vágy tán’ van bennem is! Ez nyomja vállam, oly’ régen. Remény a holnapba. * (10 szavas) Ha van közönyöm, nem kicsi, Tudnék változtatni, mi legalább pici? * (3 soros-zárttükrős) Veszett már annyi vágyam, hogy így […]
Elmegyek hozzád! Ha már nem leszek veled, ha már gyógyulnak lelkemen a fránya sebek, ha már halványodnak szívemen a hegek, majd elmegyek hozzád. Elmegyek hozzád és tőled megkérdezem, hiányzom-e neked? Hiányzik-e az érzés, hogy már nem vagyok veled? Hiányzik-e , amit magamból adtam neked? Az a sok törődés és szeretet, amit neked adtam, hogy […]
“Hát megteremtem újra, itt magamban, hogy ne magam vádoljam szakadatlan.” (Kamarás Klára: Hitetlen ima) sosem voltam eddig nagyravágyó megéltem sorra mit a sors adott mindig kellő akarással vártam a soron következő szép holnapot hittem magamban ez nekem elég volt dogmák kántálása nem volt enyém vakhittel űzött emberi létben a szeretet volt a legkisebb erény nem […]
Tudod, mi van benned? (sedoka) Rejtély vagy titok, Benned van… nem ismered. Titok, amíg rá nem jössz. Nem is tudsz róla, Ám tudtodon kívül is Benned szunnyad a rejtély. * (HIAQ) Ez az egész élet Egy nagy rejtély, titok, tabu… Vajon, ez szükséges? * Hallani róla…? Beszélni meg irtózol. Nem hiszed? De, benned van. Rágondolnod […]
Látvány variációk… A Patak Törtető. Hegyről zúdul, Soha ne áll meg. * A vad, hegyi patak, Csak zúdul, gátlástalanul. Törtető vízhozam! * Törtető a hegyi patak, Csak nézem, hogy zúdul, patak… Törtető a hegyi patak. * A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető, Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő. Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc – Készült: […]
Edit Szabó : Esti fénnyel Tengerparton lemenő nap búcsúzik a mától, felhő mögül még kibukkan, aranyfényben táncol, sekély vízben, a homokban fiatal pár ámul, csodálatos színek szórnak búcsúzót a parttól, sötétzöld fák, barna homok, lábuk alatt víz kék, elmúlóban mind a gondok, a tengerpart oly szép, langyos fodrok a lábukat lágyan átölelik, melegséggel búcsúzkodnak, éjjel […]
Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc
Tört ásó -(Lapát is)- Tört ásó csupasz kezével épp kiássa villa gödr… sírt.
A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]
