A Balaton partján… Hold világánál az víztükör is fekete, Éppen hogy látszik benn a Hold fénye. Mindig megcsillan a kis hullám hegye. Szíved csendje olvad. Fénytükörré formál – Téged alakít szüntelen. * Nézem, hogy nincs felhő, csillagok is szikráznak, Szépséges a látvány, fényükkel vízen ugrálnak. Szélmentesen, a pici hullámok törik az éjszakai fényeket, Úgyis alszanak, […]
Hétköznapi pszichológia – Versben, apevában és 10 szavasban írta meg a szerzőpáros Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul, Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul… Fény Volt is Szemében – Nem is. Kevés. Maga nem maradt. * Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó, Személyiségképe alapján […]
Hétköznapi pszichológia… A Durva Gondolat Sosem marad Ki a világból. * Vannak, kiknek végtelenül durva, közösséges a lelkük És mindent csak primitíven, csak vázlatosan tesznek. A lelki finomságok használata, kicsit sem kenyerük És Nem is tudják, nem fogják föl, hogy ők a helytelenek. Azt persze biztos érzik, ők javíthatatlan keserűek. * Van, kinek a művészetek… […]
Hétköznapi pszichológia… Fény Nincsen. Rég elfolyt, Már sötétség Ural mindenkit. Minden tele van, kapott és generált fájdalommal, Az is fájdalom, hogy hová tart a világ… Úgy tűnik, „ember” nem tud mit kezdeni butasággal S Biztos elhervadt minden szeretet-virág? E közegben egyedül haladok… saját korommal. Öregszik a világ, Hervad minden ág. A tükörképünk arcunkba vág. Vecsés, […]
fogyó holdsarló beesett arccal csonttá aszalja a rajzoló kéz töredékes koponyacsont a hajnal szem nélküli üreg vajon hova néz jövőt rajzolsz vagy valóság rezdül ott most a tollad vékonyka hegyén talán az ember jajszava pendül érezvén már hogy milyen koravén a gondolat hogy megérjük még talán holdunk kedvesen újra ránk nevet s nem lesz belőle […]
át nem gondolt kiköpött félszavak már csendet vár a morzsolódó lét vad álmokból csak cserepek látszanak orkánhangon üvölt a kósza szél de vándor vagy te is ahogy mi mind kősziklákon át a völgyekbe le csorgó verítéket a homlokodra hint emberi léted igyekezete árnyak kísérnek és elment barátok baljós érzéseid kísértenek átdereng a fény a felhők […]
Edit Szabó : Falusi udvaron Édesanya tündére, nagymamának gyöngyszeme, életüknek mindene, szemük gyönyörűsége. Kicsi lányka a kertben, mindent lát tekintete, felfedezi a portát, szőlőskertből messze lát. Kert végében kerítve, baromfiak mesélnek, kárálás,kotkodácsok, ennivalóra vártok? Fehér,barna, iromba, elkerített udvarban, csirkék, tyúkok, kakasok, újabb élményt adhattok. Kisleány ismerkedne, csemegével szemezve, kukorica tányéron, kis kezében jutalom. Félve indul […]
Nem itt van -Önsírra- 1. Gondolta, akarta. Gyenge volt a hangja. De vannak létkellők! Mindenét átadja. 2. Gondolta, akarta. Belényúlt agykarja. Ő talán afféle atomgyűjt-őshangya? 3. Gondolta, akarta. Lesz-e még hatalma? Kísértsen szelleme, s hamvát tedd asztalra. 4. Hiszed-e, nem itt van! Elhagyott csontsírban. Olvad-fagy Mindőben. “És erre én igyam?”
Állati-emberi haikuk Kopp, még! Kopogj, fakopáncs. Háncs hull, s fejét kifúrja- újra, Faember. Vízben Pál csapot szennyez. Zöld tóból hegyre ballag új béka-magzat. Enni és élni Elfogadta már zsiráf a gólya ősét. Még eszünk tojást!
X, én, te, ő -Hisz ő is irodalmandó- Mostan felhőn ugrál vagy lehet: falombon. Sovány, kövér és nagy és megikszi ikszet gyorsan, szépen, bátran. Persze ipszilont is. A-val, j-vel, F-fel. S általam megikszve. Ikszes késed látod? S állsz-e iksz hazában? Bizony mondom nektek: iksz te vagy, de minden. Íme, a Nagy Eszme: tartja iksz a […]
