Versben és TANQ –ban… Verselek, Kesergek. Esőn állok És elmállok. * Valóságom pihen, Szelíden ölelem, esőt… Elmállás valóság… Homály hosszasan vacakol, Aranyfelhőkön zakatol. Vecsés, 1999. június 20. – Kustra Ferenc
Keresd a Napot Amikor fehér nyírfák Zöld fenyvesek Tavak ezüstje Fölé kúszik a Látóhatár szélén És csillogásával Ragyog a tájra. Keresd a Holdat A zuhanó vízcseppek Esti csillogásában A sötéten légies tájon Az áttetsző ólomfehérben A zöld árnyalatok nyálkásságában Amint ezüst utat épít A tó vizében. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc
Megértem az ötvenedik karácsonyt És kiderült, hogy ez milyen kemény csont. Megesett velem az, mi még sohasem, Dolgoztam, munka lett az egyetlenem?! Már az se semmi, hogy nem voltam otthon, De még ennél is rosszabb lett az álmom. Ez volt első karácsonya unokának. Nekem nem jutott belőle, csak családnak. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra […]
A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc
Az azúrkék tán’ a boldogság színe? Az ott fenn a pilóták játékszere? Szabadon, csak repkednek, mint madár, Az ő életvágyuk teljesült már. A madárnál, felhőnél gyorsabbak, Mint a villám, le és fel… cikáznak. De marad a kérdés; szabadok-e? Fejük felett… a kabin plexije. Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc
Csúnya ködös idő rontja a hangulatomat. Ilyen időben nem vezetem ki paripámat. Inkább megyek gyalog esernyővel, Lesz még itt szép idő, napkeltével. Szépek a homályba vesző csupasz fák, Bejglinek fontos része a darált mák. A havas erdőben az őzike a tavaszt várja, De, hogy daráljak mákot, mikor köd borult a tájra. Vecsés, 2013. június 5. […]
Az ősz a földöntúliak találkozása Még kis meleg, rohammal eltakarítása… Nyár Lassan Útra kel. Változni fog, Lét és természet. * Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt, Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad! Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét! Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék. * Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal, De […]
Életmeditálás, versben és apevában… Jártam én sokat a macskaköves utakon, Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon. Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs, Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs. Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon, Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon… Volt Múltban Jó és rossz. Voltam fenn s […]
Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, És majd jön biz’ a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… Tavaszi nap sugara villódzva […]
A tájra, fekete felhőréteg borult, Ettől még a Nap sugara is lekonyult. Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket, Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget. Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele, De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele. Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk És nagyon […]
