Rózsa Iván: Élettér Az ember terjeszkedik, térít: Ezért nincs már lassan hely, tér itt. Élettértelen létben már forma sincsen: Létformánk amorf káosz, alaktalan minden… Budakalász, 2018. november 4.

Rózsa Iván: Cogito ergo sum Gondolkodom, tehát vagyok: Terjeszkedni nem akarok! Embernek születtem, s annak maradok: Hiába hatalmon ember-állatok… Budakalász, 2018. november 4.

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e Isten, merre vagy? Fel tudod fogni lényét? Vagy csak érzed Őt? Ó, emberi agy! Érzékeled lényegét? Vagy csak féled Őt? Budakalász, 2018. november 4.

Rózsa Iván: Örök Isten Ingatag lét-tudat: Isten, mondd, merre vagy? Biztos bizonytalan: Végtelen s kortalan… Budakalász, 2018. november 4.

Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

A bénaság, más érzést ad. Tapintásod finomabb, lágyabb. Zsigeredben van, a fogás erőssége. Kezed, lábad nem érzed, de Agyad felfogja, mikor, Érzés nélkül kapaszkodsz! VALAKI fogja a kezed, Vezeti lábad,-igaz, ott a bot- De, ez, csak mellékes, Az, csak egy “bot” Tart a Föld, közben Lebegsz az Égben! VALAKI vezet, VALAKI irányít! VALAKI körül ölel! […]

Edit Szabó : Csak mindenért “Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem “, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a holnapra, “csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem ” mikor a szivárvány felragyogott a kék égen, dicsőséget hozott életembe, a hajnali fény felderengett s megszülettek gyermekeim, a nap fény […]

Edit Szabó : Bor és mámor Vörös bor a poharadban, arcod vígan muzsikál, mosolygó szem, édes álom, ki tudja, hányadik már? Szakálladban nincsen borcsepp, mégis csillog a szemed, koszorúval köszönöd meg szőlő szüreti ünnepet. Tavasszal dologgal kezdtél, őszi tőkéket metszettél, egész nyáron adott munkát, míg termőre fordult a vágy. Napsugár fénye segített, a fürtök megédesedtek […]