Akai Katalin Koros krokodil Koros krokodil, könnye koppan, Korgó gyomra, jaj, de fáj, Az emberek félnek tőle, Éhezik egy napja már. Nem jön erre semmi állat, Pedig most már enni kell. Vén krokodil nem ugrálhat, Mert nehezen mozdul meg. Elmélkedik ifjúságán, Fürge volt és jóllakott, Nem kellett a folyóparton […]
Akai Katalin Égszínkék keltike Égszínkék keltike, kelyhét Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet kertembe Kihív ma, Kispadra kiülve, lelkemet Gyógyítja.
Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden. Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben! És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz! Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel. Mindennap bizonytalanságban élni. Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?! Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre vesz, […]
csillagködök furcsa mámorában “pillangó hatás” csupán a földi lét repdesünk e furcsa kavalkádban nem is sejtve mikor jön a vég hisz annyi illat virágtól virágra áramlik bódult pillangók elé az óra jár percekre találva mi szállunk tovább a végső cél felé csöndek tobzódnak néha vad zajokban keressük mindazt mit még elérhetnénk mert színek is vagyunk […]
Hétköznapi pszichológia… Biztos, hogy élet ez? Vagy inkább élettelenség? Álom, lélek nélkül. Az élet, rohanva halad, az alkonyata felé, Lelki viharok kicsit sem akadályozzák! Remény van de, öröm, életet kevéssé fertőzé… És Életet, a közönyök is túlzón gáncsolják. Lélek lekötözve is él… rossz igy hatol öbelé. Túl sok az áteszelt közöny, Mint kihányt öröm a […]
Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház. Nagyot gondolt a ház ura, lakóházból lesz palota, két kezében van az erő, művészetek mestere Ő. Lassan gyűlt a jövedelme, haladt az építkezésben, emelkedtek falak, tornyok, beleremegtek a szobrok. Ő […]
Lassan ereszkedett le rám a kormos sötétség. A Napot két kézzel erősen tolta maga mögé. Magányosan ültem a kopott kerti széken. Csillagokat néztem, ahogy gyúlnak ki az égen. Nem hallottam semmit, csak az üres csendet. Csak annyit, hogy egy szúnyog sóhajtott egyet. Lóbáztam a lábam, és nagyokat pislogtam. Kezem karba tettem, s néha […]
Már jégcsap sor, nem zenél az ágon, Nincs már ereszen és sehol máson. Pocsolyákban, már hullámzik a víz. Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz. (sedoka) Hó nincs, jég sehol, A nyári út még sáros, Tavasz jötte nem kétes. A hó elolvadt, Tócsák sora az utcán, Nap fénye felszárítja. * Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak, De […]
Hétköznapi pszichológia… Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet. Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet, Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet. Hittem… idősen gondtalan az élet, Évekkel hátamon, nem találok szépet. * Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor, És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy […]
A télről, kínai versformában… Zúzmara Fekszik fenyőkön, Téli hajnal lehelte. Sötétség van felhőkön, Szánkós… ráköszön. Immár hajnalpír hasad, Fénye határra tapad. Megjött a szép kikelet, Szellő csókol s elszalad. * Hófelhők Borítják tájat, Színük egy szín fekete. Erdei út, holtjárat. Út, jeges járat. Harmat lepi a határt, Szellő viszi illatát. Akár egy virágoskert, Lásd, a […]
