Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]
Klotz Mária: tavasztündér süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]
Cserepek a csöndben Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]
Ataraxia* A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem. *teljes lelki nyugalom állapota
Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni. Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap. Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]
Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]
Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]
Versben és európai stílusú haikukban… Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni? Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző… azt ki kell várni! Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba, Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba. Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a szén, […]
Edit Szabó : Emberárnyék Kora hajnal, nincs még árnyék, boldogságban ott a játék, gondtalan a kis élete, csúszik-mászik felébredve. Lábára áll a kis élet, rátalál a lépésére, napsugár és felhők között hajol meg az erők fölött. Árnyékot még alig érzi, támaszában eget kéri, borús-sötét messze kerül, segítséggel csak sikerül. Felnővén egy új nemzedék árnyékok közt […]
Egy kíváncsi lány hatalmas szemekkel mosolyt keresett a földön átlátszó mosolyt ami nem tűnik el rögtön amikor kiszalad alóla a szó olyan mosolyt amit nem más csinált csak azért van mert így a jó a lány kitartóan vizsgálta át az érzékelhető világ zeg-zugait sötét kocsmák mélyét paloták csipkés tornyait szívek törésvonalát szívósan mint a téli […]
