Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maffia

Rózsa Iván: Maffia „Nagynak tartasz, hát én is nagynak tartalak: Nyomjuk el közösen azt, aki tényleg nagy!” De az utókor egyszer ítéletet mond felettetek: A kutya sem jegyzi meg majd koszos kis nevetek! Budakalász, 2021. április 20.

Posted by
Posted in

Tavaszi álom

Tavaszi álom (Csoportos utazás a Beregbe)   Várainkba húzódunk vissza, És egyedül álmodjuk a csöndet. Almafákról álmodunk mid. Virágzó Almafákról, kik járnak könnyed Napkeleti táncot. Gömbölyű karjukon fut finom Tavaszi fátyol. Lenge tavaszi álom Út mentén táncolnak a lányok.   Forgolódnak mozdulatlan-szépen Mert alattunk gyorsan rohan az út. És ők nevetve-lehelve árasztanak Szirmaikból fehér fény […]

Posted by
Posted in

Virágba boruló fák

Edit Szabó : Virágba boruló fák Ablak előtt gyönyörű fa, rózsaszínű a virágja, csillagszirmok ékeskednek, gyönyört szórnak a szemekbe. . Pompázatos díszpéldányok, nem teremnek csak virágot, szépséget adnak a háznak, kapu előtt az utcának. . Sziromeső hull majd földre, mikor eljön az idője, kibújnak színes levelek, minden színben díszítenek. . Ám kertemben rózsaszín ég, őszibarack […]

Posted by
Posted in

Négy évszak

A tél mozdulatlan, fagyos, Tavasz, bizsergős, csiklandós, Nyár, rekkenő, sikamlós, Az ősz meg esős, borongós. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Téli hajnal

Téli hajnal Fák dideregnek az éjjeli ködben, csend citeráz deres ágaikon, hajnali fények előtt ücsörögnek a varjak, csupa dér szárnyaikon. Ablakok gyúlnak a téli világban, szél motoz halkan a csűrök alatt, egy kakas épp köszörülgeti torkát, majd belevág, begye jól kidagad. Gazda csoszog ki a tiszta szobából, álmaival hadakozva kicsit, majd teszi dolgait újra, ahogy […]

Posted by
Posted in

Micsoda élet

Pedig érdemtelen vagyok rá… Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem, Mert ez a mostani a végső lehetetlenem… Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem. Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött, A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött… Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj […]

Posted by
Posted in

Ég-bolt

Minden nélküled eltelt nappal kevesebb lett az ég egy csillaggal. Sűrűn csöpögnek rám a fekete éjszakák, mintha az elkapart vérhold-seb vére hullana alá. Két sziget vagyunk a fekete tengeren. Vagy két kontinens – ölelői a Fekete-tengernek? Tiéd a nyugati part, enyém kelet: egyre távolabb visz tőled a tektonikus lemez. Egyszer – majd, ha arra ébredünk, […]

Posted by
Posted in

Ébredés

Ébredés A csend perceiben fény ölel át, selymes szellő bontogat vitorlát, a kék ég hallgatag nyugalma int, a természet szépsége megérint. Könnyed lebegést, borzongást érzek, bársony szárnyú lepke szép igézet, hajnal üzen csillogó párának, nap áldoz már lángoló vágyának. Kezemet nyújtom a végtelenbe, bokrok hajlonganak énekelve, hófehér ruhám lebeg a szélben, gyönyörködöm a csillogó fényben. […]

Posted by
Posted in

Dallamok

Dallamok Zongora csodás dallamot játszik, üteme csábít, fülembe mászik, billentyűn gyémántként csillog a fény, szállnak a hangok varázsos estén, lelkemhez érnek, hozzá beszélnek, apró rezdülések már becéznek, a szívverés is ütemre dobban, szeretet borít be mosolyogva. 2018.01.

Posted by
Posted in

Csillagválasz

Csillagválasz Hulló csillagok könnyei, mint tengerfenék gyöngyei, káprázatos, égi látvány, midőn lejti végső táncát. Hullámok törnek az égig, esdve a csillagot kérik, vágyva a kristályos csodát, a mélyben imádnák tovább. Otthona lenne kék mélység, ragyogna a holdfényénél, változna fénylő virággá, örökkévalóság vár rá. Nem csábítja az öröklét, vágyak, mik eddig gyötörték, fénycsóvaként tovasuhan, szabadként a […]