Táncol az avar, szélre libben. Száradok már, s milyen hamar!

Rózsa Iván: Tüke pécsiként… Nagy költő volt Ön, kedves Sándor; De nékem most az egyszer megbocsásson; Pécsi lévén jobban tetszik a hegy, mint a róna: Nem tehetek róla, nem tehetek róla… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Próféták és tanaik Eddig mindnek szava kiforgattatott… Legyen hát minden próféta átkozott?! Ezek a tanítványok, ezek a követők… Ők az igazi felelősök, bizony ők… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Hazugok kora Ha már hit, legyen igaz a hit! Nem csak téged, mást is boldogít… Olyan szép ez az ország; oly jó lenne itt! De ez most a hazugok kora és undorít… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Örökre! Lám, megfogadtad örökre: Büszke vagy a magyar rögre! Esküt tettél magad és Isten előtt: A két legfontosabb tanú eljött… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Régi és új istenek Nekem a régi istenek jobban tetszenek… Az új istenek, jaj, olyan kegyetlenek! Vagy ilyenek voltak mindig is, ilyenek? Csak mi nem tanulunk semmiből, emberek… Budakalász, 2019. február 24.

Rózsa Iván: Maradi vagyok! Akárkivel nem fogok kezet! Gyilkossal, liliomtipróval, diktátorral… Senkinek sem nyalok segget! Nem haladok hát a korral… Budakalász, 2019. február 14.

A harkály egy fűzfán fészket rakott S, hogy a tojónak jó legyen átrepült a szomszéd nagy hegyen, hozott ropogós fenyőmagot.   Párja ezért hálás volt nagyon. S míg felettük károgtak a varjak bélelgette folyton a fészekaljat, így lett puha mohából alom.   Mire újból pufók lett a hold szerelmük két tojáskába szállott. Az apa körbe […]

Edit Szabó : Meselovas holdfénynél Kerek Holdnak fénye csillan, hegyek között a tisztásban, sötét fák életre kelnek, örömöt jelent embernek. Fehér lován karcsún megül, szőke haján a fény derül, szeme vajon hova merül, melyik meséből kikerült. A fénylő tisztás közepében, ölelve fák sűrűjében, valakire várva,vágyva a szerelmét megtalálja? Meséből lépett ő elő, regékből fényes istennő, […]