A nagy völgy öléből árnyas út vezetett az út mentén virág mi nekünk nevetett. Estére értünk a a jeles bércre fel szép est mosolyában a kereszt volt a jel. Az égbolt ránk borult hanyatt feküdt az éj fürkésző csillagon izzott a kőkaréj. Míg fent a hold figyel ezüstöt pettyeget szemünkben vízió s repült a képzelet. […]
A bolondos Szél egész éjszaka kopogtatott az ablakomon, Nem tudom, Beszélni akart-e hozzám, vagy csak Integetett nagyon…. Zúgva-búgva végigrohanta – úgy érzem – az egész Világot, Dühöngeni kezdett, egyre jobban tombolt régi, öreg fűzfánkon. Egy kicsit Egyenlőtlennek éreztem magamban a Csatát, A szél szabadon Szárnyal, önfeledten tépheti a Helyben álló Fát!… Innen-onnan hallani véltem érdekes, […]
Poéta vallomás Az emberiség, nem az angyalok kolóniája, Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma. A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni, Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni. Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt Közben még harapok valamit… már készen a fasírt. Nem írok én szigorú katonai regulát, De olvasóimmal keresem a béke […]
Rózsa Iván: Atya-gatya „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” Én néha kicsit kételkedem létedben… Mi gatyánk, mi vagy a szennyesben: Megtisztulsz jó háziasszony kezében… Budakalász, 2019. május 7.
Rózsa Iván: Kiégés Emberi lélek: Kiégett villanykörte, Kiszáradt patak… Budakalász, 2019. május 7.
Te vagy a fa, a jó gyümölcsöt termő, fagyos télben, forró nyárban örök, termésedből részt vesz mind, aki nemes gyümölcsre vágyik, s lesz maga is jó gyümölcstermő.
Kapaszkodó…mely bevezeti alagút mélyibe a fényt, A Kezedet megfogja…vele uralhatod az örvényt. A Híd….melynek pillérei mély folyó fölé emelkednek, Győzelemmel jutalom…háborúban harcoló Lelkednek. Álom…érte nyújtod karod nyughatatlan, fajó éjszakákon, Puha Melegség….melyért epedezel hideg szalmaágyon. Barátság…amitől a Szív magánytalanná lesz, Nyugalom….amiben az Elfogadás is erőt vesz. Szépség….ami felülmúlja egyhangú Valódat, Benne megtalálod Jövődhöz a tennivalókat. Orvosság […]
Bölcs Tegnap, nyájas Ma és kétes Holnap… Nap kerget napot nap után gyorsan, s csendesen Megöregszünk, észrevétlen. Szívünkben még vágyénekek zsongnak, mint felleg végtelenben a kék fecskék, és a dal ritmusa remeg, ringat, bomlik, párolog szerteszét; érlelődik a finom, halk Boldogság… A magas bércek felett állhatatosan és a Világ minden megbújt völgyén átzúg egy éhes, […]
Zárd össze a verses könyvet s mint egy szent Bibliát, szorítsad jól a Szívedre! Suttogj el az érzésekért egy bánatos Imát! Szorítsd a könyvedet Szívedre, Szívedet magadhoz! Igaz Szó és szomjas Lélek így Megtisztulva gyöngéden majd összebarátkoz. Szétkúszik benned a Fény, mint fatörzsből Gyökerek, széthajózzák Lelkedből és Szívedből rút Kínjaid a robotoló Erek!… Minden Te […]
Nárcisz illatot rezegtet a szellő, harmatcseppen úszik a napsugáreső. Rigók kórusa ébreszti a lányokat, Igyekezzenek fogadni a fiúkat. Jövés- menés folyik az egész lakásban, legyen a vendéglátás kifogástalan. Van már néhány hímes tojás a kosáron, sárga túró és sonka is a tányéron. A legény leselkedik az ablak mögül, egy vödör hideg vízzel mindjárt […]
