A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna, Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska, A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna… Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő, Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő, Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő. * A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné, A reménységem […]

Szólnak, ha lehull gombom. Lenyúl kezem, Felveszem, Tárgy. Nem szólnak, ha szívem ontom. Vizes szemem, Könnyezem, Vágy.

Edit Szabó : A szívkirálynő Fiatalon boldogságot reméltél, mint minden csinos leány az élettől, királyi család választotta jövőd, Diána hercegné te így lehettél ! Etikett világába beléptél, megtudtad, mi az új előkelő, mosolyod arcodon elbűvölő, milliók számára lettél Ő-fenség ! Szerelem varázsa sokáig került, lelked ragyogása gyermekbe merült, két fiad nevelése lelki béke! Ismerték szeretettudatodat, […]

mire mennék vele ha értenélek hiszen a keresztek mind olyan mások az árnyék is legyint szolgamód követ érzéshez utat nem mindig találok hol egykor a hullám vetett tajtékot képeket sodor csak az emlékezet szirtek sziklák hosszú homokos partok gyorsan fogy a kiszabott időkeret tétova csendben egy balkezes álom jelzi az életem csupa buktató mérföldes csizmától […]

szeplőtlen volt-e a fogantatás a kérdésre égi te tudod a választ hogy isten volt vagy csak az ács adott új reményt ennek a világnak ki értünk halt meg vagy elveiért azt hiszem mindegy már régen pénzre váltott érték ki tudja miért javításra isten is ráunt megértem olajfák alatt újra gondolt vágyak gyűlöletfal épül a vérző […]

csillagzatod vajon miért lett ilyen tomboló viharban napokon át megszületni…minek…oly jó odabenn isten fogai közt őrlődik a mád borúra derű és fiú született a föld gyomra már hangosan korog megváltó lelkén elvetélt csendben a csontdaráló sebesen forog időfoga tépte hús áldozat lázasan soha nem gyógyuló seb eredendő bűnök örökös kárhozat mint a vacsoráját marcangoló eb […]

peng az égen és zeng a földön őrült a zaj a kopácsolás mutyi a munka ezt teszik újra folyik a fű alatt a harácsolás talán nem látod mért marad rajtad e gigászi zajban a rút fájdalom mert teszed a dolgod de ellopják a koncot mit a terített asztal szolgája dob maradt a semmi a lelked […]

Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szikra vagy a kelő Napban, hideg fényed oly vakító, ott vagy, tudom és ez így jó.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szellő vagy egy zárt palackban, ha kell hűsítsz nyármelegben, hajat kócolsz, szoknya lebben.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Dallam vagy egy régi lantban, s ha húrjain játszik a szél, szavak […]