Szép sárga színe, Kesernyés az íze. Van, ki szereti, Van, ki megveti. Gyorsan öntöd habosra, Rajta fehér habocska. Pikoló az kisadag, Korsó meg a nagy adag. Habzik, mint a tenger, Ez jó kedvvel tölt el. Korsót fogjad marokra, Nehogy kiöntsd asztalra. Idd a dicsőített sárga lét, Pezsgő- habos söröcskét. Emésztésben mindig segít, Még egy korsót… […]
Itt a szüret, szedjük, A szőlőfürtöt letépjük. Daráljuk és préseljük, A levét meg szeretjük. Must lesz az most, finomka, Murci meg az itóka. Később érik, bor lészen, Pohárban áll asztal szélen. Lehet száraz, fehér,. Bordó, Édes, félédes, aranyló. Van, ki fehéret szereti, Meg aki vöröset eszi. Jövőre újra keresztelik, S már óbornak nevezik. Finomabb a […]
Magyar ember bort igyon, Bor legyen az asztalon. Göthös lett és nem iszik, Ha ez így megy lefogyik. Napi három kis pohárral, Nincsen dolga a doktorral. Rendbe teszi a belsőjét, Forralt melegíti szívét. Forralt lehet télen-, nyáron, Csak ne lépj át a határon. Mert ha iszol, maradj ember, Bor is akkor szeret ember! Budapest, 1997. […]
Melléfogtam hajdanán… Én hajdanán, nagyon pozitívan a hegyre indultam, Mire fölértem, szembesültem vele, meddig jutottam, Ez csak egy kis lankás dombocska! Lelkesen följutottam! (Sedoka) Domb! Csak egy lapos Emelkedő! Caplatok. Itt már nem lesz hegymenet. A hegyek között Mint ellaposult fennsík! Unalmas bejárni is… (3 soros-zárttükrős) A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, […]
Síró felhők… Szilaj fellegek, Beborítják a tájat. Ebből, eső nincs. * Komor szürkeség, Őrzi távoli csendet. Ég, valahol zeng… * Nap és fellegek Küzdenek, ki lesz az úr! Napsütés… eső. * Felhők repdesnek, Konokul az ég alatt! Eső készülődik. * Sok felhőpárna, Nagy felhőnek áll össze! Zivatar kezdet. * Már szemerkélni Kezd, majd zuhogássá lesz. […]
Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]
Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé, Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé… Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot, A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot. Kirándulókkal van tele a vonat, Kik nagyon élvezik a látottakat. Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni, De azt senkinek nem sikerül még látni. Van itt bokros táj, meg […]
A naplementéről… Ajtófélfán a Bíborszín tükröződik. Sötét éj… terül. * Alkony, bódító, Ég meg skarlátvöröses. Láthatár lángol. * Esti lángolás Vörösre festi eget. Felhők színesek. * Vörös áhítat Borítja, meleg estet. Sötét békesség. * Ha estefele Megjön, lehuppan a csend. Bíbor ég, szépség. * Naplemente, ég Vöröses bársonyában. Éjjel, nesztelen. * Ha alkonyodik, Nap is […]
Nyáron… Búzamezőkön, Hűs zápor veri termést. Lesz-e aratás? * Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll, Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál. Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése, E sors, igazolhatom, a jó Isten verése. * Tarlóba gyűlnek Búzaszárak csonkjai… Kóró árván áll! Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú […]
Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. Kósza szélroham, magasra sepri a port. Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. Árnyat keres most, az ember és állat, Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc
