Posted by
Posted in

Semmi sem a régi

Tündököl, csillog villog, A régi már csak utánuk kullog. Van amiből már semmi sem maradt, Eltűnt a föld alatt, nincsen többé, Ő már az enyészeté, Lerombolták, por lett belőle, Már csak emlékek őrzője. Gyatra utakon megyünk, Régi dolgokra gondolva, Könnyes a szemünk, A stabilitásnak búcsút kellett intenünk, Új épület kívül ragyogó, Belül roskadó, Össze dobják […]

Posted by
Posted in

HULLÁMOK

A mindenség ura elnyel az időben S lassan eltúnök a végtelenben A visszaszámlálás tükrében Távozni készülnek a fájó könnyek A megtorpanó, kavargó pillanatok A múlt tenyerébe merülve Fájdalmasan a mélybe zuhannak És eltűnnek a hullámok fodrózó örvényébe   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

ELSZÁLLTAK AZ ÉVEK

Elsuhant az élet Elszálltak az évek Az emlék a parthoz ért Mozdulatlanságban pihen a síri csend Az idő léptei már lassan távolodnak S a csillagok elérhetetlan fényben ragyognak A szivárvány még kivirított a lombokon De a sötét éj Már lassan eltakarja a lenyugvó napot S a megvalósíthatatlan álmokat Már messzefújta el a szél A végtelenségben […]

Posted by
Posted in

NEM HISZEK MÁR A CSODÁKBAN

Fenn az égen egy fényes csillag Nékem ragyogott Sötét éjjel, álmaimban Reám mosolygott   Nézném még a csillagot De már nem ragyog Sötét éjjel, fent az égen Csak egy könnycsepp csillog ott   Az a könnycsepp Érted csillog Érted hull az éjszakába Nem leszek már soha boldog Nem hiszek már a csodákban   Blažekné Benik […]

Posted by
Posted in

Visszatér-e?

Visszatér-e vajon, mi az életünk volt? Lesz-e olyan még, mint mondjuk úgy két éve? mikor korlátozás  s maszk nélkül mehettél, ahová akartál, semmitől se félve.   És mehettem volna, mikor kedvem volt rá, egyedül vagy veled, moziba, színházba, s nem voltak e helyek mind lelakatolva; járhattam könyvtárba, nemcsak patikába.   És hogyha utaztam – no […]

Posted by
Posted in

Ismeretlen szerző

Ismeretlen szerző Lehet, hogy a világ sora már végig meg van írva, te vagy csupán szorgalmasan a leghűbb olvasója. Kíváncsian lapozgatod a napjait a könyvnek, amelyek engedelmesen, lazán tovább pörögnek. Előre mennél vakmerőn, de lám, nincs semmi rajta, pedig csak eltitkolja még a láthatatlan tinta. És visszanézni sem tudod, a rég elmúlt napoknak sorai és […]

Posted by
Posted in

Édesanyám itt vagy velem

Edit Szabó : Édesanyám itt vagy velem . Édesanyám,ha látnád gyermeked örömet szerez sok-sok embernek, mint neked is örömet jelentett, mikor kapudban mindig megjelent. . Mosolygós arcod újra felderült, hiszen soha sem jött ő egyedül, imádott unokáid rohantak, arcodra forró csókokat adtak. . Nem voltunk mi hívatlan vendégek, mert szívedben örök vágyak égtek, látni akartad […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

  Felvette a szép ruhát, amit mindig is utált, de nekem tetszeni akart, mert ünnep volt az a nap. Kis csokrot fogott kezében, s gyűrött rajzlapot, rajta színes ákombákom, amit nekem alkotott. Verset mondott, meghajolt, de legszebb mégis akkor volt, mikor apró karjait kitárva, kacagva felém futott. Az évek múltak, nőtt a gyermek, a rajzok […]

Posted by
Posted in

Válás után

Válás után Ha majd a híremet viszed, s meséled átkozódva, hogy én csupán csak ellened készültem háborúra, ütöttelek meg vertelek, és még enned sem adtam, gyötörtem tiszta lelkedet a bűnben és mocsokban. Viszont meséld még azt is el, hogy én a börtönödben megannyi kínt viseltem el, s a véremben fürödtem, szíjad nyomán a hátamon ma […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mámor

Rózsa Iván: Mámor (Hat haiku) Ámor: fent és lent. Mámorító részegség, Kijózanodás. Száguldasz, szárnyalsz Derűlátó mámorban, Majd nagyot zuhansz. Mámor nélkül is Lehet élni, de minek? Lődd belém nyilad! Mámorban úsztam Komáromban, határa Nincs boldogságnak. Mámorító éj, Határtalan boldogság. Kínos ébredés. Tajtékos napok, Mámorító éjjelek; Immár emlékek… Budakalász, 2021. április 23.