Posted by
Posted in

A bátor testvér

A harkály egy fűzfán fészket rakott S, hogy a tojónak jó legyen átrepült a szomszéd nagy hegyen, hozott ropogós fenyőmagot.   Párja ezért hálás volt nagyon. S míg felettük károgtak a varjak bélelgette folyton a fészekaljat, így lett puha mohából alom.   Mire újból pufók lett a hold szerelmük két tojáskába szállott. Az apa körbe […]

Posted by
Posted in

Meselovas holdfénynél

Edit Szabó : Meselovas holdfénynél Kerek Holdnak fénye csillan, hegyek között a tisztásban, sötét fák életre kelnek, örömöt jelent embernek. Fehér lován karcsún megül, szőke haján a fény derül, szeme vajon hova merül, melyik meséből kikerült. A fénylő tisztás közepében, ölelve fák sűrűjében, valakire várva,vágyva a szerelmét megtalálja? Meséből lépett ő elő, regékből fényes istennő, […]

Posted by
Posted in

Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva

Délután olvastam, hogy hazafelé tart Zoltán, a gemenci erdő jeladós fekete gólyája. Írtam hozzá egy verset. Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva Kertek alatt tavasz repked tündértáncát járja. Lépte nyomán olvad a hó a föld szívét tárja. Alvó bogár ébredezik nyújtóztatja tagját. Napsugár a bogárlakban csiklandozza talpát. Jégpáncélja rég megrepedt a vadvizek zúgnak. Bukfencező […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bang-bang!

Rózsa Iván: Bang-bang! Bim-bam! Giling-galang! Üt-ver, kong a lélekharang. Bang-bang! Hinta-palinta! Lelőtt engem egy csalafinta flinta. Budakalász, 2019. február 23.

Posted by
Posted in

Nagyságos asszony!

Nagyságos asszony! Ó, Pirike! Tudom, magas a jövedelme. Megélhetés lenne, Ha már velem lenne. Lennék én a férje, kedvese! Azt sem tudom ki maga, uram! Nem tudom mért állta el utam? Nem vagyok nagysága, S nem leszek arája! Úgy jött ide, mint a léghuzam. * Tudja, most kukázok, éhesen, De ezt unom már véglegesen! Kéne, […]

Posted by
Posted in

A Tavasz szerelmese

Edit Szabó : A Tavasz szerelmese Hóvirágok, ibolyák szirmaikat kibontják, szellő jár a fák között, mosolygó nap beköszön. Fákon rügyek feslenek, illatukban elveszek, tavasz hamar érkezett, bimbók szőkén erednek. Fehér lesz vagy rózsaszín, szemem nem lát csak érint, mosoly arcomon csábít, boldogságnak vágya int. Tavaszi szél,kikelet, felébredt a természet, nyíljanak a virágok, csillanjanak varázsok. Pompázatos […]

Posted by
Posted in

Sírfelirat

Nemrég még én is éltem, öleltem, ahogy csak bírtam, s most itt esznek a férgek. Nemrég még a földkérgen futottam örömben, kínban, hogy végre ideérjek.

Posted by
Posted in

A vén hamupipőke

Reccsen a deszka a lába alatt, a nénike most tipeg éppen a kert végébe, s botja tapintgat pár lépést a sötétben. Bukdácsolgat a fűzfa tövén, messzire még a fa kamra… Hol van az őzike láb, az a kéz, az a szív, az a tűz hol van ma? Mind tovatűntek. A rossz csigolyák töpörödve ropognak a […]

Posted by
Posted in

Leszek…

Leszek lábad, leszek kezed. Leszek ajkad, leszek szemed. Leszek út, mely nem szalad. Leszek remény, mely nem szakad. Leszek könny, a gyógyító. Leszek szó, a bódító. Leszek hit, mely megragad. Leszek emlék, mi megtapad. Leszek múlt, s leszek jövő, Leszek álom, a szembejövő. Leszek vágy, s akarat. Leszek szárnyad, s madarad. Leszek. Leszek. Leszek bármi. […]

Posted by
Posted in

Menj tovább az utadon

Menj tovább az utadon, Nehogy sírj a múltadon. Menj, menj csak előre! Nézz, tekints… jövőbe! Süvíts, vagy henyélj, tégy meg mindent, S lásd, elnyered majd a mindent! Vecsés, 2013. április 5. – Kustra Ferenc